Memorial Társaság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Memorial vagy Memorial Társaság (orosz nyelven: Мемориал, Обществo Мемориал) az egykori Szovjetunióban alapított, oroszországi központú jogvédő társadalmi szervezet. 2009-ben elnyerte a társaság első elnökéről elnevezett, az Európai Parlament által alapított Szaharov-díjat.

Első évei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szervezet az 1989 januárjában Moszkvában, több száz fő részvételével megtartott gyűlésen mondta ki megalakulását. Történeti és ismeretterjesztő társaságként jött létre, melynek célja volt a szovjet rendszerben politikai okokból meghurcolt, elítélt személyek támogatása, az áldozatok emlékének ápolása, a múltban elkövetett törvénytelenségek feltárása és nyilvánosságra hozása. A társaság első elnöke Andrej Dmitrijevics Szaharov lett. A Memorial kezdeményezésére és részvételével született meg 1991-ben a politikai okokból elítéltek rehabilitációját kimondó törvény, amely fontos lépés volt a történelmi igazságszolgáltatás folyamatában.

Moszkva egyik forgalmas terén, ahol korábban a szovjet belügyi szervek megalapítójának szobra állt, a Szoloveckij-szigetekről hozott és a Gulag táborrendszert jelképező követ helyeztek el.

1992-ben, a Szovjetunió felbomlása után a szervezet működési területét Oroszországon kívül néhány más utódállamra is kiterjesztették, tevékenységi körét pedig a demokratikus és emberi jogok védelmével egészítették ki.

Fő tevékenységi formái, szervezetei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szervezet rendszeres tényfeltáró, jogvédő, ismeretterjesztő, karitatív tevékenységet végez. Kutatja a Gulag, valamint a KGB és elődeinek sokáig titkolt, ma sem teljesen felderített történetét. Dokumentum gyűjteményeket, tematikus könyvtárakat állít össze, könyveket ad ki, internetes portált üzemeltet a múlt törvénytelenségeinek részletes megismertetésére.

Oroszországban és az utódállamokban a társaság számos regionális szervezettel, sok helyi aktivistával rendelkezik. Saját nonprofit hírügynökséget működtet (memo.ru), mely teljes körű, megbízható és elfogulatlan tájékoztatásra törekszik. Dokumentumokat gyűjt, elemez és publikál az emberi jogok megsértésének eseteiről, különösen az egykori szovjet államok konfliktus-övezeteiben, mint például az Észak-Kaukázus, jogsegélyt nyújt a menekülteknek és kényszerűségből áttelepülőknek. A Memorial jogvédő központjának vezetője Oleg Petrovics Orlov.

A szervezet munkáját a 21. század elején folyamatos veszély fenyegeti. 2007 novemberében Oleg Orlovot három újságíróval együtt Ingusföldön elrabolták, megverték, kivégzéssel fenyegették, végül szabadon engedték.

2008. novemberében a Memorial szentpétervári irodájában a rendőrség házkutatást tartott, és a hatóságok lefoglalták a szervezet ott tárolt digitális archívumát. Külföldi tiltakozások és a helyi kerületi bíróság határozata után, 2009 májusában a lefoglalt anyagot visszaadták.

2009 júliusában Natalja Esztyemirovát, a Memorial emberi jogi aktivistáját a csecsen fővárosban elrabolták, majd holttestét Ingusföldön találták meg. Esztyemirova az észak-kaukázusi területeken történt emberrablásokról, gyilkosságokról gyűjtött bizonyítékokat. Ő volt az első, aki megkapta a 2006-ban meggyilkolt újságírónő emlékére alapított Anna Politkovszkaja-díjat. Esztyemirova meggyilkolásáért Oleg Orlov Memorial-vezető Ramzan Kadirov csecsen elnököt tette felelőssé.

Kitüntetések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 2004: az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) Nansen-díja
  • 2005: a holland külügyminisztérium Max van der Stoel-díja
  • 2009: az Európai Parlament Szaharov-díja

A társaság tanácskozási joggal jelen van az Európa Tanácsban.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]