Kamaszkor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A kamaszkor (serdülőkor / pubertáskor / tinédzserkor) 10-14-től 18 éves korig terjedő életszakasz, átmenet a gyermek- és felnőttkor között, melynek során a nemi hormonok elkezdik működésüket, kialakulnak a másodlagos nemi jellegek, párhuzamosan jelentős pszichés változások következnek be.

A fiatal ekkor kezdi formálni saját véleményét, ízlését, a legtöbb gyerek ekkor próbálgatja az önállóságot. A serdülőkor kezdete és vége a történelem során eltérően alakult. A pubertás időszaka napjainkra jelentősen meghosszabbodott, egyrészt korábban kezdődik, másrészt huszonéves korig is elhúzódhat, a változás időszaka akár 10-12 évre is nyúlhat. A korábbra tolódás oka feltételezések szerint a boltok polcain lévő mesterséges adalékanyagokkal teletűzdelt élelmiszerekben, a későbbi befejeződés oka a társadalmi változásokban keresendő.

A kamaszkor szakaszai a lányoknál[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lányoknál a mellnövekedés az első jele a serdülőkornak. A folyamat a mellbimbó alatt indul meg apró csomók megjelenésével. A pubertáskor alatt a mellek tovább fejlődnek és növekednek később is.

Körülbelül fél évvel a mellek növekedésének kezdete után, megindul a testszőrzet és a nemi szőrzet kialakulása. Ez a folyamat a mell növekedése előtt is bekövetkezhet. Általában a szeméremtájékon, a lábakon, a hónaljnál és egyéntől függően más helyeken is jelentkezhet a testszőrzet kialakulása.

Az első menstruáció a mellnövekedést követően körülbelül két évvel jelenik meg. Először a szinte kimutathatatlan ovulációval kezdődik, majd bekövetkezik az első valódi menstruáció is. Általában 9 és 16 éves kor között történik az első vérzés.

A kamaszkor során a lányoknál a vagina is jelentős változáson megy keresztül. Nagyobb lesz, sötétebb színű és nyitottabb a combok felé. Az első menstruáció után jellemző a jelentős magasságnövekedés is. A végtagok, a karok, a lábak a csípő gyakran gyorsabban nő, mint a többi testrész. Ahogy a csípő megnő, a szervezet annyi testzsírt halmoz fel, amennyi a normális menstruációhoz szükséges.

A kamaszkor szakaszai fiúknál[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A serdülő fiúk kamaszkorának kezdete általában hatalmas magasságnövekedéssel kezdődik. Mivel a pubertáskor a fiúknál később kezdődik, mint a lányoknál, ezért lehetséges, hogy az ugyanolyan idős lányok magasabbak, mint fiú társaik. A serdülőkor során a fiatal férfiak gyorsan növekedhetnek, vagy izmosodhatnak. Emellett minimális mellnövekedés is bekövetkezhet. A kamaszkor alatt a pénisz és a herék elérik felnőtt méretüket. A herék növekedése a pénisz növekedése előtt következik be, és a pénisz gyorsabban nő hosszában, mint széltében. A szőrnövekedés is a serdülőkor velejárója. Elsőként majd a lábakon és a végbélnyílás körül jelenik meg, de egyre inkább az egész testen elindul majd ez a fejlődés. Végül a mellkason és az arcon is szőrzet jelenik meg. Serdülőkor során a fiúk hangja fokozatosan mélyül, mutál.

Kamaszkori lelki változások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erik H. Erikson elmélete szerint az egyén személyiségfejlődése a születésétől a haláláig tartó folyamat. Az élethosszig tartó változás egyik mérföldköve a pubertás, mely természetes, fejlődési krízissel jár. Ekkorra tehető az identitás kialakulása, a jövőre vonatkozó, hosszútávra szóló döntéshozatalok, mint például a pályaválasztás.

Az egyén ellentmondásos érzések közepette leválik a szüleiről, elszakad a gyermekkorától, azonban még nem lép át a felnőttkorba, problémamegoldó képessége éretlen, magatartásában felfedezhetők gyermeki és felnőttes vonások is. Vitatkozik, lázad és kérdőre von, keresi önmagát. Viselkedésével és külsejével is különbözni akar a felnőttektől. A szülők és más, korábban meghatározó szerepet betöltő felnőttek befolyása csökken, helyette valamely ifjúsági szubkultúra válik meghatározóvá, a kortársak hatása felerősödik.

