Jan Patočka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jan Patočka

Jan Patočka (Turnov, akkori Osztrák–Magyar Monarchia, ma Csehország, 1907. június 1.Prága, 1977. március 13.) cseh konzervatív filozófus, fenomenológus.

Élete és művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A prágai Károly Egyetemen tanult szláv filológiát, romanisztikát és filozófiát. Később Párizsban, Berlinben és Freiburgban tanult Heidegger és Husserl tanítványaként. A Cercle Philosophique de Prague egyik alapítója. Első tanulmányait 1928-ban a Česká mysl című folyóiratban közölte. Habilitációs munkája, A természetes világ mint filozófiai probléma 1936-ban jelent meg. A második világháború után a Károly Egyetemen tanított antik filozófiatörténetet. 1949-ben a kommunista hatalomátvétel után eltávolították az egyetemről és nem publikálhatott. 1964-ben jelent meg Arisztotelészről szóló könyve. 1965-ben a cseh Filozófiai Szemlében adják ki Bevezetés Husserl fenomenológiájába című tanulmányát.

1968-ban, a prágai tavasz során címzetes egyetemi tanár lett. Fenomenológiáról és történelemfilozófiáról tartott nagy sikerű előadásokat. 1972-ben ismét eltávolították az egyetemről. A cseh demokratikus ellenzék képviselőinek tartott magánszemináriumokat. A Két tanulmány Masarykról és az Eretnek esszék a történelem filozófiájáról című tanulmányai szamizdatban jelentek meg.

Az 1977-ben fellépő Charta 77 egyik alapítója és szóvivője volt. Ezután a rendőrségi zaklatások fokozódtak ellene. Egy több mint 12 órán át tartó vallatás során halt meg 70 éves korában.

Magyarul megjelent művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]