Charta ’77

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Charta ’77 (csehül és szlovákul Charta 77) egy csehszlovák politikai nyilatkozat volt 1977-ben, amelyet kezdetben 243 magánszemély írt alá, nagy részük értelmiségi. A Chartát a kormánynak címezték és adták át. A dokumentum a kommunista Csehszlovákia részvételével lefolyt helsinki EBEÉ-konferencia (19731975), a Helsinki Záróokmány és az ENSZ által is garantált emberi jogok csehszlovákiai megsértése ellen tiltakozott. Az aláírók csoportját Jan Patočka filozófiaprofesszor, Václav Havel és Jiří Hájek vezette.

A következő 10 évben még 2500 aláírója lett annak ellenére, hogy a támogatóit sokszor üldözték, diszkriminálták. 1979. október 24-én Prágában súlyos börtönbüntetésre ítélték a Charta hat vezetőjét.

Bizonyos értelemben hatása korlátozott maradt, mivel az a társadalmi réteg, melyet megszólított, elég szűk volt. Másrészt viszont mind belföldön, mind külföldön széles körben ismertté vált. A Charta vezetői ellen hozott bírósági ítéletek szolidaritási akciókat is kiváltottak: így Magyarországon 1979-ben egy Kádár Jánoshoz címzett levélben az értelmiségi elit több mint 250 képviselője szólította fel az MSzMP vezetőjét, hogy nagy nemzetközi tekintélyét vesse latba annak megakadályozására, hogy a szovjet blokk országaiban újabb hulláma induljon politikai pereknek. A Charta ’77 mozgalom számos vezetője s a szolidaritási akciók részesei később fontos szerepet játszottak azokban a politikai vitákban, melyek a szocialistának mondott rendszer 1989-es összeomlását kísérték.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jan Palmowski: Oxford Dicionary of Contemporary World History (Oxford University Press, 2004)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]