Komlós Aladár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Komlós Aladár (született: Kredens, álnév: Koral Álmos; Alsósztregova, 1892. december 10. – Budapest, 1980. június 22.) magyar író, költő, műfordító, irodalomtörténész.

Palotai Erzsi előadóművész férje.

Tartalomjegyzék

Pályafutása [szerkesztés]

Losoncon járt középiskolába, itt fedezte fel tehetségét tanára, Bodor Aladár költő. 1910-től latin–magyar szakon tanult a budapesti egyetemen, ahol belépett a Galilei Körbe. 1918-ban végzett tanárként. Az első világháborúban megjárta az olasz hadifogságot. 1920-as kassai tanári működésének egy újságcikke miatti elbocsátás vetett véget. Jászi Oszkár hívására 1922-től 1923-ig a Bécsi Magyar Újság munkatársa lett. 1925-től a Színházi Élet kritikusa, s a Nyugatban is ekkor publikálta első cikkét. A folyóirat tanulmánypályázatán ugyanebben az évben harmadik díjat nyert Adyról szóló pályaművével. A kolozsvári Korunk és a pozsonyi Tűz is közölte írásait. 1928 és 1938, valamint 1940 és 1944 között magyart és latint tanított a budapesti Zsidó Gimnáziumban. A második világháborúban a Kasztner-vonattal Bergen-Belsenbe, majd Svájcba került. Innen tért haza 1945-ben. 1946-ban megkapta az egyetemi magántanári kinevezést. 1949 és1960 között megbízott egyetemi előadó, majd gimnáziumi tanár volt Budapesten. 1953-tól az MTA Irodalomtörténeti Dokumentációs Központjában dolgozott. 1956-tól nyugdíjazásáig az MTA Irodalomtörténeti Intézetének függetlenített tudományos főmunkatársaként tevékenykedett.

Munkássága [szerkesztés]

Első önálló, Voltam poéta én is című verseskötete 1921-ben jelent meg. (A gyűjteményt Szabó Lőrinc ismertette a Nyugatban.) 1931-es, A néma őrült arca című verseskötete megbotránkozást okozott a kritikusok körében. 1933-ban jelent meg első regénye, az Augustus korában játszódó Római kaland.

Irodalomtörténeti tárgyú művei sorát a Nyugat első nemzedékével foglalkozó Az új magyar líra nyitotta meg 1928-ban. Az 1937-es Írók és elvekben kora irodalmát vizsgálta. 1954–1955-ben Vajda Jánosról, Reviczky Gyuláról és Komjáthy Jenőről jelentetett meg hosszabb-rövidebb írásokat. 1959-ben látott napvilágot egyik legfontosabb irodalomtörténeti összefoglalása, A magyar költészet Petőfitől Adyig. Több esszégyűjteménye is megjelent.

Díjai és elismerései [szerkesztés]

Művei [szerkesztés]

Tanulmányok, esszék, monográfiák [szerkesztés]

  • Zsidók a válaszúton (Budapest, 1920)
  • Az új magyar líra (Budapest, 1928)
  • Írók és elvek (Budapest, 1937)
  • Irodalmunk társadalmi háttere (Budapest, 1948)
  • Vajda János (Budapest, 1954)
  • Reviczky Gyula (Budapest, 1955)
  • Irodalmi ellenzéki mozgalmak a XIX. század második felében (Budapest, 1956)
  • Tegnap és ma (Budapest, 1956)
  • A magyar költészet Petőfitől Adyig (Budapest, 1959)
  • A líra műhelyében (Budapest, 1961)
  • A szimbolizmus és a magyar líra (Budapest, 1965)
  • A szimbolizmus (Budapest, 1965)
  • Gyulaitól a marxista kritikáig (Budapest, 1966)
  • Táguló irodalom (Budapest, 1967)
  • Vereckétől Dévényig (Budapest, 1972)
  • Költészet és bírálat (Budapest, 1973)
  • Kritikus számadás (Budapest, 1977)
  • Problémák a Nyugat körül (Budapest, 1978)
  • Magyar zsidó szellemtörténet a reformkortól a holocaustig (Budapest, 1997)
  • Kritika és kritikusok (Budapest, 2004)

Verseskötetek [szerkesztés]

  • Bontakozó szárnyak (Darvas Jánossal és Begyáts Lászlóval; 1910)
  • Voltam poéta én is. Egy félbenmaradt költő vallomásai (Rimaszombat, 1921)
  • A néma őrült arca (Budapest, 1931)
  • Himnusz a mosolyhoz (Budapest, 1941)
  • Az első csillag (Budapest, 1941)
  • Reggeltől estig (Budapest, 1963)
  • A tölgyek és a hegedű (Budapest, 1981)

Regények [szerkesztés]

  • Római kaland (Budapest, 1933)
  • Néro és a VII/A (Budapest, 1935)

Forrás [szerkesztés]

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Komlós_Aladár&oldid=12222200”