Csecsenföld

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csecsen Köztársaság (Icskéria)
Csecsen Köztársaság címere
Csecsen Köztársaság címere
 Csecsen Köztársaság zászlaja
Csecsen Köztársaság zászlaja
Közigazgatás
Ország  Oroszország
Szövetségi körzet Észak-kaukázusi szövetségi körzet
Székhely Groznij
Járás 15
Városi körzet 3
Elnök Ramzan Kadirov
Hivatalos nyelv csecsen, orosz
Irányítószám 364000–366999
Körzethívószám +7 871xx
Rendszám 20, 95
Népesség
Teljes népesség 1 324 767 fő (2013)[1] +/-
Etnikai csoportok csecsenek, oroszok
Földrajzi adatok
Terület
Összterület 15 647 km²
Időzóna MSK (UTC+4)
Elhelyezkedése
RussiaChechnya.png
Csecsen Köztársaság (Oroszország)
Csecsen Köztársaság
Csecsen Köztársaság
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 43° 24′ 00″, k. h. 45° 43′ 00″Koordináták: é. sz. 43° 24′ 00″, k. h. 45° 43′ 00″
Csecsen Köztársaság weboldala

A Csecsen Köztársaság (oroszul Чече́нская Респу́блика [Csecsenszkaja Reszpublika], csecsenül Нохчийн Республика [Nohcsiijn Reszpublika]), vagy röviden Csecsenföld (Icskéria) az Oroszországi Föderáció tagállama az ország déli határán, a Kaukázus északi részén.

A Szovjetunió 1991-es összeomlása után a Csecsen-Ingus ASZSZK szétvált Ingus Köztársaságra és a magát „Icskéria Csecsen Köztársaság” néven függetlennek kikiáltó államra. Az egyoldalúan kikiáltott függetlenséget Oroszország nem ismerte el, és az első csecsen háború (1994–1996) után a köztársaság de facto szuverénné vált, bár csak a tálibok Afganisztánja ismerte el.

Az orosz ellenőrzés a második csecsen háború (1999–2000) után állt helyre. Azóta zajlik az ország újjáépítése, bár a feszültség és a gerillaharc továbbra is rányomja bélyegét a köztársaság életére.

2006-ban a volt elnök, Alu Alhanov javasolta az ország nevének módosítását Nohcsiijn-ra.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csecsenföld domborzati térképe

Az ország domborzata változatos: az északi rész a Kuma–Manics-süllyedék és a Kaszpi-mélyföld síksága, a déli részen Kaukázus hegység található, míg a középső terület dombság. Fő folyói a Tyerek, a Szunzsa és az Argun. Legmagasabb pontja a Tebuloszmta (4493 m).

Az ország határos a következő entitásokkal: északnyugaton Sztavropoli határterület, északkeleten és keleten Dagesztán, délen Grúzia, valamint nyugaton Ingusföld és Észak-Oszétia.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csecsenföld térképe és nagyobb városai

Csecsenföld kialakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csecsenföld a mai Grúzia, Dagesztán, és Ingusföld között terül el, Oroszország európai részén. Lakói a csecsenek, akik a Dagesztánban élő népcsoportokkal vannak közelebbi rokonságban. Távoli őseik valószínűleg a hurri-urartui nép ősei voltak, akik az i. e. 3. évezred környékén éltek azon a területen, ahol ma Dagesztán és Csecsenföld is fekszik.

A csecsenek klasszikus értelemben vett néppé egészen az 1800-as évekig nem szerveződtek, hanem úgynevezett aul-közösségekre oszlottak, ami egyfajta nemzetségi jellegű tagolódás (települési egységekbe tömörültek). Patriarchális nemzetségeik, melyeket tejpeknek neveznek, szigorú leszármazási rend alapján működnek (szigorúan szabályozott exogámia). A nemzetségi szervezet intézményei, mint a vérbosszú, a nemzetségi tanács, a nőrablás, a vendégbarátság stb. mind a mai napig fennmaradtak. Ezek a nemzetségek körülbelül 40-50 főnyi nagycsaládokból álltak, a család feje a nemzetségi tanács tagja és a vallási teendők ellátója volt.

A 16. században az Icskeri hegyekből a síkvidékre vándoroltak, ahol kétlegelős állattartással (kecskét és juhot tartottak) valamint földműveléssel foglalkoztak. Kezdetleges földművelő technológiáik ellenére a jó folyóvölgyi talaj miatt nagy termésátlagot tudtak elérni árpából, őszi búzából és kölesből. Egyre inkább megnőtt a szarvasmarha- és bivalytartás fontossága, majd (a kaukázusi háborúk idején) a lótenyésztésé is.

A 18. században felvették az iszlám vallás szunnita ágát, de továbbra is megmaradt ősi mitológiájuk valamint rítusaik.

