Tulai terület

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tulai terület (Тульская область)
Tulai terület címere
Tulai terület címere
Tulai terület zászlaja
Tulai terület zászlaja
Közigazgatás
Ország  Oroszország
Szövetségi körzet Központi Körzet
Székhely Tula
Járás 23
Városi körzet 3
Alapítás 1937. szeptember 27.
Kormányzó Vlagyimir Szergejevics Gruzgyev
Rendszám 71
Népesség
Teljes népesség 1 621 900 fő (2005) +/-
Népsűrűség 63 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület
Összterület 25 700 km²
Elhelyezkedése
RussiaTula2007-01.png
Tulai terület (Oroszország)
Tulai terület
Tulai terület
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 53° 55′, k. h. 37° 35′Koordináták: é. sz. 53° 55′, k. h. 37° 35′

A Tulai terület (oroszul: Тульская область) az Oroszországi Föderációt alkotó jogalanyok egyike (szubjekt), önálló közigazgatási egység, a Központi Körzethez tartozik. Az európai országrész középső vidékén, Moszkvától délre terül el.

Északon a Moszkvai-, keleten a Rjazanyi-, délen az Orjoli- és a Lipecki-, nyugaton a Kalugai terület határolja. Legnagyobb kiterjedése észak-déli irányban 200 km, nyugat-keleti irányban 190 km. Székhelye Tula.

Területe 25 700 km². Lakossága 1 621 900 fő (2005), népsűrűsége 63 fő/km².

Természetföldrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Domborzat, vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A terület a Kelet-európai-síkság közepén, a Közép-orosz-hátság északkleleti részén helyezkedik el. Folyóvölgyekkel, vízmosásokkal, árkokkal szabdalt alacsony, dombos vidék. Átlagos magassága 230–270 m között változik, a folyóvölgyekben ez az érték csak 70–80 m. A tengerszint feletti legmagasabb pont 293 m. Azokon a vidékeken, ahol a mészkő felszínre tör, karsztos képződmények, üregek, járatrendszerek, kisebb barlangok (Venyov város környékén) találhatók.

A régió területének kb. 75%-a az Oka, 25%-a a Don vízgyűjtőjéhez tartozik. Az Oka itteni, felső szakaszán összesen 230 km-t tesz meg, ebből kb. 100 km-t a terület északnyugati határán. Völgye széles, teraszokat alkot. Legnagyobb itteni mellékfolyója a 345 km hosszú Upa, Tula város folyója. Délen ered és a központi vidékek felszíni vizeit összegyűjtve, a terület nyugati határánál ömlik az Okába. Az Oka néhány további mellékfolyója: a Zusa, az Isztra, az Oszetr és a Cserepety. Délkeleten, Novomoszkovszk egyik városi parkjában ered a Don. Vízrendszeréhez tartozó itteni mellékfolyói a Kraszivaja Mecsa és a Nyeprjadva.

Nagyobb természetes állóvizei nincsenek. Legnagyobb karsztos állóvíze, az Ivan-tó már a Novomoszkovszk melletti Sati-víztározó részét képezi. A város és vegyiüzemei igényeinek ellátására két további víztározó is épült, továbbá Szuvorov és Scsokino mellett is kisebb vízerőművek, víztározók létesültek.

Ásványkincsek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kiterjedt moszkvai szénmedence barnaszénvagyonának mintegy 40%-a a Tulai területen található, az itteni tartalékokat 3 milliárd tonnára becsülik. A Bogorogyicki, a Plavszki és a Kirejevszki járásokban előforduló barnavasérc (limonit) vastartalma általában 47%, de legfeljebb 60%. Telepei alig 15–20 m mélységben fekszenek, tehát akár külszíni fejtéssel is kitermelhetők, de rétegvastagságuk csupán 1-1,5 m. Az 1970-es években a bányászatot megszüntették. Alsó karbon üledékekben több helyen is jelentős mennyiségű bauxit található, minősége azonban általában nem kielégítő. Építőipari alapanyagok: homok, agyag, mészkő, gipsz bőven állnak rendelkezésre. Az ásványvízforrások közül legismertebbek Krainka, a népszerű fürdőhely forrásai.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Éghajlata mérsékelten kontinentális. Mérsékelten meleg a nyár, mérsékelten hideg a tél. A januári középhőmérséklet –10-11 °C, a júliusi 19-20 °C. Az évi középhőmérséklet 3,8-4,5 °C. Az eddig mért legalacsonyabb hőmérséklet –43 °C, a legmagasabb 36,2 °C. A csapadék évi mennyisége északnyugaton 575 mm, délkeleten 470 mm, kb. 70%-a a fagymentes hónapokban, maximuma júliusban hull. A melegebb és csapadékosabb légtömegek általában nyugatról és délről érkeznek. A fagymentes időszak a központi vidéken 142 napig tart.

