Jaroszlavli terület

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jaroszlavli terület (Ярославская область)
Jaroszlavli terület címere
Jaroszlavli terület címere
Jaroszlavli terület zászlaja
Jaroszlavli terület zászlaja
Közigazgatás
Ország  Oroszország
Szövetségi körzet Központi körzet
Székhely Jaroszlavl
Járás 17
Városi körzet 3
Alapítás 1936. március 11.
Kormányzó Szergej Nyikolajevics Jasztrebov
Rendszám 76
Népesség
Teljes népesség 1 327 800 fő (2006) +/-
Népsűrűség 36,8 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület
Összterület 36 400 km²
Elhelyezkedése
Map of Russia - Yaroslavl Oblast (2008-03).svg
Jaroszlavli terület (Oroszország)
Jaroszlavli terület
Jaroszlavli terület
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 57° 52′, k. h. 39° 12′Koordináták: é. sz. 57° 52′, k. h. 39° 12′

A Jaroszlavli terület (oroszul: Ярославская область) az Oroszországi Föderációt alkotó jogalanyok (szubjektumok) egyike, a Központi szövetségi körzethez tartozik. Az európai országrész északi felén, a Kelet-európai-síkság közepén helyezkedik el. Kiterjedése észak-déli irányban 270 km, nyugat-keleti irányban 220 km.

Északon a Vologdai, keleten a Kosztromai és az Ivanovói, délen a Moszkvai és a Vlagyimiri, nyugaton pedig a Tveri terület határolja. Székhelye Jaroszlavl, Moszkvától 282 km-re északkeletre.

Területe mintegy 36 400 km², lakossága pedig 2006-ban 1 327 800 fő volt, így népsűrűsége 36 fő/km².

Természetföldrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Domborzat, vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A terület a Felső-Volga mindkét partján, az azoktól északra és délre elterülő, alapvetően sík, hullámos, sok helyütt mocsaras vidéken helyezkedik el. Alacsonyabban fekvő részei általában a folyóvölgyek mentén találhatók: délen a Nyerl-folyó völgye, keleten a Jaroszlavl és Kosztroma közötti, délkeleten a Rosztov környéki, északnyugaton a Mologa-seksznai-medence. Délnyugatról északkelet felé valamivel magasabb térszínek: a Boriszoglebszki-, az Uglicsi- és a Danyilovi-dombságok vonulatai húzódnak. A tengerszint feletti legmagasabb pont 294 m (Tarhov Holm, Boriszoglebszki-dombság).

Összes folyóvizeinek hossza megközelíti a 20 000 km-t. 11 olyan folyója van, amelynek itteni hossza meghaladja a 100 km-t. Fő folyója, a Volga itteni szakasza 340 km. Szinte az összes vízfolyás a Volga vízrendszeréhez tartozik, közülük a legnagyobbak: a Szoty (itteni szakaszának hossza 170 km), a Szity (159 km), az Usztyje (153 km), a Kotoroszl (132 km). A Kosztromai területtel közös határfolyó a Kosztroma-folyó, a Volga bal oldali mellékfolyója. Néhány folyóvíz a Nyero- és a Plescsejevo-tavakba torkollik. A folyók közös jellemzője, hogy esésük alacsony, folyásuk lassú, nyugodt. Nyáron a kisebbek közül néhány kiszárad, télen fenékig befagy. Keményebb teleken egyes folyókat akár 5 hónapig is jégpáncél borít.