A 19. században az orosz terjeszkedést csak nehezen tudták megakadályozni, de Samil imám végül az Észak-Kaukázusban teokratikus államot hozott létre (1834-1859). Samil állama tekintélyes volt, de amikor 1837-ben I. Miklós cár a Kaukázusban jártakor tárgyalásra hívta, Samil nem ment el. Ezután nyolc évvel, 1845-ben az oroszok rátámadtak Csecsenföldre, de a nagy veszteségek miatt végül feladták a megszállásra vonatkozó terveiket. Bár az oroszok az offenzívával felhagytak, Samil kényszerhelyzetbe került, és a harcok pénzelésére adót kezdett szedni, ami azt eredményezte, hogy a nép ellene fordult.

A krími háború alatt Samil tárgyalt a francia hadsereg parancsnokával, aki el is fogadta a szolgálatait, de 1859-re helyzete kilátástalanná vált, majd feladta magát. Később az oroszok elengedték, hogy részt vehessen a mekkai zarándoklaton, de Medinában meghalt.

Ezt követően az oroszok telepeseket küldtek Csecsenföldre, és az ellenállást 1864-re sikerült megtörniük. Ezután Csecsenföldet az egész Kaukázussal együtt az Orosz birodalomhoz csatolták. Később Szovjet-Oroszország is igényt tartott Csecsenföldre, így miután 1922-ben autonóm területté nyilvánították, 1934-ben Ingusfölddel összevonva létrehozták a Csecsen-Ingus Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságot.

A második világháború alatt, amikor híre ment, hogy a németek a Kaukázus felé törnek, több helyen felkelések robbantak. Sztálin megtorlásképpen 1944-ben a csecsenek java részét, körülbelül 400 000 embert több más kaukázusi néppel együtt Közép-Ázsiába és Kazahsztánba deportáltatta (Sztálin halálát követően 1957-ben visszatérhettek hazájukba).

A 1990-es évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szovjetunió felbomlásakor a csecsenek Dzsohar Dudajevet választották meg elnöküknek, aki kinyilvánította a Csecsen Köztársaság függetlenségét, bár ezt egyetlen állam sem ismerte el. A csecsenek innentől szeparatista (törzsi alapokon nyugvó, a teljes elszakadásra törekvő) politikát folytattak. Ennek oka az volt, hogy még a szovjet időkben is inkább a tejpek irányították Csecsenföldet, mint a szovjet regionális szervek.

A Szovjetunió megszűnésekor a tejpek képesek voltak átvenni az irányítást, de mivel csak a csecsen tejpek voltak ilyen erősek, a nacionalisták nem tudták az egész Kaukázust Oroszország ellen hangolni. Végül a szeparatista törekvések miatt 1991 novemberében Borisz Jelcin orosz elnök rendkívüli állapotot hirdetett ki, de ezt Dudajev pár nappal később feloldotta.

1992 júniusában etnikai zavargások miatt az orosz katonai vezetők kivonták csapataikat a térségből, majd december 10-én jóváhagyták az Ingus Autonóm Köztársaság megalakulását. Ez azt jelentette, hogy a csecsen-ingus államközösség megszűnt.

Dudajev 1993 áprilisában erőszakkal átvette a hatalmat, amire válaszként az oroszbarát csecsen fegyveresek támadásokat intéztek a kormányzat ellen (1994). Még ezévben, 1994. december 11-én az orosz csapatok ismét bevonultak Csecsenföldre. Diplomáciai körökben ez nem okozott megdöbbenést, hiszen a "csecsenföldi kérdést" orosz belüggyé nyilvánították. A több mint 60 000 fős orosz seregnek az eredeti "villámháború" helyett majd' fél évbe tellett a főváros, Groznij elfoglalása (1995. március). A csecsenek ezután gerillaharcokban igyekeztek megsemmisíteni az orosz csapatokat. Ebben a helyi maffia által "befektetett" olajpénzeknek is nagy szerepe volt.

1995. július 30-án a bugyonnovszki túszdráma (a csecsenek egy orosz kórházat szálltak meg) után aláírták a tűzszünetet és egy katonai egyezményt, miszerint az orosz csapatok kivonulnak, a csecsen fegyveres alakulatokat pedig lefegyverzik. Dudajev halála (1996. április) után Zelimhan Jandarbijev bár folytatta az ellenállást, 1996 májusában tűzszüneti egyezményt kötött Moszkvával, majd júniusban megegyeztek abban is, hogy Oroszország végleg kivonja csapatait Csecsenföldről.

Csecsen harcos, háttérben a kiégett grozniji elnöki palota (1995. január)
Tömegsír (2000.)

