Mécs Imre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mécs Imre
Imre Mecs.jpg
Mécs Imre a 2010-es budapesti könyvfesztiválon
Született 1933. szeptember 4. (81 éves)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása villamosmérnök, politikus, országgyűlési képviselő

Mécs Imre (Budapest, 1933. szeptember 4.) magyar villamosmérnök, politikus. Az 1956-os forradalomban előbb halálra, majd életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1963-ban szabadult, ezt követően villamosmérnökként dolgozott. 1988-ban a Szabad Kezdeményezések Hálózata, majd az ebből kialakuló Szabad Demokraták Szövetsége alapító tagja. 1990 és 2010 között (két kisebb megszakítással) országgyűlési képviselő (1990–2006 SZDSZ, 2006–2010 MSZP).

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesapja Mécs Imre (1897-1977), egy felvidéki szlovák falu orvosa volt. Édesanyja, Lengyel Irén Klára (1912-1994) nyelvtanár felvidéki nemesi családból származott. 1987-ben másodszor megnősült, felesége Magyar Fruzsina színházi dramaturg. A két házasságból nyolc gyermeke született: Mónika (1967), Imre (1970), László (1973), Máté (1987), Anna (1988), Bálint (1990), János (1991) és Dávid (1994). 1951-ben a budapesti Eötvös József Gimnáziumban érettségizett. 1952-ben felvételt nyert a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karára. 1957-ben abszolutóriumot szerzett.

1956-os forradalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1956-ban eljárt a Petőfi Kör vitáira. Részt vett az 1956-os forradalomban, a nemzetőrség szervezésében. Később szerepet vállalt az ellenállásban, amelyet az egyetemek, a munkáscsoportok és a felkelő csapatok maradványainak részvételével szerveztek.

1957 júniusában letartóztatták. 1958. május 22-én „a népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés vezetéséért” halálra ítélték. Az ítéletet 1959 februárjában életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták.

1963 márciusában az általános amnesztia keretében szabadult. Három évig rendőri felügyelet alatt állt, tíz évig politikai jogvesztés sújtotta. Szabadulása után problémákat okozott számára az elhelyezkedés, végül 1963-tól 1974-ig a Híradástechnikai Szövetkezet fejlesztőmérnöke lett.

1970-es és 1980-as évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1974-1975-ben az Elektrotechnikai Szövetkezet főkonstruktőre volt, 1976-1983 között az Óra és Műszer Szövetkezet tanácsadó mérnöke, majd 1983-tól 1990-ig a Ganz K. K. fejlesztőmérnöke volt.

Éveken keresztül próbálkozott kérvényeivel, hogy egyetemi tanulmányait befejezhesse, de csak 1975-ben védhette meg villamosmérnöki oklevelét.Tudományos fokozatot politikai múltja miatt nem szerezhetett, kutatóintézetben sem dolgozhatott, annak ellenére, hogy harminckét szabadalma van az elektronika különböző szakterületein, és mintegy hatvan tudományos cikke jelent meg magyar és külföldi folyóiratokban.[forrás?]1969 óta a Híradástechnikai Tudományos Egyesület, 1970 óta a Magyar Elektrotechnikai Egyesület és a Méréstechnikai és Automatizálási Tudományos Egyesület, 1972-től a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság tagja. A Kiváló Feltaláló kitüntetés ezüst fokozatát egyszer, arany fokozatát háromszor nyerte el.

1975-ben kapcsolatba került a szerveződő demokratikus ellenzékkel. 1979-ben aláírta a csehszlovákiai Charta '77 mozgalom bebörtönzött vezetői melletti szolidaritási nyilatkozatot. 1983-ban egy volt halálraítélt bajtársa temetésén elmondott beszédéért rendőrhatósági figyelmeztetést kapott, állásából elbocsátották. 1984-től 1989-ig a Duna Mozgalom tagja volt. 1985-ben ellenzéki képviselőjelöltek állítását szorgalmazta a választásokon, és népszavazást kezdeményezett a Bős–nagymarosi vízlépcső kérdésében.

1988-ban alapító tagja és szóvivője volt a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, alapítója tagja a Szabad Demokraták Szövetségének és a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak.

A rendszerváltozás után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1988-ban bekerült az SZDSZ ügyvivői testületébe, e tisztében 1996. novemberig az összes tisztújítás alkalmával újra bizalmat kapott. A TIB-ben is vezetőségi tag volt, de tisztétől a szervezet politikai irányvonalának a megváltozása miatt 1992-ben megvált.

1997. január 16-án a Francia Becsületrend tiszti fokozatával tüntették ki.

Az 1990. évi országgyűlési választások második fordulójában Budapest 23. sz. (Rákospalota, Újpalota és Pestújhely) választókerületében az első helyen végzett. 1990. május 3-ától a parlament honvédelmi állandó bizottságának és nemzetbiztonsági különbizottságának a tagja volt. A honvédelmi állandó bizottságon belül a személyi ügyek, szervezés albizottság munkájában vett részt. 1992. februárig a bizottság alelnöke volt. 1992. június 13-án az SZDSZ szociálliberális platformjának egyik alapítója és vezetője volt.

Az 1994. évi országgyűlési választásokon volt választókerületében indult, szerepelt az SZDSZ budapesti (4.) és országos (11.) listáján is. Mint egyéni jelölt a választások második fordulójában Hajdu László (MSZP) mögött 30,18%-kal a második helyen végzett, mandátumát a budapesti területi listáról szerezte. Az Országgyűlés honvédelmi állandó bizottságának az elnöke, ezen belül elnöke az elvi, biztonságpolitikai, katonai albizottságnak is. Az SZDSZ-frakció honvédelmi munkabizottságának is a vezetője. Az IPU magyar csoportja magyar-indonéz baráti tagozatának az elnöke, a magyar-izraeli, magyar-osztrák és magyar-thaiföldi baráti tagozatok tagja. Az SZDSZ 1996. novemberi tisztújító küldöttgyűlésén elvesztette ügyvivői testületi tagságát; az országos tanács 1997. januári tisztújításakor sikertelenül pályázott a testület elnöki tisztére. 1998-ban és 2002-ben az országos listáról jutott a parlamentbe.

2006-ban MSZP-s színekben indult a parlamenti választásokon. Eredeti elképzelése szerint közös SZDSZ-MSZP jelöltként kívánt volna indulni a főváros I. kerületének 1-es számú választókörzetében. A liberális párt helyi szervezete támogatta a képviselő egyéni jelölését, azt az SZDSZ ügyvivői testülete is jóváhagyta, a közös jelöltséget azonban nem támogatta a vegyes körzetben szintén jelölési joggal bíró II. kerületi szervezet.[1] 2011 januárjában visszalépett az SZDSZ-be.[2]

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Híradó
  2. Mécs Imre visszalépett az SZDSZ-be – Index, 2011. január 15.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mécs Imre témájú médiaállományokat.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Elek István: Rendszerváltoztatók húsz év után, Magyar Rádió Zrt. és Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft., 2009. (Interjú, pp. 272–278.)