Joseph John Thomson
| Joseph John Thomson | |
 |
|
| Sir Joseph John Thomson | |
| Életrajzi adatok | |
| Nemzetiség | Skót |
| Állampolgárság | Brit |
| Született | Manchester 1856. december 18. |
| Elhunyt | 1940. augusztus 30. |
| Házastárs | Rose Elisabeth Paget |
| Gyermekek | Joan Paget Thomson és George Paget Thomson |
| Iskolái | |
| Felsőoktatási intézmény |
Trinity College |
| Más felsőoktatási intézmény |
Owens Egyetem |
| Pályafutása | |
| Szakterület | Fizika |
| Tudományos fokozat | Cavendish-professzor (1884) |
| Munkahelyek | |
| Trinity College igazgatója (1918-1940) | |
| Jelentős munkái | Az elektronok és izotópok felfedezése, a tömegspektrométer feltalálása |
| Szakmai kitüntetések | |
| Nobel-díj (1906) | |
| Akadémiai tagság | Angol Királyi Társaság elnöke (1915-1920) |
|
|
|
| Hatással volt | Ernest Rutherford |
Sir Joseph John „J.J” Thomson OM, FRS (Manchester, 1856. december 18.– 1940. augusztus 30.) angol Nobel-díjas fizikus, aki az elektron és izotópok felfedezésével, illetve a tömegspektrométer feltalálásával vált híressé. 1906-ban tüntették a fizikai Nobel-díjjal, amelyet az elektron felfedezéséért kapott, valamint a gázok elektro-konduktivitásával (elektromos áram vezetésével) kapcsolatos munkájáért.
Élete [szerkesztés]
Szülei skótok voltak. Édesapja meghalt, amikor ő 16 éves volt. 1870-ben mérnökként tanult a Manchesteri Egyetemen, amely akkoriban még Owens Egyetemként volt ismert, 1876-ban a cambridge-i Trinity College-ba ment tanulni. 1880-ban szerezte baccalaureátusát (BA) matematikából, MA-ját 1883-ban. 1884-ben a fizika Cavendish-professzora lett. Tanítványainak egyike volt Ernest Rutherford, aki később követte őt posztján.
1890-ben feleségül vette Rose Elisabeth Pagetet, házasságukból két gyermekük született: Joan Paget Thomson, és a később apja nyomdokaiba lépő, szintén Nobel-díjas George Paget Thomson. (Ő bizonyította 1937-ben az elektronok hullámtermészetét.) Számtalan tanítványa volt, köztük több Nobel-díjas. 1906-os Nobel-díját a gázok elektromos vezetőképességének elméleti vizsgálódásainak és fizikai kísérleteinek érdemeiért kapta.
1908-ban lovaggá ütötték és Érdemrenddel tüntették ki 1912-ben. 1914-ben ő tartotta a Romanes-előadást Oxfordban Atomelmélet címmel. 1918-tól haláláig a cambridge-i Trinity College igazgatója volt. 1940. augusztus 30-án érte a halál, a Westminster-apátságban helyezték nyugalomra, közel Isaac Newton sírjához.
1884-ben az Angol Királyi Társaság (Royal Society) tagjává választotta, 1915-től pedig ugyanezen társaság elnöke lett 1920-ig bezárólag.
Munkássága [szerkesztés]
1894-ben forgó tükrös módszerrel megmérte a katódsugárzás sebességét, melyről kimutatta, hogy ezred része a fénysebességnek. 1897-ben azt tapasztalta, hogy a katódsugárzás elektromos mezőben is eltéríthető. 1899-ben meghatározta az elektron töltését, de elég nagy hibával. Ebben az évben azt is megmutatta, hogy a fényelektromos jelenség során kilépő részecskék fajlagos töltése megegyezik a katódsugárzás részecskéinek fajlagos töltésével, tehát a fényelektromos jelenségben is elektronok lépnek ki az anyagból. 1904-ben megalkotja saját atommodelljét.
1907-ben rájött arra, hogy elektromos és mágneses mezőt egyidejűleg alkalmazva, a különböző sebességű, de azonos fajlagos töltésű részecskék becsapódási nyomai parabola íven helyezkednek el. Kísérletileg sikerült megcáfolnia az atom oszthatatlanságáról szóló elméletet.
Források [szerkesztés]
|
||||||||
