Magyarország népessége

A születések és halálozások arányának változása 1950 és 2009 között

Magyarország népessége 2010. augusztusában 9 999 000 fő volt, amely 1981 óta a születések alacsony, és a halálozások magas száma miatt csökkenő tendenciát mutat, struktúráját tekintve elöregedő. Ugyanebben az időpontban 4 302 827 lakást tartottak számon az ország területén. Nemzetiségi szempontból viszonylag homogénnek tekinthető, lakosainak 92,3%-a magyarnak vallotta magát, a magyar nyelvet beszéli a lakosság 99%-a.

Magyarország népessége 2001-ben

Nemzetiségek

A Magyarországon élő külföldiek származás szerinti földrajzi eredete 2001-es adatok alapján

A születéskor várható élettartam változása Magyarországon 1900 és 2009 között

Nemzetiség	Lélekszám
magyarok	9 416 045 (92,3%)
cigányok	190 046 (1,9%)
németek	62 233 (0,6%)
szlovákok	17 693 (0,17%)
horvátok	15 620 (0,15%)
románok	7 995 (0,08%)
egyéb hazai nemzetiség	20 473 (0,2%)
külföldi nemzetiség	16 081 (0,16%)
nincs válasz, ismeretlen	570 537 (5,6%)

Világnézeti megoszlás

Vallás	Lélekszám
római katolikus	5 289 521 (51,2%)
református	1 622 796 (15,9%)
evangélikus	304 705 (3%)
görög katolikus	268 935 (2,6%)
egyéb keresztény	73 373 (0,7%)
izraelita	12 871 (0,13%)
egyéb nem keresztény	13 567 (0,13%)
nem tartozik vallási közösséghez	1 483 396 (14,5%)
nincs válasz, ismeretlen	1 104 333 (10,8%)

Történelmi

900-1910

Időpont	Népesség	A magyarok aránya	Megjegyzések
900	400 000-700 000	55-71%	A honfoglaló magyarok 4-500 ezren lehettek. Később még kb. 200 ezer főt olvasztottak magukba az itt élő népek közül.
1222	kb. 2 000 000	70-80%	Az Aranybulla ideje. A népesség alakulásban fontos szerepet játszott a besenyők és az úzok letelepítése.
1242	1 200 000	?	A tatárjárás után. Az első demográfiai katasztrófa.
1370	2 500 000	60-70%	Az Anjou-házi királyok kora.
1490	4 000 000	80%	A török hódoltság előtt.
1699	3 300 000	50-55%	A karlócai béke ideje (kevesebb mint 2 millió magyar).
1711	3 000 000	53%	A Rákóczi-szabadságharc vége (1,6 millió magyar).
1790	8 525 480	37,7%
1828	11 495 536	40-45%
1846	12 033 399	40-45%
1880	13 749 603	46%
1900	16 838 255	51,4%
1910	18 264 533	54,5%	5% zsidó

Megjegyzés: A fenti adatok a Magyar Királyság területére vonatkoznak, nem a mai Magyarország területére.

1495-1910

Magyarország lakosságszámának változása 1715 és 2008 között (a mai országterületre vetítve)

Nemzetiség	1495	1715	1784	1880	1900	1910
Magyarok	990 000 95,9%	1 176 000 79,5%	2 103 000 79,0%	4 402 364 82,4%	5 890 999 85,9%	6 730 299 88,4%
Németek	17 000 1,6%	136 600 9,2%	291 900 11%	606 363 11,3%	604 751 8,8%	553 179 7,3%
Szlovákok	n.a.	37 700 2,5%	130 400 4,9%	199 788 3,7%	192 227 2,8%	165 317 2,2%
Horvátok	1 200 0,1%	58 900 4%	71 700 2,7%	59 251 1,1%	68 161 1%	62 018 0,8%
Egyéb	23 800 2,4%	70 800 4,8%	66 214 2,4%	75 598 1,5%	98 277 1,5%	101 301 1,3%
Összesen	1 032 000	1 480 000	2 663 214	5 343 364	6 854 415	7 612 114

• Megjegyzés: A mai országterületre vetítve

1920-1980

A ma legnagyobb magyar városok népességnövekedése a mai közigazgatási területekre vetítve (Budapest nélkül), 1870-2009