A fejlődési krízis sikeres megoldása esetén a serdülő képes összhangba hozni korábban megszerzett információit önmagáról, mely nem mutat nagy eltéréseket a külvilág róla alkotott képétől, túl van az önmeghatározás korszakán, a szociális szerepvállalásokon, valamely eszme iránti elköteleződésen. Az identitás kialakulásának életszakasza ideális esetben a húszas évek elejére befejeződik.

Serdülőkori veszélyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Moratórium a serdülőkori változás azon formája, mely krízissel jár, de az elköteleződés késleltetett, a fiatal válaszokat keres a „Ki vagyok én?” kérdésre, különböző szerepeket próbál ki.

Korai zárásról beszélünk a moratórium, a halasztás időszakának elmaradásakor, amikor az egyén krízis nélkül köteleződik el, többnyire a szülei értékrendszere alapján.

Az identitásdiffúzió a serdülőkor életformává alakulása, stagnálás, személyiségfejlődés helyett korábbi fejlődési szintre történő visszacsúszás, gyakran vezet túlzott alkohol- vagy kábítószer-fogyasztáshoz.

A serdülők éretlen megoldási módjai közé tartozik a szökés, a csavargás, a fiatal kilép a szorongató helyzetből, környezetének elhagyásával csökken a felszültsége. Az alkohol- és kábítószer-fogyasztás egyre több tinédzsert érint, hátterében gyakran valamilyen krízisszituáció áll.

Pubertáskorban jelentkezhetnek öngyilkossági gondolatok, azonban az önsértő viselkedés kialakulásában szerepet játszanak a pszichopatológiai tényezők, a problémamegoldó stratégiák fejletlensége, a kortárscsoport vagy a család negatív mintáinak követése is. Az öngyilkosság miatt bekövetkező halálozás a 14-19 éves korosztály esetében a második vagy harmadik halálok hazánkban.

Kommunikáció serdülőkorban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pubertáskori bizonytalanság következtében a fiatal kortársaitól vár megerősítést, az én-közlések helyett többes szám első személyben kommunikál, véleményének, érzelmeinek kimondásakor hajlamos a csoport nevében beszélni.

Az ifjúsági argó (szleng), a fiatalokra jellemző, felnőttekétől eltérő szókészlet, nyelvhasználat kifejezi az egy közösséghez, a kortárscsoporthoz tartozást. A serdülők speciális nyelvhasználatukat tudatosan is alkalmazzák, amennyiben a felnőttek felé autonómiájuk kifejezése a szándékuk. Megfelelni vágyás esetén a fiatalok próbálnak alkalmazkodni, háttérbe szorítják az argót, mely a beszélgetések során fokozza a gátlásaikat és a bizonytalanságukat.

A tinédzserekre jellemző az ún. szó-idioszinkrázia, az egyén számára sajátos jelentést, érzelmi-indulati telítődést kapnak a többség számára közömbös szavak vagy kifejezések, melyek általában valamilyen komplexust jeleznek.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Balogh Éva (2000): Pszichológiai kislexikon. Tóth Könyvkereskedés és Kiadó. Debrecen.
  • Gádoros Julianna (1996): Depresszió és szorongásos zavarok gyermek- és serdülőkorban. In: Háziorvos Továbbképző Szemle. I. 76-78.
  • Gyenge Eszter (2000): Öngyilkossági krízisek kommunikációs sajátosságai serdülőkorban. In: Kelemen Gábor (szerk.): Tele-dialógus. Pro Pannonia. Pécs. 133-140
  • Révész György (2007): Személyiség, társadalom, kultúra – a pszichoszociális fejlődés erikson-i koncepciója. In: Gyöngyösiné Kiss Enikő – Oláh Attila (szerk.): Vázlatok a személyiségről. A személyiséglélektan alapvető irányzatainak tükrében. Új Mandátum. Budapest. 224-243

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]