Kosztromai terület

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kosztromai terület (Костромская область)
Kosztromai terület címere
Kosztromai terület címere
Kosztromai terület zászlaja
Kosztromai terület zászlaja
Közigazgatás
Ország  Oroszország
Szövetségi körzet Központi Körzet
Székhely Kosztroma
Járás 24
Városi körzet 6
Alapítás 1944. augusztus 13.
Kormányzó Szergej Konsztantyinovics Szitnyikov
Rendszám 44
Népesség
Teljes népesség 717 500 fő (2005) +/-
Népsűrűség 11,9 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület
Összterület 60 200 km²
Elhelyezkedése
RussiaKostroma2007-07.png
Kosztromai terület (Oroszország)
Kosztromai terület
Kosztromai terület
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 58° 33′, k. h. 43° 41′Koordináták: é. sz. 58° 33′, k. h. 43° 41′

A Kosztromai terület (oroszul: Костромская область) az Orosz Föderációt alkotó jogalanyok egyike (szubjekt), önálló közigazgatási egység, a Központi Körzethez tartozik.

Az európai országrész középső vidékén terül el. Északon a Vologdai, keleten a Kirovi, délen az Ivanovói és a Nyizsnyij Novgorod-i, nyugaton a Jaroszlavli terület határolja. Székhelye Kosztroma. Kiterjedése észak-déli irányban 260 km, nyugat-keleti irányban 420 km.

Területe 60 200 km². Lakossága 717 500 fő (2005), népsűrűsége 11,9 fő/km².

Természetföldrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Domborzat, vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A terület a Felső-Volga mentén és az attól északra, északkeletre húzódó, alapvetően sík, dombos, folyóvölgyekkel szabdalt vidéken helyezkedik el. Nyugaton a Kosztromai-alföld, középső részén a Galicsi-hátság és az Unzsa folyó alsó szakasza mentén az Unzsai-alföld, északkeleten a Volga és az Északi-Dvina vízválasztóját képező dombvidék, a Szevernije Uvali egy része húzódik. A tengerszint feletti legmagasabb pontja 292 m.

Összes folyóvizeinek hossza 14 694 km; 22 olyan folyója van, melynek itteni hossza meghaladja a 100 km-t. A régió majdnem teljes egészében a Volga vízgyűjtőjéhez tartozik, a folyó 89 km-en át halad a Kosztromai terület déli vidékein, nyugat-keleti irányban. Északon erednek és folynak alapvetően déli, délnyugati irányban itteni legfontosabb bal oldali mellékfolyói: a Kosztroma folyó, – melynek alsó szakasza a terület nyugati határán folyik, – az Unzsa (ennek jelentős mellékfolyója a Nyeja) és a keleti tájak vizeit összegyűjtő Vetluga.

Az összterület közel 2,3%-át alkotó mocsarak többsége a déli, délnyugati részen található. Legnagyobb természetes állóvizei a középső vidéken elterülő Galicsi-tó (72 km²) és attól északkeletre a Csuhlomai-tó (43,5 km²). A Nyizsnyij Novgorodi-víztározó megépítésekor, több kisebb tó és a Kosztromai-alföld egy részének elárasztásával jött létre a Kosztromai-víztározó (174 km²).

Ásványkincsek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A területen az építőiparban használatos homok, mészkő, részben a téglagyártás, részben az üvegipar által felhasználható agyagok, továbbá tőzeg, foszforit jelentős mennyiségben fordul elő. Az eddigi vizsgálatok azonban sokkal jelentősebb ásványkincsek: kőolaj, gyémánt, titán jelenlétét is valószínűsítik. A jövőben esetleg kitermelhető szénhidrogén-készletek nagyságát 1670 millió tonnára becsülik. A északnyugati járások egyes részein perspektivikus lehet a gyémántbányászat, Galics körzetének alsó kréta üledékes kőzeteiben pedig titán, cirkónium számottevő előfordulásai valószínűsíthetők.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Éghajlata mérsékelten kontinentális. A januári középhőmérséklet délnyugaton –12 °C, északkeleten –14 °C, a júliusi általában 18 °C. Az északi tájakon a tél sokkal hosszabb, a nyár sokkal rövidebb, mint délen. Enyhüléskor a téli legmagasabb hőmérséklet + 3 °C, a júliusi legalacsonyabb hőmérséklet lehűléskor kb. ugyanennyi. Az abszolút hőmérsékletek közötti különbség eléri a 83-85 °С-ot. A tenyészidő 156-166 nap.