A magyarság százalékos aránya Magyarország kistérségeiben

Nemzetiség	1920	1930	1941	1949	1960	1970	1980
Magyarok	7 155 973 89.6%	8 000 335 92.1%	11 881 455 80.9%	9 076 041 98.6%	9 786 038 98.2%	10 166 237 98.5%	10 638 974 99.3%
Németek	550 062 6.9%	477 153 5.5%	533 045 3.6%	22 455 0.2%	50 765 0.5%	35 594 0.4%	11 310 0.1%
Szlovákok	141 877 1.8%	104 786 1.2%	175 550 1.2%	25 988 0.3%	30 630 0.3%	21 176 0.2%	9 101 0.1%
Románok	23 695 0.3%	16 221 0.2%	1 051 026 7.2%	14 713 0.2%	15 787 0.2%	12 624 0.1%	8 874 0.1%
Ruszinok	–	–	547 770 3.7%	–	–	–	–
Horvátok	58 931 0.7%	47 337 0.5%	12 346 0.1%	20 423 0.2%	33 014 0.3%	17 609 0.2%	13 895 0.1%
Szerbek	17 132 0.2%	7 031 0.1%	213 585 1.5%	5 158 0.1%	4 583 0.1%	12 235 0.1%	2 805 0.02%
Szlovének	6 087 0.1%	5 464 0.1%	20 336 0.1%	4 473 0.1%	–	4 205 0.04%	1 731 0.01%
Cigányok	6 989 0.1%	7 841 0.1%	76 209 0.5%	21 387 0.2%	25 633 0.3%	34 957 0.3%	6 404 0.1%
Egyéb	26 123 0.3%	18 946 0.2%	29 210 0.2%	14 161 0.1%	14 534 0.1%	17 462 0.2%	16 369 0.2%
Zsidók	–	–	139 041 0.9%	–	–	–	–
Összesen	7 986 875	8 685 109	14 679 573	9 204 799	9 961 044	10 322 099	10 709 463

Megjegyzések: Az 1941-es adatok a bécsi döntések utáni Magyarország területére vonatkoznak. A zsidókat (1941 kivételével) vallási kisebbségként kezelték.

Magyarország népesedése a XX. század folyamán

Magyarország korfája 1960-ban, szembetűnő az első világháború miatti születéskimaradás és a Ratkó-korszak

