Bajomi Lázár Endre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bajomi Lázár Endre
Élete
Született 1914. augusztus 19.
Biharnagybajom
Elhunyt 1987. május 17. (72 évesen)
Budapest
Nemzetiség magyar
Szülei Lázár Adolf
Kardos Etelka
Pályafutása
Írói álneve Lázár András
André Lazar
Jellemző műfaj(ok) regény, esszé, tanulmány, kultúrtörténet
Első műve Holnap kifutnak a hajók (regény, 1955)

Bajomi Lázár Endre (eredeti neve: Lázár András Iván)[1] (Biharnagybajom, 1914. augusztus 19.Budapest, 1987. május 17.) magyar író, műfordító, szerkesztő, irodalomtörténész.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szülei: Lázár Adolf és Kardos Etelka voltak.[1] A debreceni tudományegyetemen tett tanári alapvizsgát. 1934-1950 között 16 éven át Párizsban élt. A francia irodalom és általában a kultúra egyik legkiválóbb magyarországi ismerője. Tucatnyi francia regényt fordított magyarra, így Boris Vian könyveit. Baloldali magyar emigráns lapok munkatársa lett. Franciaországban Dávid Ferenc, a hazai folyóiratokban Bajomi Endre néven publikált. A Korunk és az Új Hang párizsi munkatársa, 1938-ban a párizsi Szabad Szó szerkesztője lett. 1945-1947 között a Droit et Liberté és a République Hongroise című lapokat szerkesztője, 1947-1949 között a Párizsi Magyar Sajtóiroda vezetőhelyettese, majd – Fejtő Ferenc 1949 szeptemberi lemondása után – vezetője. 1952-ben tért haza. 1953-ig a Külügyminisztérium sajtóosztályán dolgozott, majd 1953-1954 között a Szépirodalmi Könyvkiadó, 1955-től az Új Magyar Könyvkiadó, illetve az Európa Könyvkiadó szerkesztője, illetve lektora volt 1977-ig, nyugalomba vonulásáig. Főmunkatársa volt a Világirodalmi lexikonnak.

Költészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Írói tevékenységének középpontjában a magyar–francia kulturális kapcsolatok hagyományának ápolása állt. A 14. századig visszamenően módszeresen feldolgozta e kapcsolatok történetét. Könyvek sorát szentelte a francia szellemi élet nagy alakjainak.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Holnap kifutnak a hajók (regény, 1955)
  • Az üstökös. Saint-Just és a francia forradalom regénye (regény, 1957)
  • Csillagok a francia film egén (esszé, 1958)
  • Rabelais (tanulmány, 1959)
  • A mai francia irodalom kistükre (1962)
  • A Montmartre (kultúrtörténet, 1967)
  • Fő a bizalom! Egy évszázad francia szélhámosságainak és átejtéseinek kalandos krónikája (1968)
  • A szürrealizmus (tanulmányok és szemelvények, 1968)
  • A Montparnasse (kultúrtörténet, 1969)
  • T. T. T. Titkos Társaságok Története (1969)
  • A Quartier Latin (kultúrtörténet, 1971)
  • Párizs varázsa (esszék, 1971)
  • Anatole France világa (1973)
  • A vörös szűz (életrajzi regény, 1975)
  • Párizs nem ereszt el (visszaemlékezések, 1975)
  • A magyar Párizs (1978)
  • Arpadine (esszék, 1980)
  • Ego sum gallicus captivus. Magyarországra menekült francia hadifoglyok emlékezései (válogatás, 1980)
  • Párizs, csillagként reszkető (visszaemlékezések, 1982)
  • Azúrország (kultúrtörténet, 1984)
  • Tramontana. Magyar önkéntesek Franciaországban (1984)
  • Saint-Exupéry csodálatos élete (életrajz, 1987)
  • Franczia tükör. Válogatás a 19. század magyar vonatkozású francia irodalmából (1987)

Műfordításai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bajomi Lázár Endre sírja a Farkasréti temetőben. 2-1-255

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bajomi Lázár Endre témájú médiaállományokat.
  • A Munka Érdemrend arany fokozata (1974)
  • Szocialista Hazáért (1984)
  • Párizs Aranyérme (1982)
  • Ordre des Arts et des Lettres lovagi fokozata (1985)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]