Pereszlavl-Zalesszkij

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pereszlavl-Zalesszkij (Переславль-Залесский)
Pn-spaso-preobrazhensky-2002-feb.jpg
A Szpaszo-Preobrazsenszkij templom
Pereszlavl-Zalesszkij címere
Pereszlavl-Zalesszkij címere
Pereszlavl-Zalesszkij zászlaja
Pereszlavl-Zalesszkij zászlaja
Közigazgatás
Ország  Oroszország
Föderációs alany Jaroszlavli terület
Járás Pereszlavli járás
Alapítás éve 1152
Polgármester Gyenyisz Kosurnyikov
Irányítószám 152020-152040
Körzethívószám +7 48535
Autórendszám kódja 76
Népesség
Teljes népesség ismeretlen +/-
Népsűrűség 486 fő/km²
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság 142 m
Terület 22,5 km²
Időzóna UTC+4
Elhelyezkedése
Pereszlavl-Zalesszkij (Oroszország)
Pereszlavl-Zalesszkij
Pereszlavl-Zalesszkij
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 56° 44′ 17″, k. h. 38° 51′ 22″Koordináták: é. sz. 56° 44′ 17″, k. h. 38° 51′ 22″
Pereszlavl-Zalesszkij (Jaroszlavli terület)
Pereszlavl-Zalesszkij
Pereszlavl-Zalesszkij
Pozíció a Jaroszlavli terület térképén
Pereszlavl-Zalesszkij weboldala

Pereszlavl-Zalesszkij (oroszul Пересла́вль-Зале́сский) területi jogú város Oroszország Jaroszlavli területén, a Pereszlavli járás központja. Moszkvától 140 kilométerre helyezkedik el, ahol a Trubezs folyó a Plescsejevo-tóba torkollik. Tagja a gazdag történelmi múltú városokat összefogó Oroszországi Arany Gyűrűnek. 2013-ban 40 930 lakosa volt.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nyikolszkij-székesegyház

A várost 1152-ben alapította Jurij Dolgorukij mint Perejaszlavl-Zalesszkijt. Nevét az akkor jelentős fejedelemség központjáról, a ma Ukrajnához tartozó Perejaszlavlról kapta; valamint arról, hogy a Zaleszjén ("az erdőn túl", az Oka és Moszkva folyók közén) helyezkedett el. A 15. századtól neve Pereszlavl-Zalesszkijre rövidült.

1220-ben itt született Alekszandr Nyevszkij.

1238-ban a mongol hódítás idején a várost ötnapos ostrom után vették be a tatárok, majd ezután 1252 és 1419 között még hatszor fosztották ki. 1294-ben Fjodor jaroszlavli fejedelem gyújtotta fel.

1276—1294 között Alekszandr Nyevszkij fia, Dmitrij Alekszandrovics perejaszlavi herceg volt a vlagyimiri nagyfejedelem, ám nem költözött el régi városából, így gyakorlatilag ez idő alatt Perejaszlavl-Zalesszkij volt a Rusz fővárosa. 1302-ben Dmitrij fia és utóda Iván gyermektelenül halt még, és végrendeletének megfelelően a város a moszkvai fejedelem tulajdonába került. Perejaszlavl-Zalesszkijt ezután moszkvai helytartók kormányozták vagy kiadták valamelyik hercegnek élethosszig tartó részfejedelemségként. A 15. és 16 században a moszkvai nagyfejedelem közvetlen örökbirtoka volt és az udvar hallal való ellátásért felelt. A város címerében is megjelenő hal a törpemarénának csak a Plescsejevo-tóban előforduló alfaja különlegesen ízletes és a későbbiekben is a cárok koronázási ebédjén szolgálták fel. 1975 óta védett.

1374 őszén Dmitrij Donszkoj ide hívta össze az orosz fejedelmeket és bojárokat, hogy első alkalommal kössenek szövetséget a tatárok ellen.

A város megszenvedte a zavaros időket; 1608-ban a lengyelek lerombolták az erődjét.

