Kalugai terület

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kalugai terület (Калужская область)
Kalugai terület címere
Kalugai terület címere
Kalugai terület zászlaja
Kalugai terület zászlaja
Közigazgatás
Ország  Oroszország
Szövetségi körzet Központi Körzet
Székhely Kaluga
Járás 24
Városi körzet 2
Alapítás 1944. július 5.
Kormányzó Anatolij Dmitrijevics Artamonov
Rendszám 40
Népesség
Teljes népesség 1 021 500 fő (2005) +/-
Népsűrűség 34,2 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület
Összterület 29 900 km²
Elhelyezkedése
RussiaKaluga2007-01.png
Kalugai terület  (Oroszország)
Kalugai terület
Kalugai terület
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 54° 26′, k. h. 35° 26′Koordináták: é. sz. 54° 26′, k. h. 35° 26′

A Kalugai terület (oroszul: Калужская область) az Orosz Föderációt alkotó jogalanyok (szubjektumok) egyike, a Központi szövetségi körzethez tartozik. Az európai országrész középső vidékén, Moszkvától 180 km-re fekszik.

A Moszkvai, a Szmolenszki, a Brjanszki, az Orjoli és a Tulai terület veszi körül. Legnagyobb kiterjedése észak-déli irányban és nyugat-keleti irányban egyaránt kb. 220 km. Közigazgatási központja Kaluga.

Területe 29 900 km². Lakossága 1 021 500 fő (2005), népsűrűsége 34,2 fő/km².

Természetföldrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Domborzat, vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A terület az Oka és a Gyeszna felső szakaszaiak medencéjében helyezkedik el. Folyóvölgyekkel és vízmosásokkal szabdalt, dombos vidék. Nyugaton, északnyugaton a Szmolenszk-moszkvai-hátság, keleten a Közép-orosz-hátság egy részét foglalja magában, középső területe eróziós síkság. A tengerszint feletti legmagasabb pontja 279 m (Szpaszk-Gyemenszk mellett, a Zajceva gora).

A régió legnagyobb része a Volga vízgyűjtőjéhez tartozik. Legfontosabb folyója az Oka, melynek bal oldali mellékfolyói a Zsizdra, az Ugra és a Protva. A nyugati rész már a Dnyeper vízgyűjtőjén terül el, itt folyik a Sznopoty és a Gyeszna mellékfolyója, a Bolva. A folyók közös jellemzője, hogy esésük kicsi, medrük kanyargós; a tavaszi áradásokat követően, nyáron vízállásuk többnyire alacsony. Kisebb tavak főleg az Oka és a Zsizdra árterében alakultak ki. A területen összesen 17 víztározó létesült, közülük legnagyobb a Ljudovói- és a Brinszki-víztározó.

Ásványkincsek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A barnaszén itteni lelőhelyei a nagyobb kiterjedésű moszkvai szénmedence részét képezik. A szén viszonylag könnyen kitermelhető, fűtőértéke azonban nem túl magas. Egyéb ásványkincsek közül nagyobb mennyiségben mészkő (például Borscsovszk és Uljanovó környékén), foszforit, kréta, agyag fordul elő.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Éghajlata mérsékelten kontinentális. Mérsékelten meleg és csapadékos a nyár, mérsékelten hideg a tél. A januári középhőmérséklet –9-10 °C, a júliusi 18 °C. A csapadék mennyisége éves átlagban 600 mm, délen és keleten kevesebb. A legtöbb csapadék április és október között esik. Az éves középhőmérséklet északon 3,5-4,0 °C, nyugaton és délen 4,0-4,6 °C, a tenyészidő 177-184 nap. Többnyire az északi, északnyugati széljárás uralkodó.

Növény- és állatvilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tajga-övezet déli határát általában a vegyes erdő jellemzi, de az eredeti növénytakaró itt csak foltokban maradt meg. Az erdővel borított vidékek elterjedt fafajtái az erdei- és a lúcfenyő, a nyír és nyárfa, ritkábban a tölgy. Délen a vegyes erdőt fokozatosan erdős sztyepp váltja fel. A közepesen podzolos talajok a terület nagy részére jellemezők, termékenyebb világosszürke erdőtalajok inkább a központi és főleg a keleti részeken, lápos talajok a folyóvölgyekben fordulnak.

A területen 68 féle emlősállatot és 267 madárfajt számoltak össze, ragadozómadarak főleg a védett területeken élnek. Az erdőkben élő emlősök közül jávorszarvas, hiúz, farkas, vaddisznó, őz, hód, pézsmapocok, pézsmapatkány is gyakran fordul elő. A folyóvizek legelterjedtebb halfaja a dévérkeszeg; jóval kevesebb a harcsa és a fogas-süllő. A mesterséges tavakban főleg ponty és fehér amur tenyésztése folyik.

Természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1992-ben a délen fekvő Uljanovói járásban természetvédelmi területet létesítettek (Kaluzsszkije zaszeki, 18 533 ha), melynek elsődleges célja az itteni erdők, többek között a változatos fajtákból álló tölgyesek védelme. A védett terület a Zsizdra mellékfolyói: a Vityebety és a Rosszeta közét foglalja magában, felszínének 96%-át borítja erdő. A tölgy mellett gyakran fordul elő hárs, kőris, juhar, vadalma, szilfa is.

Az állatvilágot 40 féle emlős és 134 madárfaj, – utóbbiak között például darázsölyv, törpesas, fekete gólya – képviseli. A védetté nyilvánított terület egy részét korábban, a csernobili katasztrófa idején sugárszennyezés érte.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vidéket eredetileg a szláv vjaticsok lakták, később a Csernyigovi fejedelemség része lett. Legrégibb városa Kozelszk, melynek első említése 1146-ból való, a mongolok 1238-ban teljesen elpusztították. Kaluga városát 1371-ben említik először írásos források, erődítménye a Moszkvai fejedelemség által kiépített, az Oka és az Ugra mentén húzódó védelmi vonal része volt a 14-16. században. Az 1408-as litván-orosz szerződés ugyanis az Ugra-folyó mentén jelölte ki a két állam határát. 1480-ban III. Iván moszkvai fejedelem és Ahmet tatár kán csapatai az Ugra-folyónál készültek megütközni, de a tatárok harc nélkül elvonultak, és ez véget vetett a tatár elnyomásnak.

A 17. század elején, az ún. zavaros időszak (szmuti) során a vidék sokat szenvedett. A század közepén erősödött fel az a folyamat, melynek következtében Kaluga környéke az ortodox egyház egyik központja lett, leghíresebb kolostora az Optyina Pusztiny.

A 1708-ban a vidék a Moszkvai kormányzóság része, majd 1776-ban önálló kormányzóság lett. Területén, Malojaroszlavec városa mellett állították meg az orosz csapatok 1812-ben a Moszkvából kivonuló francia hadsereget, ezzel kényszerítve Napóleont a szmolenszki úton való visszavonulásra.

A 18. század elején megjelentek az első manufaktúrák: 1715-ben vashámor, 1720-ban szövöde. A kialakuló textilipar helyi alapanyagokat dolgozott fel (len, kender), az energiát a helyi erdők kivágásával biztosították. A 19. század második felében azonban a térség gazdasági fejlődését visszavetette a nagy ipari központok – Moszkva, Tula, Brjanszk – közelsége, és a vasút is később ért ide, mint a központi körzet más városaiba.

A második világháború idején a térséget elfoglalták a német csapatok. Kaluga városa már 1941 végén felszabadult, de más helységekben a megszállás jóval tovább tartott.

A Kalugai területet mint közigazgatási egységet a mai határok között 1944-ben hozták létre. 10 évvel később itt állították üzembe a világ első atomerőművét.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gépipar legnagyobb vállalatai a területi központban, Kalugában koncentrálódnak, ahol többek között turbinákat, dízelmozdonyokat, különféle szivattyúkat gyártanak. Elektromechanikai gyárában televízió készülékek, távközlési berendezések készülnek; bútor- és gyufagyártása, a könnyűiparban cipő- és ételaroma-gyára is jelentős. Ljugyinovóban dízelmozdonygyár (a kalugai gyár leányvállalata), Kirov városban vasöntöde, Kondrovóban papírgyár, Jermolinóban nagy hagyományú pamutipari kombinát üzemel. A területnek számottevő energiatermelése nincs, nemcsak földgázból, hanem villamosáramból szinte teljes mértékben behozatalra szorul.

1954-ben Obnyinszk városában helyezték üzembe a világ első atomerőművét. A létesítmény 48 éven át üzemelt, működtetését 2002-ben végleg leállították, hivatalos indoklás szerint "kizárólag gazdasági okok miatt". A városban több jelentős tudományos központ – köztük egy agroökológiával, a csernobili sugárszennyezés mezőgazdasági hatásainak tanulmányozásával foglalkozó intézet – működik. Az 1990-es évek végén hivatalosan az ún. tudományvárosok (naukograd) közé sorolták.

2006 májusában szerződést írtak alá, mely szerint a német Volkswagen-cég autógyárat létesít a Kalugai területen.