Kosztroma városában a csapadék mennyisége éves átlagban 554 mm, a csapadékos napok száma 156. Az uralkodó szélirány ősszel és télen nyugat-délnyugati; tavasszal északnyugati, délnyugati; nyáron nyugati, de a keleti tájakon gyakran északi.

Növény- és állatvilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A terület a déli tajga övezetében fekszik, 73-74%-át borítja erdő. A gyéren lakott északkeleti, keleti tájakon hatalmas összefüggő erdőségek húzódnak. Legelterjedtebb az erdeifenyő, továbbá a lucfenyő, a nyír és a nyárfa. Az erdőkben rendkívül sok a vadon termő gyógynövény, bogyósnövény, például az ehető fekete- és vörös áfonya, berkenye, málna. Nyolcvannál több ehető gombafélét tartanak nyilván. 14 fafaj és 150 fűféle tartozik a védett növények közé.

Az állatvilágot a déli tajga és a vegyes erdő tipikus fajai képviselik: a nagyobb ragadozók között barna medve, farkas, hiúz, továbbá patások jávorszarvas, rovarevők. A madarak között – verébalakúak, bagolyfélék, ragadozómadarak. Összesen 367 állatfajt tartanak nyilván, köztük 56 emlős-, 240 madár- és 57 halfajt.

Természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kologrivi erdő természetvédelmi terület (Kologrivszkij lesz) létrehozását a központi kormány 2006 elején kiadott rendelete írja elő. Célja a déli tajga őshonos fenyveseinek, természeti rendszerének megóvása. A csaknem 59 000 hektárnyi védett területet az Unzsa és mellékfolyója, a Nyeja medencéjében alakították/alakítják ki, a Kologrivi, a Manturovoi, a Nyejai, a Parfenyevoi és a Csuhlomai járásokhoz tartozó részeken. Erdőiben mintegy 300 féle gerinces állat, 38 ritka vagy veszélyeztetett növény-, 69 ritka vagy veszélyeztetett állatfaj él.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Volga partján fekvő Kosztroma városát 1152-ben alapították. A kosztromai földeken a 15. századig a Kosztromai- és a Galicsi fejedelemség osztozott. Miután a Moszkvai fejedelemségnek sikerült meghódítania őket, az orosz állam közigazgatási egységeivé („ujezd”) váltak. Egy időben erre vezetett az északra, Arhangelszkbe vezető kereskedelmi útvonal, ennek köszönhették hírüket az ősi városok: Galics, Csuhloma, Szoligalics.Amikor azonban a kereskedelem súlypontja áttevődött a Balti-tengerre és Szentpétervárra, fejlődésük megállt, és a térség peremvidékké változott. (1708-ban, a kormányzóságok kialakításakor a kosztromai rész a Moszkvai kormányzóság, a galicsi az Arhangelszki kormányzóság része lett. 1778-ban ezeket újra egyesítették, majd 1779-ben megalakították a Kosztromai kormányzóságot.

Az egykori kereskedősor Kosztromában.

A 18. század második felében egyre több kisebb üzem, elsősorban textilmanufaktúra alakult, de nagy többségük a következő század közepén már nem működött. Újabb fellendülés az 1861-es jobbágyfelszabadítás után kezdődött, amikor a lenipar, majd később a pamutipar is gyors fejlődésnek indult, és a térségben az ország egyik textilipari központja alakult ki. Az 1866-ban alapított Nagy Kosztromai Manufaktúra 50 év alatt Európa egyik legnagyobb lenfonó és -szövőgyára lett (a szovjet időszakban Lenin nevét vette fel, ma ismét régi nevét használja).

A Volgán kibontakozó gőzhajózás és az 1887-ben megépített Nyerehta-Kosztroma vasútvonal (bár az csak a folyó jobb partjáig ért) bekapcsolta a déli körzeteket az országos kereskedelembe, termékei egyes európai országokban is megjelentek. Az 1906-ban megnyitott északi (Vologda-Vjatka) vasútvonal a távolabbi vidékekkel is összeköttetést teremtett, ami lendületet adott a fakitermelő és fafeldolgozó-iparnak. A vasút és a folyók találkozásánál alakultak ki az ottani fontosabb városok: Nyeja (az azonos nevű folyón), Manturovo (az Unzsa-folyón) és Sarja (a Vetluga-folyón).

