Hendrik Lorentz
| Hendrik Antoon Lorentz | |
 |
|
| Életrajzi adatok | |
| Nemzetiség | holland |
| Született | Arnhem, Hollandia 1853. július 18. |
| Elhunyt | Haarlem, Hollandia 1928. február 4. |
| Iskolái | |
| Felsőoktatási intézmény |
Leideni Egyetem |
| Pályafutása | |
| Szakterület | Fizika |
| Kutatási terület | elektromosság, mágnesesség, fény, szilárdtest fizika, hidrodinamika, mechanika, matematika |
| Jelentős munkái | Lorentz-transzformáció, Lorentz-erő, Lorentz-rövidülés, elektromágneses sugárzás, Lorentz–Lorenz-egyenlet |
| Szakmai kitüntetések | |
| Nobel-díj 1902, Rumford-érem 1908, Franklin-érem 1917, Copley-érem 1918 |
|
| Akadémiai tagság | <Royal Society,1905> |
Hendrik Antoon Lorentz (Arnhem, 1853. július 18. – Haarlem, 1928. február 4.) holland fizikus, 1902-ben megosztott Nobel-díjat kapott Pieter Zeemannal együtt a Zeeman-hatás felfedezéséért és elméleti magyarázatáért. Tőle ered a róla elnevezett Lorentz-transzformáció, melyet később Albert Einstein is használt a térrel és idővel kapcsolatos számításainál.
Tartalomjegyzék |
Életrajz [szerkesztés]
Pályafutásának kezdete [szerkesztés]
Hendrik Lorentz Hollandiában, Arnhemben született 1853-ban. 1866–1869 között az arnhemi gimnáziumba járt, és 1870-ben levizsgázott klasszikus nyelvekből, ami előfeltétele volt az egyetemi felvételnek. A leideni egyetemen fizikát és matematikát tanult. Asztronómiaprofesszora nagy hatással volt rá, és ez vezette Lorentzet a fizika világába.
1872-ben, a diploma megszerzése után visszatért Arnhembe, ahol a gimnáziumban matematikát tanított, de közben folytatta tanulmányait a leideni egyetemen. 1875-ben doktori fokozatot szerzett, a tézise címe: „A fényvisszaverődés és fénytörés elmélete”, melyben finomította James Clerk Maxwell elektromágneses elméletét.
1881-ben megnősült, felesége Johann Wilhelm Kaiser lánya. Kaiser tekintélyes ember, a szépművészetek professzora, az amszterdami vésnökök iskolájának igazgatója, és az első holland bélyeg tervezője. Később Kaiser a Holland Nemzeti Galéria igazgatója lett Amszterdamban.
Munkássága [szerkesztés]
Professzor Leidenben [szerkesztés]
1878-ban, 24 éves korában Lorentzet kinevezték a Leideni Egyetem újonnan alapított elméletifizika-tanszékének élére. A székfoglaló előadásának címe: „Molekuláris elméletek a fizikában”.
A Leidenben töltött első 20 évében Lorentz elsődlegesen az elektromosság, a mágnesesség és a fény kölcsönhatásaival foglalkozott.
Ezután érdeklődése szélesebb területek felé irányult, az elméleti fizika felé. Publikációiból kiderül, hogy foglalkozott a mechanikával, termodinamikával, hidrodinamikával, kinetikával, szilárdtestelmélettel. Lorentz feltételezte, hogy az atomok töltött részecskéket tartalmaznak és ezen részecskék oszcillációja a fény forrása. Amikor kollegája, korábbi tanítványa Pieter Zeeman, 1896-ban felfedezte a Zeeman-hatást, Lorentz dolgozta ki az elméletet. A kísérleti és elméleti munkáját 1902-ben fizikai Nobel-díjjal honorálták. Lorentz neve ismert a Lorentz–Lorenz-egyenletből, a Lorentz-erőből[1] és a Lorentz-transzformációból.
Elektrodinamika és relativitás [szerkesztés]
1885-ben, amikor Lorentz a Michelson–Morley-kísérletet próbálta megmagyarázni, arra a megállapításra jutott, hogy a mozgó testek megrövidülnek a mozgás irányába (hosszkontrakció vagy Lorentz–FitzGerald-kontrakció).
Lorentz kutatta a fény terjedését különböző vonatkoztatási rendszerekben, melyek egymáshoz képest relatív mozgásban vannak. Felfedezte, hogy a vonatkoztatási rendszerek közötti átmenetek tárgyalása egyszerűsíthető, ha bevezetjük a helyi idő fogalmát. Ez a helyi idő függ az univerzális időtől és az adott helytől.