Ennek ellenére júliusban újabb harcok törtek ki, ám egy hónappal később ismét megegyezés született (1996. augusztus). Ezen béke értelmében 1997 elejére az orosz katonák elhagyták Csecsenföldet, és döntöttek arról is, hogy öt éven belül rendezik Csecsenföld jogi státuszát is. 1997 januárjában Aszlan Maszhadov személyében új elnöke lett Csecsenföldnek, ám ő nem volt képes leszámolni a radikálisokkal. Tovább folytatódtak a túszejtő akciók (melyeknek két magyar áldozata is volt).

1999-ben több városban is merényleteket követtek el feltételezhetően csecsen terroristák (körülbelül 300 ember halt meg). Erre válaszul Vlagyimir Putyin orosz elnök meghirdette az 1996-os megállapodás felülvizsgálatát, valamint a „biztonsági zóna” létrehozását. Ezt egy két hétig tartó légicsapás-sorozat előzte meg, majd szinte szárazföldi hadműveletté alakult át. A nemzetközi felháborodás ellenére folytatódtak a hadműveletek, így november végére Csecsenföld északi részét ellenőrzésük alá vonták az orosz csapatok. Groznijt is bekerítették, de ennek ellenére a csecsenek nem adták fel a harcot. 2000-ben több orosz városban ismét merényleteket követtek el.

2000-től napjainkig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Groznij modern épületei

A háború megdöntötte Maszhadov hatalmát, és helyére az oroszok 2003-ban Ahmad Kadirovot tették manipulált választások révén, akinek az ország pacifikálása lett volna a feladata. 2004 májusában terroristák megölték Kadirov elnököt,[2] szeptemberben a beszláni túszdráma feszítette tovább a húrt. A volt elnök, az ellenzékbe szorult, majd üldözött Maszhadov sikeres külpolitikát folytatott, elhatárolódott a terroristáktól, de 2005-ben egy orosz különleges alakulat megölte, valószínűleg Putyin utasítására.[3] Az új elnök az oroszbarát Ramzan Kadirov, a korábbi elnök fia lett egy megfigyelők szerint szintén manipulált választás révén.[4] Azóta Kadirov számos politikai ellenfelét ismeretlenek megölték.[5] Így járt Anna Politkovszkaja orosz tényfeltáró újságíró is, aki sokat írt a csecsenföldi helyzetről. A gyilkosság jelentős nemzetközi felháborodást keltett, a felbujtó ismeretlen maradt.[6] Időközben Oroszország megkezdte a porig rombolt Groznij újjáépítését.

Települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ahmad Kadirov mecset Groznijban

Csecsenföldön (a 2010. évi népszámláláskor) 5 város és 359 falusi település található, mely utóbbiak közül 29 lakatlan.

A 2010. évi népszámlálás adatai szerint Csecsenföldön csupán 35% a városi népesség aránya. A legnagyobb falu népessége meghaladja a 22 ezer főt, és összesen 87-é éri el a háromezret, melyek együttesen a köztársaság lakosainak 50%-a számára nyújtanak otthont. Más orosz régiókhoz képest a városok és az aprófalvak súlya kisebb, a nagy- és óriásfalvaké viszont sokkal nagyobb Csecsenföld településhálózatában.

Csecsenföld városai a következők (2010. évi népességükkel):

Közigazgatás és önkormányzatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csecsenföld (a 2010. évi népszámláláskor) közigazgatási szempontból 15 járásra oszlik. Az 5 város közül 3 (Groznij, Argun és Gugyermesz) köztársasági alárendeltségű, így nem tartoznak egyik járáshoz sem.

Az önkormányzatok területi beosztása megegyezik a közigazgatási felosztással. A 15 járás mindegyikében járási önkormányzat működik, míg Groznij, Argun és Gugyermesz a járásoktól független városi körzetet alkotnak, melyeknek egyszintű önkormányzata van, egyszerre gyakorolják a járási és a községi önkormányzati hatásköröket. A járásokhoz összesen 2 városi község – ezek székhelye város – és 217 falusi község tartozik.

A járások és székhelyeik (a térképen Gugyermesz városi körzet nincs külön feltüntetve):

Térkép Sorszám Városi körzet neve Székhely
Csecsenföld közigazgatása
16. Groznij városi körzet Groznij
17. Argun városi körzet Argun
* Gugyermesz városi körzet Gugyermesz
Sorszám Járás neve Székhely
1. Acshoj-martani járás Acshoj-Martan
3. Grozniji járás Groznij
4. Gugyermeszi járás Gugyermesz
5. Itum-kalei járás Itum-Kale
6. Kurcsaloji járás Kurcsaloj
8. Naurszkajai járás Naurszkaja
9. Nozsaj-jurti járás Nozsaj-Jurt
12. Sali járás Sali
13. Saroji járás Himoj
14. Satoji járás Satoj
15. Selkovszkajai járás Selkovszkaja
10. Szunzsai járás Szernovodszkoje
7. Tyereki járás Znamenszkoje
11. Urusz-martani járás Urusz-Martan
2. Vegyenói járás Vegyeno

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Csecsenföld témájú médiaállományokat.