Növény- és állatvilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az északi erdős sztyepp övezetnek ezen a vidékén az eredeti növénytakaró csak kevés helyen maradt meg. Északnyugaton többnyire podzol-, északkeleten szürke erdőtalajok találhatók; a középső és a déli vidékeken a csernozjomok különféle változatai a legelterjedtebbek.

Az összterület 14%-át borítják erdők. Északnyugaton vegyes lombú, elsősorban erdeifenyő- és tölgyerdők, az Oka mentén fenyvesek húzódnak. Délebbre a lombos erdők itteni jellemző fafajtái a tölgy, a nyír és nyárfa. Az erdős sztyepp övezet határán keskeny, de hosszú erdősáv húzódik, ahol a tölgy mellett kőris, juhar, szilfa, hársfa is gyakran fordul elő. A 16-17. században az orosz állam védelmi vonalának része volt az erdői is (tulszkije zaszeki), mely itt egy ideig fokozott védelemben részesült. Jelenleg a Tulai területen nincs természetvédelmi terület, csak egyetlen tájvédelmi körzet, a Scsokinói járásban. A délkeleti vidék legnagyobb része szántóföld, alig 5%-a erdővel fedett terület. Csupán a meredekebb árokpartokon maradt fenn valamelyest az eredeti sztyeppi füves növényzet.

Az állatvilágot vaddisznó, vörös róka, jávorszarvas, nyest, mezei nyúl, több rágcsáló-féle képviseli. A folyóvizek elterjedt halfajai a dévérkeszeg, a veresszárnyú koncér, a csuka, sügér, stb.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vidéket a 8. században már a szláv vjaticsok lakták, akik a 10. század végén a kijevi orosz állam adófizetői voltak. Tula első írásos említése 1146-ból való. A feudális széttagoltság idején a térség előbb a Csernyigovi, később a Rjazanyi fejedelemség, végül 1503-ban a moszkvai orosz állam része lett. A mai Tulai terület délkeleti részén, a Nyeprjadva-folyó doni torkolatánál zajlott le 1380-ban a híres Kulikovói csata, melyben az orosz seregek először arattak jelentős győzelmet az Arany Horda csapatai felett.

A 16. században az itteni földeken épült ki az orosz állam védelmi vonala, Tula is része volt a város-erődök itt húzódó sorának. A 17. század elején a vidék a Bolotnyikov-féle felkelés központja lett, a felkelők a várost is bevették, és azt a központi kormány csak négy hónapos ostrom után tudta visszafoglalni. 1696-ban egy kovácsmester a Tulica-folyó partján vaskohót és vashámort épített, ez a vállalkozás vetette meg az alapját a tulai vasiparnak. I. (Nagy) Péter cár parancsára 1712-ben állami fegyverkészítő üzem épült a városban, mely ettől kezdve a lőfegyvergyártás, majd a kiépülő hadiipar egyik központja lett.

Tula Kurszki pályaudvara 1913-ban. (Régi képeslap)

Már 1722-ben felfedezték, hogy az itteni földek gazdag szénkészleteket rejtenek, de folyamatos kitermelésük csak 1855-ben kezdődött meg. A kibontakozó ipar fejlődését segítette az első vasútvonalak 1864-től kezdődött kiépítése. Ezekben az időkben kezdődött a tulai ipar sok ismert termékének, többek között a közkedvelt szamovárnak a gyártása is.

