Joseph John Thomson
Sir Joseph John „J.J” Thomson OM, FRS (Manchester, 1856. december 18.– 1940. augusztus 30.) angol Nobel-díjas fizikus, aki az elektron és izotópok felfedezésével, illetve a tömegspektrométer feltalálásával vált híressé. 1906-ban tüntették a fizikai Nobel-díjjal, amelyet az elektron felfedezéséért kapott, valamint a gázok elektro-konduktivitásával (elektromos áram vezetésével) kapcsolatos munkájáért.
[szerkesztés] Élete
Szülei skótok voltak. Édesapja meghalt, amikor ő 16 éves volt. 1870-ben mérnökként tanult a Manchesteri Egyetemen, amely akkoriban még Owens Egyetemként volt ismert, 1876-ban a cambridge-i Trinity College-ba ment tanulni. 1880-ban szerezte baccalaureátusát (BA) matematikából, MA-ját 1883-ban. 1884-ben a fizika Cavendish-professzora lett. Tanítványainak egyike volt Ernest Rutherford, aki később követte őt posztján.
1890-ben feleségül vette Rose Elisabeth Pagetet, házasságukból két gyermekük született: Joan Paget Thomson, és a később apja nyomdokaiba lépő, szintén Nobel-díjas George Paget Thomson. (Ő bizonyította 1937-ben az elektronok hullámtermészetét.) Számtalan tanítványa volt, köztük több Nobel-díjas. 1906-os Nobel-díját a gázok elektromos vezetőképességének elméleti vizsgálódásainak és fizikai kísérleteinek érdemeiért kapta.
1908-ban lovaggá ütötték és Érdemrenddel tüntették ki 1912-ben. 1914-ben ő tartotta a Romanes-előadást Oxfordban Atomelmélet címmel. 1918-tól haláláig a cambridge-i Trinity College igazgatója volt. 1940. augusztus 30-án érte a halál, a Westminster-apátságban helyezték nyugalomra, közel Isaac Newton sírjához.
1884-ben az Angol Királyi Társaság (Royal Society) tagjává választotta, 1915-től pedig ugyanezen társaság elnöke lett 1920-ig bezárólag.
[szerkesztés] Munkássága
1894-ben forgó tükrös módszerrel megmérte a katódsugárzás sebességét, melyről kimutatta, hogy ezred része a fénysebességnek. 1897-ben azt tapasztalta, hogy a katódsugárzás elektromos mezőben is eltéríthető. 1899-ben meghatározta az elektron töltését, de elég nagy hibával. Ebben az évben azt is megmutatta, hogy a fényelektromos jelenség során kilépő részecskék fajlagos töltése megegyezik a katódsugárzás részecskéinek fajlagos töltésével, tehát a fényelektromos jelenségben is elektronok lépnek ki az anyagból. 1904-ben megalkotja saját atommodelljét.
1907-ben rájött arra, hogy elektromos és mágneses mezőt egyidejűleg alkalmazva, a különböző sebességű, de azonos fajlagos töltésű részecskék becsapódási nyomai parabola íven helyezkednek el. Kísérletileg sikerült megcáfolnia az atom oszthatatlanságáról szóló elméletet.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
|
||||||||
