Louis de Broglie

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Louis de Broglie
Broglie Big.jpg
Született
1892. augusztus 15.
Elhunyt
1987. március 19. (94 évesen)
Gyermekei nincs érték
Foglalkozása fizikus
Iskolái Párizsi Egyetem

Signature Louis de Broglie.svg
Louis de Broglie aláírása

Louis-Victor-Pierre-Raymond, de Broglie 7. hercege, akit általában Louis de Broglie néven ismerünk (Dieppe (Haute-Normandie), 1892.augusztus 15.Louveciennes (Yvelines), 1987.március 19.) Nobel-díjas francia fizikus.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A franciaországi Dieppe-ben született (Seine-Maritime megye), mint de Broglie 5. hercegének, Viktornak a kisebbik fia. 1960-ban örökös nélkül meghalt bátyja, Maurice, de Broglie 6. hercege, aki szintén fizikus volt. Louis ekkor lett a sorban a 7. herceg. Sohasem házasodott meg. Amikor Louveciennes-ben meghalt, egy távoli unokatestvére, Victor-François lett de Broglie 8. hercege.

Eleinte humán pályát képzelt el magának, első képesítését történelemből szerezte. Utána azonban, valószínűleg bátyja hatására, figyelme a matematika és fizika felé fordult. Az első világháború kitörésekor, 1914-ben felajánlotta szolgálatait a hadseregnek a rádiókommunikáció fejlesztésének területén.

Kvantumelméleti munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Maurice bátyjával ellentétben, aki elsősorban kísérleti fizikus volt, Louis de Broglie-nak inkább elméleti, mint kísérleti vagy mérnöki gondolkodása volt. Doktori disszertációja 1924-ben (Recherches sur la théorie des quanta-Kvantumelméleti kutatások) bevezette elméletét az elektronhullámokról. Ez magában foglalta az anyag hullám-részecske kettősségének elvét, Albert Einstein és Max Planck munkásságára alapozva, a de Broglie hipotézisben tetőzve, miszerint minden mozgó részecske, vagy objektum rendelkezik egy hozzárendelt hullámmal. Louis de Broglie így egy új területet teremtett a fizikában, a hullámmechanikát, egyesítve a fény és az anyag fizikáját. Ezért 1929-ben fizikai Nobel-díjban részesült. Ezen munkájának alkalmazásai közé tartozott az elektronmikroszkóp kifejlesztése, ami sokkal jobb felbontással rendelkezik, mint az optikai mikroszkóp, köszönhetően az elektronnak a látható fényhez képest rövidebb hullámhosszának.

Későbbi elméleti tevékenységét a hullámmechanika kauzális magyarázatának szentelte, szemben a kvantumelméletet domináló teljesen valószínűségi modellekkel. Ma ezt a magyarázatot de Broglie-Bohm elméletként ismerjük, mivel az 1950-es években David Bohm ezt átdolgozta. 1924-től de Broglie a Párizsi Egyetemen tanított elméleti fizikát, 1932-től 30 éven át az elméleti fizikai tanszék vezetője is volt.

Későbbi tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szigorúan vett tudományos munkáján túl Louis de Broglie gondolkodott és írt a tudományfilozófiáról, beleértve a modern tudományos felfedezések értékét.

Louis de Broglie 1933-ban a Francia Tudományos Akadémia tagja lett, 1942-ben pedig örökös titkára. 1944. október 12-én a Francia Akadémia tagjává választotta Émile Picard matematikus helyére. Az akadémiai tagoknak a megszállás és a háború egyéb hatásainak következtében bekövetkezett halála és bebörtönzése miatt az Akadémia nem tudta a határozatképesség feltételét, a legalább 20 tag jelenlétét biztosítani. A rendkívüli körülmények miatt azonban a jelenlévő 17 tag egyhangú titkos szavazata következtében megválasztását elfogadták. Az Akadémia történetében egyedülálló módon bátyja, Maurice mellett foglalhatott helyet a tagok sorában, akit 1934-ben választottak meg.

Az UNESCO neki ítélte meg 1952-ben az első Kalinga-díjat a tudomány népszerűsítéséért. 1953. április 23-án a londoni Royal Society tagjává választotta. 1961-ben megkapta a Becsületrend Nagykeresztjének Lovagja címet. De Broglie 1945-ben tanácsadói posztot kapott a Francia Atomenergiai Főbiztosságnál az ipar és tudomány közeledésének előmozdításáért. Az Henri Poincaré Intézetben alkalmazott mechanikai központot hozott létre, ahol optikai, kibernetikai és atomenergiai kutatások folytak.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]