A két legnagyobb természetes állóvíz: Rosztovnál a Nyero-tó (5130 ha) és Pereszlavl-Zalesszkijnél a Plescsejevo-tó (5089 ha). A Volga Jaroszlavli területhez tartozó szakaszán két víztározó épült. Az Uglicsi-víztározó hossza 136 km, vízterülete 249 km². A hatalmas Ribinszki-víztározó (4550 km²) több mint 70%-a, 3246 km² tartozik a Jaroszlavli területhez. Megépítésével Mologa városa és 663 kistelepülés tűnt el a Föld színéről. Egy harmadik víztározó a Kosztromai területen létesült, ennek visszaduzzasztó hatására a Volga Jaroszlavl alatti medre is lényegesen szélesebb lett.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Éghajlata mérsékelten kontinentális. A januári középhőmérséklet –10,5-12 °C, a júliusi 17,5-18,5 °C. 2005-ben azonban a januári középhőmérséklet –4,4 °C, (azaz kb. 6,5 °C-kal enyhébb), az évi középhőmérséklet pedig 4,8 °C volt. A csapadék évi mennyisége 500–600 mm között mozog, 70%-a a nyári időszakban hull. A nyugati vidékek általában több csapadékot kapnak, mint a keletiek; a Volgától délre eső tájakon több a napsütéses órák száma, mint északon. A tenyészidő 165-170 nap.

Növény- és állatvilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A terület az erdőövezetben fekszik, felszínének valamivel kevesebb mint felét borítja erdő. Északi részén a déli tajga fenyőerdői, déli részén a vegyes erdők fenyő- és lombhullató fajainak együttesei az uralkodók. Legelterjedtebb a lucfenyő (26%), kb. feleannyi az erdeifenyő. Északon a fenyvesekkel együtt gyakori a nyír és a nyárfa; a Volgától délre eső részek vegyes erdőiben a tűlevelűekkel keveredve zömében tölgy, kőris, juhar fordul elő.

Összesen 350-féle gerinces állatot, köztük 50 emlős- és 230 madárfajt tartanak nyilván. Az állatvilágot a déli tajga és a vegyes erdő tipikus fajai képviselik: barna medve, farkas, hiúz, jávorszarvas, pézsmapocok, nyestkutya, hód, görény, stb. A Pereszlavli járás egyik vadrezervátumába szikaszarvast és gímszarvast telepítettek be, melyek már akklimatizálódtak. A tavak környékén számos vízimadárfaj, a fenyvesekben császármadár, nyírfajd, ritkábban siketfajd fordul elő. Ritka, védett ragadozómadarak a halászsas, a szirti sas, a fehérfarkú rétisas, a vándorsólyom.

Természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Darwin természetvédelmi területet (zapovednyik) az 1941-ben létesített Ribinszki-víztározó egyik nagy, északnyugati félszigetén alakították ki 1945-ben. 2/3 része és igazgatási központja a szomszédos Vologdai területen van, 1/3 része a Jaroszlavli terület Brejtovói járásához tartozik. A 112 673 hektárnyi védett területet 2002-ben bioszféra-rezervátummá nyilvánították.
  • A Jaroszlavli tájvédelmi körzetet (zakaznyik) a Volga bal partján, a Szoty, a Kaszty és a Vopsa folyók alsó szakaszának térségében hozták létre 1958-ban. A 14 300 ha-s terület közigazgatásilag a Nyekraszovszkojei és a Danyilovi járás része. Célja elsősorban az itteni állatvilág tudományos célú megfigyelése, a biológiai sokféleség fenntartása. A körzet vadrezervátum is, a Szoty-folyó pedig a vízi túrázók, kajakozók egyik kedvelt kirándulóhelye.
  • A Plescsjevo-tavi nemzeti parkban a Pereszlavli járás természeti és történelmi értékei kaptak védettséget 1998-ban. A park része maga az ősi város, Pereszlavl-Zalesszkij is, ahol évente több százezer turista fordul meg. A tóparton számos ifjúsági tábor, természeti nevelési központ kapott helyet.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vidéket kezdetben a finnugor merják lakták, később a dél felől érkező szláv népek telepítették be, akik a Nyero- és a Plescsejevo-tavak környékén is településeket hoztak létre. Rosztov első írásos említése 862-ből, Uglicsé 937-ből, Ribinszké (más néven) 1071-ből való. Az 1010 körül alapított Jaroszlavl előbb a Vlagyimir-Szuzdali fejedelemséghez tartozott, majd 1218-ben önálló fejedelemség székhelye lett. A 13. században az „Opolje”-nek nevezett vidéket is végigpusztították a mongol seregek. Később a Jaroszlavli fejedelemség több kisebb részre szakadt, ezekre fokozatosan kiterjesztette befolyását a Moszkvai nagyfejedelemség. Pereszlavl-Zalesszkij 1302-ben, Uglics, – mely egy ideig önálló fejedelemség volt, – 1329-ben került Moszkva fennhatósága alá. Végül 1463-ban a Jaroszlavli fejedelemség is megszűnt, területe a moszkvai állam része lett.