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mezőgazdaság és a termékeit feldolgozó élelmiszeripar súlya a gazdaságban igen jelentős. A teljes vetésterület nagysága 760 000 ha, ennek kb. 40%-án gabonát, 53%-án takarmánynövényeket termesztenek, a maradék 7%-on burgonyát és ipari növényeket. A gabonafélék (búza, árpa mellett azonban már egyre nagyobb terület jut az ipari növényeknek: jelentősen növelték a repce vetésterületeit, és az utóbbi időben újra növekszik a rostlen termesztése is, melynek feldolgozását helyi vállalatok végzik. A csernobili katasztrófa következtében a talaj nagy területeken szennyeződött.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Moszkva és a nagy ipari központok közelsége miatt a személy- és teherszállításokat az élénk tranzitforgalom jellemzi. A területen halad keresztül több vasúti fővonal és országos jelentőségű autóút (Ukrajna 3-as), többek között Moszkvából Kijev, illetve Varsó felé. Vasútvonalainak teljes hossza 1 200 km, autóközlekedésre alkalmas útjainak hossza összesen kb. 7 000 km, 94%-a szilárd burkolatú. A szilárd burkolatú úthálózat sűrűsége 190 km/1 000 km².

Kaluga forgalmas folyami kikötő. Az Okán rendszeres hajójáratok közlekednek, elsősorban a folyó alsó szakasza felé.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lakossága 1 021 500 fő (2005), ebből a városban lakók aránya 75,4%, a népsűrűség 34,2 fő/km².

Nemzetiségi összetétel az 1996-os adatok szerint (ezer fő): oroszok (973,6); ukránok (23,2); örmények (7,1); beloruszok (6,6); tatárok (4,3); cigányok 3,2); azeriek (3,2); németek (1,5); moldávok (1,4); mordvinok (1,4); csuvasok (1,1); grúzok (1,1). (A többi nemzetiség 1 000 fő alatt.)

A legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lélekszám 2005. január 1-jén (ezer fő):

Politika, közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kalugai terület élén a kormányzó, Anatolij Dmitrijevics Artamonov áll.

Területi parlamenti választásokat utoljára 2004. november 14-én tartottak. A választások eredményeként a területi dumában az alábbi pártok jutottak képviselői helyekhez:

  • Egységes Oroszország Párt: 22 hely
  • Kommunista Párt: 3 hely
  • Haza Szövetség: 3 hely
  • Liberális Demokrata Párt: 2 hely
  • Jabloko Párt: 2 hely
  • Jobb oldali Szövetség: 4 hely

A 40 tagú parlament további helyeinek sorsa pótválasztások során fog eldőlni.

2006 óta a Kalugai területen 319 helyi önkormányzat működik. Közülük 2 városi körzet (gorodszkoj okrug) és 24 járás (rajon), továbbá 31 városi község (gorodszkoje poszelenyije) és 262 falusi község (szelszkoje poszelenyije). A városi körzetek és a járások a következők:

Városi körzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kaluga város
  • Obnyinszk város

Járások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közigazgatási járások neve, székhelye és 2010. évi népességszáma az alábbi:

Magyar név Orosz név Székhely Lélekszám
Babinyinói járás Бабынинский район Babinyino
21 041
Barjatyinói járás Барятинский район Barjatyino
6 340
Borovszki járás Боровский район Borovszk
61 401
Duminyicsi járás Думиничский район Duminyicsi
15 261
Dzerzsinszkij járás Дзержинский район Kondrovo
60 377
Ferzikovói járás Ферзиковский район Ferzikovo
15 789
Hvasztovicsi járás Хвастовичский район Hvasztovicsi
10 852
Iznoszki járás Износковский район Iznoszki
7 011
Juhnovi járás Юхновский район Juhnov
12 696
Kirovi járás Кировский район Kirov
42 105
Kozelszki járás Козельский район Kozelszk
41 802
Kujbisev járás Куйбышевский район Betlica
7 831
Ljugyinovói járás Людиновский район Ljugyinovo
45 041
Malojaroszlaveci járás Малоярославецкий район Malojaroszlavec
54 269
Medinyi járás Медынский район Mediny
13 347
Mescsovszki járás Мещовский район Mescsovszk
12 161
Moszalszki járás Мосальский район Moszalszk
9 094
Peremisli járás Перемышльский район Peremisl
14 137
Szpasz-gyemenszki járás Спас-Деменский район Szpasz-Gyemenszk
8 238
Szuhinyicsi járás Сухиничский район Szuhinyicsi
25 427
Taruszai járás Тарусский район Tarusza
15 255
Uljanovói járás Ульяновский район Uljanovo
7 636
Zsizdrai járás Жиздринский район Zsizdra
10 593
Zsukovi járás Жуковский район Zsukov
48 999

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kalugai terület témájú médiaállományokat.