1777-ben létrehozták a Tulai kormányzóságot. A Tulai területet mint közigazgatási egységet 160 évvel később, 1937. szeptember 26-án alakították meg. A második világháború idején a német csapatok a legtöbb járást megszállták, de az 1941 októbere és decembere közötti harcok során támadásukat megállították, Tulát nem tudták elfoglalni.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdasági szempontból a Tulai terület az Oroszországi Föderáció Központi Gazdasági Körzetéhez tartozik.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tulai terület az ország egyik legrégibb ipari, nehézipari körzete. Meghatározó iparága, a hadiipar termelése a Szovjetunió felbomlása után erősen visszaesett. A szénbányászat és a hozzá kapcsolódó ágazatok (pl. bányagépgyártás, szénnel működő erőművek) válsága azonban jóval korábban kezdődött. A bányák kimerülése, a barnaszén alacsony fűtőértéke, a szénhidrogének térhódítása az utóbbi évtizedekben a bányák fokozatos bezárásához vezetett. 1958-ban több mint 100 szénbánya működött, ma már csak néhány üzemel, Uzlovaja járás utolsó bányáját 2000-ben zárták be. Egy-két éve próbálkozások történnek a széntermelés újbóli növelésére, mivel a barnaszén a vegyiparban értékes alapanyag.

Az ipar ma is a gazdaság motorja, legnagyobb vállalatai két városban koncentrálódnak:

  • Tula a kohászat és a gépipar központja. Legnagyobb vaskohászati kombinátja a „Koszaja Gora”; a „Polema” a színesfémáruk gyára; tankelhárító rakétákat és vadászpuskákat egyaránt készít a nagyhírű, 1712-ben alapított fegyvergyár. A gépipar további néhány nagyvállalata például a kombájngyár, a „Stamp”, a „Tulamas”, stb.
  • Novomoszkovszk elsősorban vegyipari központ. Legnagyobb vállalata az „Azot” (Nitrogén), a Központi körzet vezető műtrágyagyára, ahol műgyantát, műanyagokat, ammóniát, stb. állítanak elő. Egy vezető multinacionális cég itt építette fel oroszországi mosószergyárát és elosztó- (disztribúciós) központját; valamint egy ugyancsak ismert nyugat-európai építőanyagipari vállalat létesített gipszkartonlapokat előállító gyárat. A közelmúltban kezdte meg a termelést egy új polietiléncső-gyár.

E két város vállalatai állítják elő az ipari termékek 2/3 részét. Néhány további iparváros, ahol egyebek mellett a vegyipar szintén jelen van:

  • Jefremov: műgumigyár; Kargill – különleges keményítők, édességipari szirupok gyára; most kezdődött el a növényi étolajak kibocsátása, illetve palackozása.
  • Uzlovaja: a korábbi szénbányászati központ gépipari nagyvállalatánál („Kran”) emelődarukat, bányagépeket készítenek, a városban több könnyűipari üzem is működik.
  • Scsokino: vegyipari kombinátja többek között szénsavat, műszálat, háztartási vegyiárut állít elő.
  • Alekszin: vegyikombinát, üveggyár, papírgyár
  • Szuvorov város: Cserepetyi-vízerőmű, műszáltermelés

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az összterület kb. 75%-án folyik mezőgazdasági termelés. Fő ágazat az állattenyésztés, délen, a termékeny csernozjom talajokon elsősorban a növénytermesztés. A hagyományos kultúrák mellett az utóbbi időben növekedtek a jövedelmezőbb ipari növények: a repce és a sörgyártás alapanyagául szolgáló árpa vetésterületei. A szarvasmarhaállomány egy évtizede – és 2006-ban is – tartó, az egész Központi körzetre jellemző csökkenését újabban dotációkkal, kedvezményes hitelek nyújtásával igyekeznek megállítani. Növekszik a baromfihús termelése, 2006 végén például nagy „baromfigyár” (ptyicefabrika) kezdte meg működését Uzlovajaban. A mezőgazdasági termékek jelentékeny részét kisvállalkozások adják: a burgonya és a zöldségfélék több mint 90%-át, a hús- és tejtermékek bő 40%-át háztáji és paraszti (farmer-) gazdaságok állítják elő.

