Juta-dombi csata

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
234 tiszt és katona emléktáblája a Corvin-közben

A Juta-domb Budapesten, a XX. kerület déli részén, a Helsinki út és a Lenke utca sarkánál helyezkedik el.[1] A közelében halad a fővárosba délről érkező országút.

Története[szerkesztés]

Az 1956-os forradalom idején, november 3-án délben a Parlamentben megkezdődtek a magyar–szovjet tárgyalások a csapatkivonások részleteiről. A szovjet tárgyalók ígéretet tettek a megszállás leállítására. A pesti oldalon újabb magyar alakulatok foglalták el állásaikat a Juta-dombon kívül a Nagykőrösi útnál, a Határ útnál, Soroksár határában, a Jászberényi útnál, a Kőbányai útnál, a Zalka Máté téren, az Éles saroknál, a Csajkovszkij parkban, és felkészülnek a védelemre. A Juta-domb térségében 1956. november 4-én Maléter Pál utasítására az Esztergomi Tüzérezred katonái lezárták a Soroksári utat, hogy az esetleges katonai mozgások ne zavarják a Tökölön folytatott tárgyalásokat. Maléter Pált és a magyar katonai küldöttséget azonban a szovjetek letartóztatták és a szovjet katonai konvoj az ávósok kíséretében elindult velük Soroksár irányába. Miután azonban az ávósok észrevették az esztergomi tüzéreket, tüzet nyitottak rájuk. A magyar honvédek viszonozták a tüzet. Dél körül többen elmentek, lövegeik Soroksáron a Templom térre és Kőbányára kerültek. Az itt maradók november 5-ig kitartottak. A történtek miatt Maléter Pált és társait délután helikopterrel vitték Tökölről Mátyásföldre. A forradalom után az egyébként stratégiailag fontos helyen található Juta-dombot eltüntették.

Az Alsóteleki utca és a Wesselényi utca mentén 1980-1984 között lakótelep épült.

A Juta-domb csatája[szerkesztés]

Azóta kiderült, hogy az egyik páncélozott járműben szállították el a szovjet Különleges Hadtest tököli parancsnokságáról az ott letartóztatott magyar kormányküldöttséget: Maléter Pál vezérőrnagy honvédelmi minisztert és társait. Éppen ezt a teherautót is találat érte, a magyarok sértetlenek maradtak, de az őket kísérő szovjet ezredes életét vesztette. Mecséri János ezredes november 1-jén egységeivel lezáratta a Budapestre vezető utakat. Még ugyanezen a napon kinevezték a Kormányőrség parancsnokává. November 3-án ő vezette azt a biztosító részleget, amely Tökölről a Parlamentbe és vissza kísérte a szovjet delegációt. Útközben ellenőrizte a Juta-dombnál lévő tüzelőállást. Aznap este, mint a magyar küldöttség kíséretének parancsnokát fegyverezték le és ejtették foglyul a tököli szovjet parancsnokságon.

"Minket november 2-án reggel vittek a Juta-dombra. A jéggyár és a jutagyár közt volt egy homokbánya, itt foglaltunk tüzelőállást. Négy könnyű lövegünk volt és két közepes, a két közepes szembe nézett a Határ úttal, a mi tüzelési sávunkkal pedig oldalról támogattuk őket. Volt ott egy csomó polgári személy géppuskával és golyószórókkal. Amikor 4-én reggel jöttek az oroszok, a civilek kezdték a tüzelést, mi már csak akkor lőttünk, amikor az oroszok ránk is tüzeltek. Jöttek harckocsival, katyusával, ZIL-ekkel. A lövegnél voltam, amikor megjelent a szovjet oszlop. Amikor elkezdtek felénk is tüzelni, a parancsnok elrendelte, hogy - Tűz! -Továbbítottam a lövegemnek a tűzparancsot. A mieink egy harckocsit és egy katyusát kilőttek, az oszlop nem tudott ezért továbbmenni. Megfordultak és elmentek. Körülbelül öt perc volt az egész. (…)" Dobrosi Lajos -1957 novemberében letartóztatták, első fokon halálraítélték, majd később a másodfokú bíróság is jóváhagyta a halálos ítéletet. 150 napig ült a halálos zárkában. Végül az Elnöki Tanács kegyelemből ítéletét életfogytiglani börtönbüntetésre változtatta. 1970-ben szabadult.

