Johannes Diderik van der Waals

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Johannes Diderik van der Waals (18371923)

Johannes Diderik van der Waals (Leiden, 1837. november 23.Amszterdam, 1923. március 8.) Nobel-díjas holland fizikus, a termodinamika egyik úttörője, a gázok és folyadékok állapotegyenletének megalkotója (van der Waals-egyenlet)

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Leiden városában, Hollandiában született, Jacobus van der Waals és Elisabeth van den Burg gyermekeként. Tanár lett, és később felvételt nyert az egyetemre, annak ellenére, hogy hiányosságai voltak a klasszikus nyelvek terén. Itt 1862-től 1865-ig tanult, diplomát szerzett matematikából és fizikából. 1864-ben feleségül vette Anna Magdalena Smitet, három lányuk született (köztük egy költő) és egy fiuk (ifj. Johannes Diderik). Van der Waals unokaöccse pedig művész volt. 1923-ban halt meg Amszterdamban, egy évvel lánya (Jaqueline) halála után.

Karrierje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1866-ban egy hágai középiskola igazgatója lett. Doktorátusát 1873-ban szerezte, tanára Pieter Rijke volt. Diplomamunkájának címe kb.: A gázok és folyadékok állapotának állandóságáról. (ld. Van der Waals-egyenlet) 1876-ban az újonnan alapított Amszterdami Egyetem fizikaprofesszorává választották. Második nagy felfedezését 1880-ban publikálta, mely az egyező állapotok törvénye. Van der Waalsra nagy hatással voltak James Clerk Maxwell, Ludwig Boltzmann és Willard Gibbs munkái. Nevét viselik az ún. van der Waals-féle erők. Munkájának elismeréseként 1910-ben fizikai Nobel-díjjal jutalmazták.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Johannes Diderik van der Waals (angolul)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Johannes Diderik van der Waals témájú médiaállományokat.