A 17. század elején, a zavaros idők háborúiban a lengyel és litván csapatok pusztították a vidéket. 1612-ben Jaroszlavlnál gyűjtött erőt a Moszkva felszabadítására induló népfölkelő sereg. Ekkorra a város már gazdag kereskedelmi központtá vált, ahol a háborúk befejeztével gyors fejlődésnek indult az építészet és a díszítőművészet. A városokban a 18. század folyamán – Jaroszlavlban 1722-ben –megjelentek az első textilmanufaktúrák, a 19. században a textilipar mellett újabb iparágak alakultak ki (pl. malomipar, papírgyártás, hajóépítés). 1870-ben megindult Moszkva és Jaroszlavl között, a következő évben Ribinszk és Szentpétervár között a vasúti közlekedés.

A gabonatőzsde épülete Ribinszkben. 19. századi fénykép.

A 18. század elején Jaroszlavl önálló közigazgatási egység székhelye lett, de még a Moszkvai kormányzóság része volt, Uglicsot és környékét pedig a Szentpétervári kormányzósághoz csatolták. 1777-ben Jaroszlavl a tájegység közigazgatási központja (namesztnyicsesztvo), húsz évvel később a Jaroszlavli kormányzóság székhelye lett, ekkor már Uglics és Ribinszk is ehhez a kormányzósághoz tartozott.

A szovjet időszakban új területi beosztást léptettek érvénybe. 1929-ben megalakították az Ivanovo-Voznyeszenszki ipari területet (később: Ivanovoi terület), melynek profilja a textilipar volt. Ebből választották le és hozták létre 1936. március 11-én a Jaroszlavli területet. Az 1930-as években Jaroszlavlban és Ribinszkben erőteljes ipartelepítés kezdődött, mely a vízerőművek és -tározók megépülése és a második világháború befejeződése után is folytatódott.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdasági szempontból a Jaroszlavli terület az Oroszországi Föderáció Központi Gazdasági Körzetéhez tartozik. Jelentősebb ásványkincsekkel nem büszkélkedhet, mégis a Központi körzet egyik legfejlettebb iparával rendelkezik.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1990-es évek gazdasági válságát a régió hadiipari vállalatai részben már kiheverték ki, a textilipar korábbi vezető pozícióját azonban elvesztette. Jelenleg meghatározó iparágak: a kőolajfeldolgozó- és az olajvegyészeti ipar (kőolajfinomítás, műgumi, lakk- és festékgyártás, gumiabroncsok gyártása); a gépgyártás, ezen belül dízelmotorok, repülőgép-hajtóművek, elektromotorok, szerszámgépek gyártása. További fontos ágazatok: hajóépítés; élelmiszer- és dohányipar; textilipar; fafeldolgozás. Az ipari termelés 75%-a Jaroszlavlban, 16%-a Ribinszkben összpontosul. Néhány kiemelkedő jelentőségű jaroszlavli iparvállalat:

  • Avtodizel: Jaroszlavl egyik legnagyobb vállalata. A Ruszpromavto-holdinghoz tartozó cég fő profilja gépkocsik dízelmotorainak gyártása; régóta halogatott modernizációját a tulajdonosok jelenleg is ígérik. Ugyanehhez a holdinghoz néhány további jaroszlavli és egy tutajevi gyár is tartozik.
  • Szlavnyeft-Janosz: a Szlavnyefty olajipari holding egyik vállalata; az északi régió legnagyobb kőolajfeldolgozó gyára, olajfinomítás, kőolajszármazékok gyártása.
  • Jaroszlavli gumiabroncsgyár: a Szibur-holding (a Gazprom-csoport tagjának) tulajdonában lévő gyár, korszerűsítését tervezik.
  • Russzkije kraszki: a közelmúltban korszerűsített jelentős festékgyár; az egyik híres amerikai konszernnel közös vállalat.