Scsokino vasútállomása

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Itt vezet keresztül az országos jelentőségű közúti (M-4-es, "Don") és vasúti fővonal, mely Moszkvát Voronyezszsel és a déli vidékekkel: az Azovi-tenger és a Fekete-tenger partvidékével, valamint Észak-Kaukázussal kötik össze. A központi vasúti csomópont Tula, ahonnan rendszeresen indulnak vonatok többek között Moszkva, Orjol, Szmolenszk, Kaluga felé. Az egyetlen hajózható folyó az Oka, az is csak Alekszin városától.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A terület lakossága 1 621 900 fő (2005), ebből a városban lakók aránya összesen 81,9%. A népsűrűség 63,1 fő/km².

Nemzetiségi összetétel a 2002-es népszámlálási adatok szerint (ezer fő): oroszok (1595,6); ukránok (22,3); tatárok (9,0); örmények (6,5); beloruszok (6,0); németek (4,7); azeriek (4,5); cigányok (3,8); grúzok (1,9); moldávok (1,7); zsidók (1,3); mordvinok (1,2); csuvasok (1,1). (A többi nemzetiség 1000 fő alatt.)

A legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lélekszám 2005. január 1-jén (ezer fő):

Közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tulai terület élén a kormányzó áll.

  • Vjacseszlav Dmitrijevics Dudka: 2005. április 29. – 2011. július 29.
Megválasztása előtt egy jelentős tulai hadiüzem igazgatóhelyetteseként és főmérnökeként dolgozott. Elődjét, Vaszilij Sztarodubcevet (kommunista párt) korábban két alkalommal választották kormányzóvá az általános titkos választásokon.
  • Vlagyimir Szergejevics Gruzgyev: 2011. (július 29.) augusztus 18. óta.

2006 óta a Tulai területen 179 helyi önkormányzat működik. Közülük 3 városi körzet (gorodszkoj okrug) és 23 járás (rajon), továbbá 41 városi község (gorodszkoje poszelenyije) és 112 falusi község (szelszkoje poszelenyije). (Novomoszkovszk városban és az azonos nevű járásban 2005-ben népszavazást tartottak arról, hogy Novomoszkovszk kapjon-e városi körzet státuszt, de a többség a javaslatot elvetette.) A városi körzetek és a járások a következők:

Városi körzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tula város
  • Donszkoj város
  • Novogurovszkij munkás település (rabocsij poszjolok)

Járások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kreml bejárata Tulában

A közigazgatási járások neve, székhelye és 2010. évi népessége az alábbi:

Magyar név Orosz név Székhely Lélekszám
Alekszini járás Алексинский район Alekszin
74 326
Arszenyjevói járás Арсеньевский район Arszenyjevo
12 209
Belevi járás Белевский район Belev
20 952
Bogorogyicki járás Богородицкий район Bogorogyick
51 643
Csernyi járás Чернский район Cserny
20 476
Dubnai járás Дубенский район Dubna
14 618
Jasznogorszki járás Ясногорский район Jasznogorszk
31 152
Jefremovi járás Ефремовский район Jefremov
64 227
Kamenkai járás (Tulai terület) Каменский район Arhangelszkoje
9 548
Kimovszki járás Кимовский район Kimovszk
42 853
Kirejevszki járás Киреевский район Kirejevszk
75 142
Kurkinói járás Куркинский район Kurkino
10 830
Lenyinszkiji járás Ленинский район Lenyinszkij
63 355
Novomoszkovszki járás Новомосковский район Novomoszkovszk
143 848
Odojevi járás Одоевский район Odojev
13 184
Plavszki járás Плавский район Plavszk
27 778
Scsekinói járás Щекинский район Scsekino
106 595
Szuvorovi járás Суворовский район Szuvorov
37 637
Tyoploje-ogarjovói járás Тёпло-Огарёвский район Tyoploje
12 705
Uzlovajai járás Узловский район Uzlovaja
85 173
Venyevi járás Веневский район Venyev
33 940
Volovói járás Воловский район Volovo
13 596
Zaokszkiji járás Заокский район Zaokszkij
22 368

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tulai terület témájú médiaállományokat.