1899-ben, majd 1904-es publikációjában („Elektromágneses jelenség egy, a fénysebességnél kisebb sebességgel mozgó rendszerben”) bevezette az idődilatációt a transzformációs elméletébe és publikálta, melyet Poincaré 1905-ben Lorentz-transzformációnak nevezett el.[2][3]
Lorentz nem tudta, hogy Joseph Larmor hasonló transzformációt használt a keringő elektronok leírásakor 1897-ben. Lorentz és Larmor egyenletei nem azonosak, de az algebrai eredmény ekvivalens[4]. 1904-es publikációjában kifejti, hogy az elektrodinamikai kísérletek eredményei nem függnek a vonatkoztatási rendszer relatív mozgásától. Ebben a publikációban részletesen tárgyalja a gyorsan mozgó testek tehetetlenségi tömegének növekedését.
1905-ben Einstein felhasznált néhány koncepciót, matematikai eszközt, melyet a „Mozgó testek elektrodinamikája” dolgozatában írt,[5] ez ma a speciális relativitáselmélet néven ismert.
Mivel Einstein munkájához az alapokat Lorentz írta le, ezt az elméletet eredetileg Lorentz–Einstein-elméletnek hívták.
A tömeg növekedését, mely a speciális relativitáselmélet első jóslata volt, Kaufmann ellenőrizte először némileg eltérő tömegnövekedést tapasztalt. A jóslata igazolására 1908-ig kellett várni.
1909-ben publikálta az „Elektronok elmélete” című írást, mely a Columbia Egyetemen tartott előadásain alapult.[6].
Az Afsluitdijk védőgát [szerkesztés]
Elméleti munkássága mellett gyakorlati tevékenysége is jelentős volt. 1918–1926 között a holland kormány kérésére Lorentz vezette az a csoportot, amely az Afsluitdijk védőgátat tervezte, mely elzárja a tengert a szárazföldtől és belső tavakat képez, melyek egy részét feltöltötték. A feltöltött területeken mezőgazdasági tevékenység végezhető.
A hidraulika a 20.század elején többnyire elméleti tudomány volt, de az Afsluitdijknál tapasztalt örvények hatása olyan váratlan volt, hogy Lorentz javasolta a hidrodinamikai egyenletek kidolgozását és a probléma numerikus megoldását.
Az Afsluitdijk 1933-ra elkészült és Lorentz számításai pontosnak bizonyultak.[7] Az Afsluitdijk két gátkapuját Lorentzről nevezték el.
Késői évek [szerkesztés]
1912-ben nyugdíjba vonult, emellett megmaradt a leideni egyetem külső professzorának és hetente előadásokat tartott. Paul Ehrenfest követte a tanszéken és megalapította az Elméleti Fizikai Intézetet, mely később Lorentz Intézet néven lett ismert. A Nobel-díj mellett több más elismerést is kapott (1905: a Royal Society tagja lett, 1908: Rumford-érem,1917: Franklin-érem,1918: Copley-érem). Lorentz 1928-ban, Haarlemben halt meg.
Források [szerkesztés]
- ↑ http://www.walter-fendt.de/ph14hu/lorentzforce_hu.htm
- ↑ http://hyperphysics.phy-astr.gsu.edu/hbase/relativ/ltrans.html
- ↑ http://mathworld.wolfram.com/LorentzTransformation.html
- ↑ Macrossan 1986
- ↑ Albert Einstein (1905) "Zur Elektrodynamik bewegter Körper", Annalen der Physik 17: 891; English translation On the Electrodynamics of Moving Bodies by George Barker Jeffery and Wilfrid Perrett (1923); Another English translation On the Electrodynamics of Moving Bodies by Megh Nad Saha (1920).
- ↑ Lorentz 1909
- ↑ Carlo Beenakker
További információk [szerkesztés]
- http://worldcat.org/identities/lccn-n83-239384
- http://ilorentz.org/history/zuiderzee/zuiderzee.html
- http://www-history.mcs.st-andrews.ac.uk/Biographies/Lorentz.html
- http://www.gutenberg.org/browse/authors/l#a3944
- http://www.nobelprize.org/nobel_prizes/physics/laureates/1902/lorentz-bio.html
- http://www.kfki.hu/physics/historia/l/o/lorentz/lorentz.html
- http://www.uni-miskolc.hu/~www_fiz/modern1/02.htm
- http://www.gap-system.org/~history/Mathematicians/Lorentz.html
- http://www.lorentzcenter.nl/
- http://hyperphysics.phy-astr.gsu.edu/hbase/relativ/ltrans.html
- http://nasa.web.elte.hu/NewClearGlossy/Java/LON/lorentz_force/index.html
- http://whc.unesco.org/en/list/955
- http://mathworld.wolfram.com/LorentzTransformation.html
|
||||||||