További ipari városok:

  • Ribinszk: Szaturn, a város legnagyobb vállalata; ötödik generációs repülőgépek hajtóműveinek vezető oroszországi gyártója, egyaránt teljesít megrendeléseket a hadiipar és a polgári repülés számára; egy neves francia céggel közös vállalatot létesítettek („VolgAero”) új típusú hajtóművek kialakítására; – a város négy gyára különféle alumínium- és rézkábelek készítésére specializálódott; – hajóépítő vállalatai elsősorban a tengeri halászat és a hadiflotta számára dolgoznak (pl. rakétákkal felszerelt parti őrnaszádok, tűzoltó- és tengerkutató hajók); – műszergyárában részben szintén a hadiipar céljaira repülésirányító rendszereket, fedélzeti radiotelemetrikus berendezéseket állítanak elő.
  • Tutajev: nehézgépgyártás, vegyipar, lenfeldolgozó kombinát; – motorgyárában nyolchengeres dízelmotorok készülnek traktorok, nagyméretű tehergépkocsik, exkavátorok számára; – a Szlavnyefty-holding kőolajfeldolgozó leányvállalata (a Tutajevi járásban) fűtőolajat, motor- és kenőolajokat, egyéb kőolaj-származékokat állít elő.
  • Uglics: nyomdagépek gyártása; korábban híres óragyára 2006-ban végleg beszüntette a termelést.
  • Gavrilov-Jam város holland tulajdonba került vállalata a régió legeredményesebb lenfeldolgozó kombinátja, termelését a mai igényeknek megfelelően alakították át.

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2005. január 1-jén a falusi lakosság lélekszáma 250 000 fő volt (18,7%); a foglalkoztatottak 5,2%-a dolgozott az agrár ágazatban. Összesen 385 mezőgazdasági vállalatot és több mint 2000 paraszti (farmer-) gazdaságot tartottak nyilván.

A mezőgazdaság fő profilja az állattenyésztés, elsősorban a szarvasmarha- és sertéstenyésztés, egyes járásokban a juhtenyésztés. A szarvasmarhaállomány évente 3-5%-kal csökken (több szomszédos régióhoz hasonlóan). Jaroszlavl és Ribinszk környékén „csirkegyárak” (brojlercsirke üzemek) épültek, a városellátó gazdaságok szerepe is jelentős.

A mezőgazdasági hasznosítású terület nagysága az összterület valamivel több mint 30%-a; ennek 73%-a szántó. A nagyrészt rossz minőségű földek, a podzoltalajok, a kiterjedt mocsarak és vizenyős részek (a víztározók egyik negatív következménye) nem kedveznek a növénytermesztésnek. A szántóföldek legfontosabb kultúrái a gabonán kívül a takarmánynövények, az ipari növények közül a len és a cikória (Rosztov környékén). A rostlen termesztése az utóbbi évtizedben nagy mértékben csökkent. Jelenleg a mezőgazdasági termékekből képződő bevételek 38%-a származik tej, 30%-a hús és baromfi, 20%-a tojás értékesítéséből, és csupán 7%-a a növénytermesztésből, további 5-6% egyéb termékekből (méz, vad, szőrme stb.)

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jaroszlavl főpályaudvara.

A közigazgatási központ, Jaroszlavl a terület legfontosabb közlekedési csomópontja. Főpályaudvara a Transzszibériai vasútvonal északi ágának is egyik állomása. A Volgán vasúti híd (1903) és egy közúti híd vezetett át mostanáig; 2006 őszén adták át a forgalomnak a második, új, 800 m hosszú közúti hidat. A város repülőterét („Tunosna”) nemrég korszerűsítették.