"Egy alkalommal szemtanúja voltam az összecsapásnak. Ahogy Soroksár felől jött pár harckocsi, a dombon levő csoport továbbengedte mindaddig, míg az Atra gyárhoz (ma Helsinki út 81. sz. irodaház) nem közeledtek. Ekkor tüzet nyitottak rájuk. A harckocsik hátrálni próbáltak, de újabb tűzsorozat zúdult rájuk. Két harckocsi megsérült s lángra lobbant. Kettő-három Pobjeda személyautón újabb fiatal forradalmárok érkeztek. A kocsik fedezékeiből lőtték a harckocsikból rájuk tüzelő szovjet katonákat. Mire minden elcsendesedett, gyereknagyságúra összeégett katonák és számtalan halott feküdt az úton." Pándi György

A harcok következtében hét szovjet megszálló katona elesett. A magyar katonákon kívül a Juta-dombon harcoltak a XX. kerületi nemzetőrök is, akik Kálmán Béla főhadnagy vezetésével november 10-ig tovább harcoltak. A Jutadomb azon kevés 1956-os esemény közé tartozott, ahol a magyarok - az 51. légvédelmi tüzérezred katonái Mecséri János ezredes vezetésével, valamint soroksári nemzetőrök - sikerrel szálltak szembe a megszálló szovjet csapatokkal 1956 novemberében. Az itt elesett szovjet katonákért a "Mecséri János ezredes és társai" perben - szovjet kérésre - rendkívül súlyos ítélet született. I. fokon 11 halálos ítéletet, egy életfogytiglant, 30 esetben 10-15 évig, 10 esetben 1-5 évig terjedő börtönbüntetést mondtak ki a Juta-dombon harcoló hivatásos katonákra.

1958 nyarán a hadbíróság helyszíni szemlét rendelt el, amelynek során az esztergomi alakulat akkor már bebörtönzött volt tisztjei és katonái segítségével pontos, fényképekkel dokumentált helyszínrajzot készítettek. E helyszínrajz szerint a Soroksári út akkori kanyarulatában, a Nap utca torkolatával szemközt helyezték el Rémiás Pál hadnagy két közepes légvédelmi lövegét Budapest felé. Két páncéltörő ágyút ellenkezőleg, Soroksár irányában állítottak fel. Kissé tovább Soroksár felé, a Juta-dombon helyezték el Kicska János főhadnagy könnyű ütegét, négy légvédelmi ágyút, amelyekkel pontosan oldalba lehetett fogni a Soroksári utat, ami itt híddal ívelte át a vasutat. Mindez Szabó Pál őrnagy parancsára történt. A légvédelmi osztályhoz tartozó kezelők, honvédek egy része beásta magát, és szintén a Soroksári utat tartotta ellenőrzése alatt.

A megtorlás áldozatai[szerkesztés]

A Vörös Hadsereg a Forgószél-hadművelet keretében 60 ezer katonával és 2 ezer páncélossal támadt Magyarországra. A Juta-dombnál 11 katonát veszítettek az oroszok. A megtorlás során pontosan ugyanannyi magyar katonát ítéltek halálra az itt harcolók közül, mint amennyi orosz halott maradt a Jutadombon.

  • Mecséri János ezredes (Győr, 1920 – Budapest, 1958. november 15.)
  • Rémiás Pál hadnagy (Ziliz, 1930 – Budapest, 1958. november 15.)
  • Szabó Pál őrnagy (Egyed, 1915 – Budapest, 1958. november 15.)
  • Szendi Dezső alezredes (Tiszadob, 1923 – Budapest, 1958. november 15.)
  • Kicska János főhadnagy
  • Kálmán Dezső honvéd
  • Magyar János honvéd
  • Kliebert László százados
  • Paska Elemér

A Juta-dombi harcok emlékezete[szerkesztés]

  • A rendszerváltást követően a lakótelep környezetét a kerületi önkormányzat parkosította. A délnyugati szélére, a harci események hajdani helyszínére 2017-ben emlékművet állított, amely a Memento Vivere nevet viseli.
  • Jutadomb 1956, színes magyar dokumentumfilm
Rendező: Lugossy István
1956. november 4-én Maléter Pál utasítására az Esztergomi Tüzérezred katonái a Jutadombnál lezárták a Soroksári utat, hogy az esetleges katonai mozgások ne zavarják meg a szovjetekkel Tökölön folytatott tárgyalásokat. A szovjetek letartóztatták Maléter Pált és a magyar katonai küldöttséget, a szovjet katonai konvoj elindult velük Soroksár irányába, ávósok kíséretében. Az ávósok észrevették az esztergomi tüzéreket, tüzet nyitottak rájuk. A magyar katonák viszonozták a tüzet, aminek következtében hét szovjet katona életét vesztette. A Forradalmat követő megtorlás során hét magyar tüzértisztet halálra ítéltek és kivégeztek.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]


A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Juta-dombi_csata&oldid=26925822”