Kis János (filozófus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kis János
Született 1943. szeptember 17. (71 éves)
magyar 1919-1946 Budapest
Foglalkozása filozófus
politikus

Kis János (Budapest, 1943. szeptember 17. –) liberális filozófus, az SZDSZ alapító tagja és első elnöke. A publicisztikai zsargon által Lukács-óvodának nevezett csoport tagja, vagyis Lukács György marxista filozófus tanítványainak (a budapesti iskolának) a tanítványa.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Először a híres magyar-orosz tanítási nyelvű Gorkij Iskolát látogatta, amelybe egyszerre jártak a kommunista vezetők privilegizált helyzetű gyermekei és olyan később fontos személyiséggé fejlődő, gyakran kifejezetten a rendszer ellenzékévé váló diákok, mint maga Kis János, Angelusz Róbert, Halász Péter, Garai László, Komoróczy Géza. Az iskolát, amely korábban a Szent István Gimnázium épületét foglalta el 1956 után bezárták, tanulói a Radnóti Miklós Gimnáziumba kerültek. Kis János is ott érettségizett 1962-ben. 1967-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett filozófusi diplomát.

Pályája elején, az 1960-as években marxista, lukácsista nézeteket vallott. Az 1980-as évektől viszont már a baloldal radikális individualista szárnyának képviselője, az emberijogi liberalizmus teoretikusa. Az állampárti diktatúra idején elméleti kontextusban vizsgálódik, a rendszerváltás után gyakorlati kérdésekkel is szembekerül munkáiban. Előadója volt az 1980 körül működött „repülő egyetemnek”, a Hétfői Szabadegyetemnek.

Tudományos alapon kritizálta a marxizmust, a válasz azonban nem tudományos volt: az úgynevezett filozófusperben kizárták az MSZMP-ből[1], elbocsátották az MTA Filozófiai Intézetéből és szilenciumra ítélték. Szabadúszó fordító lett, a demokratikus ellenzék egyik vezéralakjaként fontos szerepe volt a rendszerváltást megelőző olyan nagy jelentőségű kezdeményezésekben, mint az 1981-ben megjelent Beszélő folyóirat, amelynek szamizdat korszakában vezető szerkesztője volt, 1990-91-ben már legálisan szerkesztőbizottsági elnöke. 1985-ben részt vett a monori találkozón és referátumot tartott „Korlátainkról és lehetőségeinkről” címmel.

Az 1980-as évektől kezdve külföldön és Magyarországon is aktív oktatói és tudományos tevékenységet folytatott. 198889-ben a New York-i Új Társadalomtudományi Főiskola vendégtanára. 1996-ban a New York-i Egyetem vendégtanára volt. 1992-től a Közép-európai Egyetem (CEU) tanára.

A napi politikában a rendszerváltás kezdetétől 2002-ig szerepelt. 1988-ban a Szabad Kezdeményezések Hálózatának ügyvivője. Majd 1991-ig a Szabad Demokraták Szövetségének ügyvivője. 1990–1991-ben az SZDSZ első elnöke, majd 1999-ig a párt országos tanácsának tagja. 2002-ben kilépett a pártból.

Gyakran publikál a Beszélőben és az Élet és Irodalomban.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hogyan lehetséges kritikai gazdaságtan? (Bence Györggyel és Márkus Györggyel közösen) (1973)
  • A szovjet típusú társadalom marxista szemmel (Bence Györggyel közösen, Marc Rakovski álnéven) (1977)
  • Vannak-e emberi jogaink? (1986)
  • Politics In Hungary. For a Democratic Alternative (1989)
  • Az abortuszról. Érvek és ellenérvek (1992)
  • Az állam semlegessége (1997)
  • Alkotmányos demokrácia (2000)
  • Vannak-e emberi jogaink?(2003)
  • A politika mint erkölcsi probléma (2004)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Csizmadia Ervin: A magyar demokratikus ellenzék (1968–1988), 64. old, Budapest, 1995, ISBN 963-7977-81-3, [1]

Interjúk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szabad Demokraták Szövetsége elnökei
elődje
ügyvivői testület
Kis János

19901991

utódja
Tölgyessy Péter