Magyarország korfája 2005-ben

Magyarország népességének változása 1910 és 2009 között, évekre bontva

Magyarország népesedésére a XX. században a folyamatos változékonyság, demográfiai csúcsok és hullámvölgyek váltakozása volt jellemző. Az első világháborúig igen jelentős volt a népességnövekedés dinamikája a kedvező népmozgalmi arányszámoknak és a központi országrészben (mai országterület) a tengerentúli kivándorlást ellensúlyozó budapesti vándorlási nyereségnek köszönhetően. A termékenység mérséklődése már a századfordulón megindult, azonban egészen a világháborúig nem volt jelentős. Az első nagy fordulópont a világégés kezdetén következett be, emelkedett a halálozási ráta, drasztikusan visszaesett a termékenység a fiatal férfi népesség távolléte és ezzel összefüggésben a nők munkába állása miatt. A legdrasztikusabb visszaesés Budapesten következett be. A háború után újra emelkedett a születések száma, viszont a világégés előtti szintet nem érte el, tulajdonképpen ekkor kezdődött Magyarország és Európa demográfiai hanyatlása. A Horthy-korszakban a meghozott szociális és egészségügyi intézkedéseknek köszönhetően (OTI megalapítása, kórházak építése, orvosegyetemek fejlesztése) látványosan növekedett a születéskor várható élettartam (lásd diagram), folyamatosan csökkent a halálozási ráta, azonban a születési ráta ennél nagyobb mértékben csökkent, így a népességnövekedés csillapodásával jellemezhető a korszak. A trianoni békeszerződés miatt menekültek tömegei érkeztek az anyaországba, aminek következtében lakáshiány alakult ki a nagyobb városokban és közigazgatási központokban, a legsúlyosabb helyzet a fővárosban alakult ki, részeben ennek hatására vált általánossá a budapesti egykézés. A XX. századi magyar történelem legsötétebb időszaka, a második világháború újabb fordulatot hozott. A termékenység visszaesése az első világháború időszakával ellentétben nem volt jelentős, azonban a halálozási ráta drasztikusan emelkedett a harci események, ostromok és a vészkorszak miatt. Az ország 1944-1945 között hozzávetőlegesen félmillió állampolgárát veszítette el a mai országterületről, ebből 200 000 a holokauszt áldozatainak száma. A béke beköszöntével jelentősen lecsökkent a halálozási ráta, és részben pszichológiai okora visszavezethetően növekedett a születési ráta, így felgyorsult a népességnövekedés. Az 1940-es évek második felében az ország további több százezer állampolgárt veszített (németek kitelepítése, zsidók kivándolása Izraelbe és a szovjet csapatok elől nyugatra menekülők), ezt a veszteséget azonban pótolta a határon túli magyarok bevándorlása és a természetes szaporulat. Az 1949 és 1956 közötti időszak az újkori magyar népesedés egyik leginkább közismert időszaka. A Ratkó Anna népjóléti- majd egészségügyi miniszter nevét viselő korszakban soha nem látott szintre csökkent a halálozási ráta részben a társadalombiztosítás általános kiterjesztése miatt, a gyermektelenségi adó bevezetése és az abortusztilalom szigorú betartása miatt pedig látványosan megemelkedett a születések száma, így a természetes szaporulat a magyar viszonyokhoz képest nagyon magas szintet ért el, évente 100 000 fővel gyarapodott az ország népessége. Az ebben az időszakban születetteket Ratkó-gyerekeknek szokás nevezni, generációjuk szembetűnő Magyarország korfáján. 1956-ban feloldották az abortusztilalmat, a forradalom leverése után pedig eltörölték a gyermektelenségi adót. A tömeges abortuszok (1960 és 1973 között több volt az abortuszok száma, mint a születéseké!) és a fogamzásgátlás elterjedése miatt az 1960-as évekre jelentősen lecsökkent a termékenység, azóta egy magyar nő az 1974-1977 közti kisebb demográfiai csúcsot leszámítva átlagosan 2-nél kevesebb gyermeket szül, így közel fél évszázada nem biztosított a népesség reprodukciója (újratermelődése). 1962-ben Magyarországon volt a legalacsonyabb a teljes termékenységi arányszám a Földön. A '60-as évek óta megkezdődött a halálozási ráta növekedése az elöregedés és társadalmi okok (túlhajszoltság a második gazdaság miatt, stressz, alkoholizmus, a világon legmagasabb öngyilkossági ráta stb.) miatt. A Kádár-korszak szerény népszaporulata egyedül 1974 és 1977 között élénkült meg a Ratkó-unokák megszületése és az abortusz szigorítása miatt. 1981 óta már nem tudta az egyre növekvő halálozások számát az egyre csökkenő születések száma ellensúlyozni, megkezdődött a természetes fogyás, amely azóta is tart. A 1980-as években a természetes fogyást kivándorlás is súlyosbította, közel 200 000 fő volt az ország vándorlási vesztesége az említett évtizedben. A rendszerváltás óta felgyorsult a népesség csökkenése, amely 1999-ben érte el mélypontját, azóta kisebb megszakításokkal enyhe javulás következett be. Az ország vándorlási egyenlege 1988 óta pozitív, az azóta érkezetteknek köszönhetően csak 2010 augusztusára csökkent az ország népessége a lélektani 10 millió alá. A határon túli magyarok bevándorlása nélkül az ország népességvesztesége meghaladná az 1 000 000 főt (összehasonlításképpen: a pesti oldal lakossága).

Lásd még

• Népességfogyás Magyarországon
• Magyarország nemzetiségei
• Magyarország népességének vallási megoszlása
• Budapest népessége

Források

• Az angol Wikipédia
• népszámlálás2001.hu
• Kamarás Iván: A termékenység alakulása és befolyásoló tényezői (Századvég)
• Születési mozgalom és termékenység
• Stark Tamás: Magyarország háborús emberveszteségei
• nepesedes.hu (cikkek, tanulmányok)