Andrej Andrejevics Gromiko

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Andrej Andrejevics Gromiko
Andrej Gromiko 1967 júniusában
Andrej Gromiko 1967 júniusában
A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége külügyminisztere
Hivatali idő
1957. február 14. – 1985. július 2.
Előd Dmitrij Sepilov
Utód Eduard Sevardnadze
A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke
Hivatali idő
1985. július 27. – 1988. október 1.
Előd Konsztantyin Csernyenko
Utód Mihail Gorbacsov

Született 1909. július 18.
Sztarije Gromiki, Orosz Birodalom
Elhunyt1989. július 2. (79 évesen)
Moszkva
Sírhely Novogyevicsi temető
Párt Szovjetunió Kommunista Pártja

Házastársa Ligyija Grinyevics
Gyermekei
  • Anatolij Andrejevics Gromiko
  • Emilija Andrejevna Gromiko
Foglalkozás közgazdász
Iskolái Belarusian State Economic University
Vallás ateizmus

Díjak
A Wikimédia Commons tartalmaz Andrej Andrejevics Gromiko témájú médiaállományokat.

Andrej Andrejevics Gromiko (orosz betűkkel: Андрей Андреевич Громыко; Sztarije Gromiki, Orosz Birodalom, 1909. július 18.Moszkva, 1989. július 2.),[1] belarusz nevén Andrej Andrejevics Hramika (belarusz betűkkel: Андрэй Андрэевіч Грамыка) belarusz nemzetiségű szovjet közgazdász, diplomata és politikus, a hidegháborús időszak egyik emblematikus politikusa. 1957-től 1985-ig, 28 éven át a Szovjetunió külügyminisztere, majd 1985-től haláláig a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke volt.

Fiatalkora és tudományos karrierje[szerkesztés]

Andrej Gromiko az egykor az Orosz Birodalomhoz, ma Belarusz Homeli területéhez tartozó, Gomel (ma: Homel) közelében fekvő Sztarije Gromiki (belarusz nevén Sztarije Hramki) faluban, paraszti családban született. Apja, Andrej Matvejevics Hramika (1876–1933) földműves volt, aki később gyárban ipari munkásként dolgozott. Anyja, Olga Jevgenyjevna Bekarevics (1884–1948) volt. 13 éves korától az apjával járt dolgozni. 1923-ban fejezte be a hétosztályos elemi iskolát, ezt követően Gomelben ipari iskolában tanult.

1932-ben végezte el a Minszki Mezőgazdasági Főiskolát, majd aspiráns lett a főiskolán. 1934-ben mint aspiránst Moszkvába vezényelték, ahol az Össz-szovjet Agrár-közgazdasági Tudományos Kutatóintézetben végzett tudományos munkát. Az intézetben 1936-ban fejezte be az aspirantúrát, disszertációjának megvédése után a közgazdaság-tudományok kandidátusa lett. 1936-ban a Szovjet Tudományos Akadémia Közgazdasági Intézetének tudományos főmunkatársa, majd tudományos titkára lett.

Diplomáciai tevékenysége[szerkesztés]

1939-ben lett a Szovjetunió külügyminisztériumának munkatársa. 1944. augusztus 21. és október 7. között washingtoni nagykövetként a Szovjetunió képviseletében részt vett az ENSZ Dumbarton Oaks-i (Washington) alakuló konferenciáján, amelyen a négy nagyhatalom (USA, Szovjetunió, Egyesült Királyság és Kína) képviselői eldöntötték, mely államokat hívják meg az új szervezet tagjainak.

Művei magyarul[szerkesztés]

  • Az Egyesült Államok kormánya merényletet követett el a béke ellen és ráhárul a Korea elleni fegyveres támadás következményeinek felelőssége. A. A. Gromüko nyilatkozata; RMP, Bukarest, 1950 (Pártpolitikai körök részére)
  • A békés egymás mellett élés – a Szovjetunió lenini külpolitikája; szerk., bev. Andrej Gromiko, ford. Hetényi Pál; Kossuth, Bp., 1963
  • A békéért, a biztonságért; ford. Hitseker Mária; Kossuth, Bp., 1985
Orosz postabélyeg születésének 100. évfordulója tiszteletére (2009)

Források[szerkesztés]

  1. http://www.warheroes.ru – Громыко Андрей Андреевич (orosz nyelven). © Биография предоставлена В.С.Смирновым (г. Северодвинск). [2012. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 23.)

További információk[szerkesztés]