Szőrme

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szőrme az állat kikészített bundája, melyet ruházkodási célokra használnak föl.

Ipartörténeti jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A modern élet egyre kevésbé használja a hétköznapi élet anyagaként a szőrméket. Egykor azonban fontos tevékenység volt a róka, a farkas, a medve, a nyuszt, a vadmacska, a coboly, a menyét, a nyest és még sok állat vadászata a prémes bundájáért, amit háziipari módszerekkel készítettek ki.

Mi sem jellemzőbb a jelentőségére, mint az, hogy a címerhasználatba is bekerült a szőrmék, a prémek ábrázolása.

Tágabb értelemben a bőriparhoz tartozik a szőrmék, bőrök kikészítése. Egykori mestere volt a tímár, aki a timsó fölhasználásával fehérítette a bőrt. A bőr áztatása, cserzése piszkos, büdös, sokszor lenézett munka volt. Egyes keleti népeknél a bőrcserzők az alacsonyabb osztályba tartoztak.

Néprajzi jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A régi népek ruházkodásában is, díszítőművészetében is fontos szerepe volt a szőrméknek. A szőrével befelé fordítva viselt ködmön, suba a magyarral rokon sztyeppei népek ősi viselete.

Egyik rokonnépükről, a szibériai hanti-manysi közösségekről följegyezték, hogy hagyományosan szőrmével kereskedtek. A honfoglaló magyarok is az erdős sztyeppe peremvidékén szőrméket vásároltak az északi népektől. A vadásznépek bőripara fontos szerepet játszott a hadfelszerelés elkészítésében. A lószerszám szíjazata, bőrvértek és bőrpajzsok készítése egykor a csúcstechnológia része volt.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]