A területen áthaladó legfontosabb közlekedési folyosó a Moszkvából északkelet felé, Vologdába vezető autóút és a vele párhuzamosan futó, de egészen az északi kikötővárosig, Arhangelszkig tartó vasúti fővonal. A kelet-nyugati irányú másik vasúti fővonal Ribinszken át Pszkovval és a Balti köztársaságokkal, többek között Riga kikötőjével biztosít közvetlen összeköttetést. A területen belüli forgalom fontos útvonala a Volga medrét a jobb parton követő közút, mely a négy nagyobb ipari központot köti össze és a szomszédos Kosztromáig vezet.

Az itteni volgai kikötők közül legjelentősebb Jaroszlavl és Ribinszk kikötője: utóbbinál válik el a volgai és a Balti-tenger felé vezető víziút.

A térség délnyugati része és Jaroszlavl maga is jelentős idegenforgalmat vonz. Az ún. Aranygyűrű városaihoz tartozik a Volga partján Uglics, a Moszkva felől vezető autóút mentén Pereszlavl-Zalesszkij és Rosztov is.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A terület lakossága: 1 338 700 fő (2005), ebből a városban lakók aránya összesen 81,3%. A népsűrűség 36,8 fő/km². (A 2002-es népszámláláskor a lélekszám 1 368 000 fő volt.)

Nemzetiségi összetétel a 2002-es népszámlálási adatok szerint (ezer fő): oroszok (1301,1); ukránok (13,2); tatárok (6,2); örmények (6,0); azeriek (5,7); fehéroroszok (4,3); jezidek (2,7); cigányok (1,3); grúzok (1,2); németek (1,0); zsidók (1,0). (A többi nemzetiség 1000 fő alatt.)

A legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lélekszám 2005. január 1-jén (ezer fő):

A két nagy városban él a lakosság 60%-a. A falvak lélekszáma átlag 40 fő, a távolabbi vidékeken ennél jóval kevesebb.

Közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Jaroszlavli terület közigazgatásának élén a kormányzó áll:

  • Szergej Alekszejevics Vahrukov 2007. decembertől 2012. április végéig
  • Szergej Nyikolajevics Jasztrebov 2012. május 12. óta

2006 óta a Jaroszlavli területen 112 helyi önkormányzat működik. Közülük 3 városi körzet (gorodszkoj okrug) és 17 járás (rajon), továbbá 12 városi község (gorodszkoje poszelenyije) és 80 falusi község (szelszkoje poszelenyije). Ribinszk város a 2005. szeptemberi népszavazás eredményeként kapta meg a városi körzet státuszt. A városi körzetek és a járások a következők:

Városi körzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jaroszlavl város önkormányzata
  • Pereszlavl-Zalesszkij város önkormányzata
  • Ribinszk város önkormányzata

Járások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rosztovi Kreml.

A járások neve, székhelye és 2010. évi népessége az alábbi:

Magyar név Orosz név Székhely Lélekszám
Bolsoje Szeló-i járás Большесельский район Bolsoje Szelo
9 906
Boriszoglebszkiji járás Борисоглебский район Boriszoglebszkij
12 630
Brejtovói járás Брейтовский район Brejtovo
7 034
Danyilovi járás Даниловский район Danyilov
26 072
Gavrilov-jami járás Гаврилов-Ямский район Gavrilov-Jam
26 558
Jaroszlavli járás Ярославский район Jaroszlavl
52 328
Ljubimi járás Любимский район Ljubim
11 789
Miskini járás Мышкинский район Miskin
10 329
Nyekouzi járás Некоузский район Novij Nyekouz
15 688
Nyekraszovszkojei járás Некрасовский район Nyekraszovszkoje
21 573
Pereszlavli járás Переславский район Pereszlavl-Zalesszkij
20 352
Pervomajszkij járás Первомайский район Precsisztoje
11 012
Posehonyjei járás Пошехонский район Posehonyje
14 292
Ribinszki járás Рыбинский район Ribinszk
28 153
Rosztovi járás Ростовский район Rosztov
34 062
Tutajevi járás Тутаевский район Tutajev
15 949
Uglicsi járás Угличский район Uglics
13 255

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]