Ludvig Lorenz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ludvig Lorenz
Ludvig Valentin Lorenz.jpg
Született
1829. január 18.
Helsingør
Elhunyt
1891. június 9. (62 évesen)
Foglalkozása matematikus
fizikus

Ludvig Valentin Lorenz (Helsingør, 1829. január 18.Frederiksberg, 1891. június 9.) dán matematikus és fizikus.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lorenz Helsingør-ben született. Általános iskoláit is itt végezte el. Tanulmányait a koppenhágai Műszaki Egyetemen folytatta. 1876-ban professzor lett a koppenhágai Katonai Akadémián. 1887-től kutatásait a Carlsberg Alapítvány támogatta.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Munkásságának gerincét az optika jelentette.

  • 1860–1861: a fény elasztikus elmélete,
  • 1862–1864: fenomenológikus hullám egyenlet
  • 1869: Lorenz-Lorentz fénytörés elmélet
  • 1890: Síkhullámok szórási elmélete[1]

Kidolgozott egy matematikai leírást, mely leírja az összefüggést a fénytörés és az átlátszó anyagok között.

A κ/σ arány értékét Ludvig Lorenz fedezte fel 1872-ben, mely része a Wiedemann–Franz törvénynek és ezért Wiedemann–Franz–Lorenz törvénynek is szokták hívni.

A fényterjedés matematikai leírásával is foglalkozott.

1869-ben Lorenz publikálta a törési index és a közeg sűrűsége közötti összefüggés matematikai leírását, melyet Hendrik Lorentz is felfedezett Lorenztől függetlenül, ezért ezt az összefüggést Lorentz–Lorenz egyenletnek hívják.

A fénnyel kapcsolatos elektromágneses elméleti munkásságának eredménye a Lorenz-féle mérték feltétel. Elméletéből levezette a fény sebességét.

1890-ben kidolgozta a fénytörés elméletét, amelyet dán nyelven publikált, majd 1898-ban francia nyelven is publikálta. Később, 1908-ban Gustav Mie tőle függtelenül szintén felfedezte az összefüggéseket, ezért azt Lorenz–Mie elméletnek szokták hívni.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]