Sirin Ebádi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nobel prize medal.svg
Sírín Ebádí

Shirin Ebadi (Hamadan 1947. június 21.) (perzsául شيرين عبادى ) iráni bírónő. A demokráciáért és az emberi jogokért tett erőfeszítései miatt 2003-ban Nobel-békedíjat kapott. Ő volt az első iráni, és az első muszlim nő, akit a díjjal jutalmaztak. 2009-ben az iráni hatóságok elkobozták tőle a Nobel-békedíjat.[1] Iránban lakik, de az iráni hatóságok sorozatos zaklatásai miatt 2009-től Kanadában él.[2]

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Életrajza

az Észak-nyugat iráni Hamadanban született 1947-ben vallását gyakorló muszlim családban. Édesapja Mohammad Ali Ebadi (megh. 1993) a nyilvántartó hivatal vezetője volt, a kereskedelmi joggal kapcsolatos előadásokat tartott, és néhány könyvet is kiadott ebben a tmában. Két nővére, és egy öccse van.

Egy éves korában költözött családja Teheránba. Tanulmányait a firuzkuhi általános iskolában kezdte, később az Anoshiravn Dadgar és Reza sah Kabir középiskolákban folytatta. 1965-ben vették fel a teheráni egyetem jogi karára. 1968-ben kapott diplomát, majd hat hónapig gyakornokként helyezkedett el az Igazságügyi Hivatalban. 1969-ben a bírói kar tagja lett, emellett oktatott az egyetemen, és 1971-ben megszerezte a doktori fokozatot magánjogból is.

Az Igazságügyi Minisztériumban különböző állásokat töltött be, majd 1975-ben a Teheráni Városi Bíróság elnöke lett. Ő volt az első nő Iránban, aki ilyen magas poszton bíróként dolgozott.

Az 1979-es iráni forradalom után az új vallási színezetű hatalom posztjáról, ahogy a többi bírónőt is eltávolította, mivel az iszlám tiltja a nők számára az ítélkezést, és egyházi (hivatalnoki) feladatokat kapott. Egy alkalommal tiltakozott az elnökségi döntések ellen, ezért őt, és több női bírót szakértőnek nyilvánították, és nem vehettek részt már érdemi döntésekben.

Ekkor kérte nyugdíjazását, amit akkor elfogadtak. Mivel az ügyvédi kamara gyakorlatilag a forradalom után nem üzemelt, így nem juthatott ügyvédi munkához, a jogi karrierje gyakorlatilag szünetelt. A forradalom győzelme után magánpraxist sem hozhatott létre, erre utaló kérelmét sokáig elutasították, végül 1992-ben megkapta az ügyvédi engedélyt, és létrehozta a saját praxisát.

A kényszerű szünet alatt számtalan könyvet írt, és publikált iráni lapokban. Az ügyvédi engedély megszerzése után elsősorban különböző nemzeti ügyekben képviselte megbízóit, például sorozatos gyilkosságok áldozatainak családját, illetve néhány, a sajtóval kapcsolatos ügyeket. Képviselt társadalmi jelentőségű ügyeket is, például családon belüli bántalmazással vagy gyermekekkel szembeni erőszakkal kapcsolatos. Az állammal szemben képviselte Zahra Kazemi Iránban megygilkolt újságírónő édesanyját.

Egyetemi oktatóként is aktív, emberi jogi képzéséhez évről évre egyre több diák csatlakozik. Az 1999-es elnökválasztási kampányban aktív szerepének köszönhetően 270 parlamenti képviselőből 14 nő.

[szerkesztés] Politikai nézetei

„Az iszlám összeegyeztethető az emberi jogokkal, semmi olyan nincs a Koránban, ami az emberi jogok ellen szólna” – említette meg Iran Awakening c. könyvében.[3] Ugyanakkor kifejezi nacionalista szeretetét hazája iránt, és kritikusan viszonyul a nyugati világ felé. Az iráni forradalom előtt a nyugatbarát sah ellensége volt, és kezdetben támogatta a forradalom célkitűzéseit. Egy sajtótájékoztatón, röviddel a békedíj bejelentése előtt Ebadi határozottan visszautasította a külföldi beavatkozást az ország belügyeibe: „A harc az emberi jogokért Iránban az iráni nép ügye, és mi ellenezzük a külföldi beavatkozás minden fajtáját Iránban”. [4]

Ezt követően Ebadi nyíltan megvédte az iszlám rezsim nukleáris fejlesztési programját is: „Eltekintve attól, hogy gazdaságilag indokolt vált, oka a nemzeti büszkeség, egy régi nemzet dicső történelme, nincs olyan iráni kormány – tekintet nélkül annak ideológiájára, vagy demokratikus jellegére –, amelyik le merné állítani a prgramot[5]

[szerkesztés] Társadalmi tevékenysége

  • Számos kutatási projektet vezet az UNICEF Teheráni irodájában.
  • Társalapítója az Association for Support of Children's Rights Szövetség a Gyermekek Jogainak támogatására, (1995). Az egyesület elnöke 2000-ig, azóta is segíti őket jogi tanácsokkal. 2011-ben a szövetségnek több mint 500 aktív tagja van.
  • Ingyenes előadásokat tart a gyermekek jogairól és az emberi jogok témaköréből.
  • Társalapítója és elnöke a Human Rights Defence Centre-nek (Emberi Jogi Védelmi Központ) amelyet négy védoügyvéd alapított 2001-ben.
  • Több mint 30 előadást tartott az egyetemen és tudományos konferenciákat, szemináriumokat, amelyek az az emberi jogokat érintik. Az előadásokat Iránban, Franciaországban, Belgiumban, Svédországban, Svájcban, Nagy-Britanniában és Amerikában tartották meg.
  • Képviselt több újságírót, vagy családjukat, akiket véleménynyilvánításuk miatt vádoltak vagy ítéletek el.
  • Képviselt sorozatos gyilkosságok áldozatait (a Foruhar család).
  • Képviselete a Ezzat Ebrahiminejad családját, akit 1999 július 9-én, az egyetemi kollégium megtámadása során gyilkoltak meg.
  • Arin Golshani anyját képviselte, a lányét, akit gyámsági perben elvettek

anyjától, és akit nevelőanyja házában találtak meg holtan.

  • Javasolta az Islamic Consultative Assembly (Iszlám Konzultatív Közgyulés, Majlis) részére, hogy ratifikálják azt a törvényt, amely tiltja a gyermekek elleni erőszak minden formáját. 2002. nyarán az erről szóló határozatot a Majlis elfogadta.

[szerkesztés] Jegyzetek

  1. MTI, 2009. november 26.
  2. "Shirin Ebadi: The Activist in Exile" Newsweek 2010. március 30.
  3. Ebadi, Shirin, Iran Awakening : A Memoir of Revolution and Hope, by Shirin Ebadi with Azadeh Moaveni, Random House, 2006, p.204
  4. Washington Post: Nobels With a Message, last retrieved on 12 October 2007
  5. The Sydney Morning Herald: Sunnis fear US missteps will bolster Tehran's influence, last retrieved on 12 October 2007

[szerkesztés] Források

[szerkesztés] További információk

[szerkesztés] Kapcsolódó szócikkek

Személyes eszközök
Névterek

Változók
Műveletek
Navigáció
Részvétel
Nyomtatás/exportálás
Eszközök
Más nyelveken