1688-ban I. Péter cár a Plescsejevói-tavon parádéflottila építését rendelte el; a munkálatok fontos tapasztalatokat jelentettek később, az orosz hadiflotta megteremtésekor.

Az 1708-as közigazgatási reform során Pereszlavl-Zalesszkij a Moszkvai kormányzósághoz került. 1719-től a kormányzóság Pereszlavli provinciájának volt a központja. 1778-ban a Vlagyimiri kormányzósághoz került. 1929-ben az Ivanovói ipari terület Pereszlavli járásának lett a központja, 1936-tól pedig a Jaroszlavli területhez tartozik.

A vízvezetéket 1884-ben építették ki a városban.

A város címere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városi könyvtár egyik fiókja

Pereszlavl-Zalesszkij első hivatalos címerét 1781-ben kapta. Ennek felső részén vörös alapon Vlagyimir városának keresztet tartó koronás oroszlánja látható, alsó részén pedig fekete alapon két aranyszínű maréna. A címer mai változatát 2002-ben fogadták el, az oroszlán lekerült róla mert a város már nem tartozik a vlagyimiri régióhoz. A város zászlaja hasonlít a címerhez, csak színösszeállítása fordított: arany alapon két fekete hal.

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pereszlavl-Zalesszkijben három vegyipari üzem, egy textilgyár és egy péküzem működik. A vegyipari cégek műanyagot dolgoznak fel, vagy fotótechnikai alapanyagokat állítanak elő, az egyik gyár az Eastman Kodak tulajdonában van. A kisebb üzemek gépgyártással/szervizeléssel, élelmiszeriparral, dohányiparral és építőanyag-gyártással foglalkoznak.

Műemlékei miatt a város tagja az Oroszországi Arany Gyűrűnek, a Moszkva környéki történelmi városokat összefogó szervezetnek. 2009-ben 292 ezer turista látogatta meg a 40 ezres települést, de ezeknek csak 2%-a volt külföldi.

A városban működik a Pereszlavli Városi Egyetem mely elsősorban matematikát és informatikát oktat.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Gorickij-kolostor temploma

A pereszlavli kreml gerendafalait 1754-ben lerombolták, területén ma már csak két templom és a 12. századból származó földsáncok láthatók. A településen összesen 9 templom és 5 kolostor található.

  • Gorickij-kolostor, 1744-ben bezárták, ma múzeum
  • Nyikitszkij-kolostor, 1186 előtt alapították, a szovjethatalom évei után 1993-ban újra az egyház kezébe került és restaurálták
  • Nyikolszkij-kolostor, 1350 körül alapított női kolostor, régi templomai közül csak kettőt restauráltak
  • Feodorovszkij-kolostor, 1305-ben alapított női kolostor, 1999 óta újra működik
  • Szpaszo-Preobrazsenszkij templom, 1152-ben épült, az Északkeleti Rusz legrégibb építménye
  • A püspöki palota 1744-ben épült

Pereszlavl-Zalesszkijben helytörténeti, gőzmozdony-, vasaló- és teáskanna-múzeum, valamint botanikus kert is található.

A várostól 2 kilométerre északnyugatra találhatók Klescsin ősi városának maradványai, ahol egy pogány áldozókövet, az ún. Kék követ is meg lehet tekinteni. Néhány kilométerre Pereszlavl-Zelesszkijtől Talici állomáson vasútmúzeum látogatható.

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Németország Neckarbischofsheim, Németország

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Смирнов М. И. Переславль-Залесский: Исторический очерк 1934 г. / М. И. Смирнов. — Переславль-Залесский: Плещеево озеро, 1996. — 368 с. ISBN 5-7270-0110-2.
  • Мельник А. Иван Грозный и святой Никита Переславский // Родина. — 2011. — № 12. — С. 67-69.
  • Переславль-Залесский. Материалы для истории города XVII и XVIII столетий на сайте «Руниверс»
  • Смирнов М. И. Переславль-Залесский. Его прошлое и настоящее / М. И. Смирнов. — М.: Типо-литография Товарищества И. М. Машистова, 1911.

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Переславль-Залесский című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.