Pieter Zeeman
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Pieter Zeeman (Zonnemaire, Hollandia, 1865. május 25. – Amszterdam, 1943. október 9.) holland fizikus aki 1902-ben megosztott fizikai Nobel-díjat kapott Hendrik Lorentz-cel, amiért felfedezte a róla elnevezett Zeeman-effektust.
Catharinus Forandinus Zeeman és Willemina Worst gyermekeként született. Zeeman Heike Kamerlingh Onnes tanítványa volt a Leideni Egyetemen. Előadásokat 1890-től tartott Leidenben. 1896-ban Lorentz kérésére kezdte el tanulmányozni a mágneses mező hatását a fényforrásokra és felfedezte a Zeeman-hatást. Ez a felfedezés bizonyította Lorentz elméletét az elektromágneses sugárzásokról.
Zeemant 1900-ban nevezték ki az Amszterdami Egyetem professzorává. 1908-ban lett a Fizikai Intézet igazgatója.
A Henry Draper-medált 1921-ben nyerte el. A Hold Zeeman-kráterét a tiszteletére nevezték el.
[szerkesztés] Források
Paul Forman, "Alfred Landé and the anomalous Zeeman Effect, 1919–1921", Historical Studies in the Physical Sciences, Vol. 2, 1970, 153–261.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Életrajza a Nobel e-múzeumban (angol)
- Fénykép és rövid leírás
|
||||||||