1922-ben több körzetet („ujezd”) leválasztottak és a szomszédos kormányzóságokhoz csatoltak. A Kosztromai kormányzóság 1,4 millió fős lakossága 1922-ben kevesebb mint a felére csökkent. Az 1929-es újabb átszervezések során a Kosztromai kormányzóságot megszüntették, területének nagy része az Ivanovói ipari területbe olvadt be, majd az ebből 1936-ban kivált Jaroszlavli területhez került. A Kosztromai területet a mai határok között 1944. augusztus 13-án hozták létre.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Központi Gazdasági Körzethez tartozó terület vezető, sőt sokáig egyetlen jelentős iparága a textilipar volt. 1936-ban Kosztromában újabb hatalmas (Zvorikin mérnökről elnevezett) lenipari kombinát kezdte meg termelését, emellett a kisebb városokban is működtek textilüzemek. A divat és az iparág változásai, majd különösen a Szovjetunió felbomlása a helyi textiliparban súlyos gondokat okozott. A legnagyobb kombinátok (a Nagy Manufaktúra, a Zvorikin-féle kombinát) talpon tudtak maradni és ma is az ország fontos textilipari bázisai, de sok kisebb lenipari gyár beszüntette működését.

A fafeldolgozó-ipar központjai hagyományosan az északi vasút mentén, Nyeja, Manturovo, Sarja városokban alakultak ki. Utóbbiban a legnagyobb faipari kombinátot („Krono Star”, korábbi nevén „Sarjalesz”) külföldi befektetők korszerűsítették és tették nyereségessé.

Az ipar vezető ágazata az elektroenergetika. Négy hőerőműve közül a „Kosztromai”-nak nevezett, de valójában a várostól 40 km-re, Volgorecsenszkben működő erőmű a legnagyobb (3600 megawatt), az ország 50 régiójában vásárolnak innen áramot. Szintén Volgorecsenszkben létesítették a 2000-es évek elején a gázipar megrendeléseit teljesítő korszerű csőgyárat („Gazpromtrubinveszt”).

A terület jelentős saját kohászattal nem rendelkezik és a legnagyobb gépipari központok közé sem tartozik. Az iparág fontosabb termékei: exkavátorok és fúrógépek („Ekszko”, korábbi nevén „Rabocsij metalliszt”), autódaruk, gépkocsialkatrészek, textilipari gépek gyártása.

A Szovjetunió utolsó évtizedében atomerőmű építését tervezték Buj város közelében. Egy kisebb település felépült az építők és a személyzet számára (Csisztije Bori), az építkezés is elkezdődött, de a csernobili katasztrófa árnyékában kibontakozó tiltakozás miatt félbe is maradt.

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mezőgazdasági termelés főleg a fejlettebb délnyugati körzetekben és az ipari központok környékén összpontosul A vetésterületek az utóbbi időkben gyorsan csökkentek, különösen a távolabbi vidékeken. Az összterület 73-74%- erdő, 17%-a mezőgazdasági művelés alá vont terület. Vezető ágazat a szarvasmarhatenyésztés (híres a kosztromai fajta) és a városellátó gazdálkodás (tej, zöldség, hús). A növénytermesztésben jelentős a takarmánynövények aránya, az utóbbi években növekedett a korábban elhanyagolt len vetésterülete.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1906-ban megnyitott, a területet nyugat-keleti irányban átszelő vasútvonal ma már az országos jelentőségű Transzszibériai vasút északi ágának része, egyúttal a helyi gazdaságnak is egyik legfontosabb tényezője. 1932-ben megépült Kosztromában a Volgán át vezető vasúti híd, 1956-ban adták át a Kosztroma és Galics (az északi vonal egyik állomása) közötti vasútvonalat, ezzel a közigazgatási központ az egyik legfontosabb vasúti csomópont is lett. A városnak repülőtere és a Volgán folyami kikötője is van. A legfontosabb vízi út természetesen a Volga, három nagyobb mellékfolyójának alsó szakaszai szintén hajózhatók.

Az úthálózat a délnyugati részeken viszonylag sűrű, északon és keleten jóval ritkább. A szilárd burkolatú utak sűrűsége átlagosan: 98,2 km/1000 km². A keleti vidékek két legfontosabb közútja hosszú szakaszokon az Unzsa, illetve a Vetluga völgyében vezet.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lakosság lélekszáma 717 500 fő (2005), az utóbbi 15 év alatt mintegy 10%-kal csökkent. A városban lakók aránya 67,7%, az országos átlagnál alacsonyabb. A népsűrűség 11,9 fő/km²; délnyugaton ennél nagyobb (Kosztroma város és környéke), keleten jóval kisebb. Lakóinak 59,2%-a munkaképes korban van, kb. 23% ennél idősebb. Az átlagos életkor 37,8 év. A területen nyolcvannál több nemzetiség képviselői élnek.

Nemzetiségi összetétel a 2002-es népszámlálási adatok szerint (ezer fő): oroszok (704,0); ukránok (8,0); tatárok (2,7); belaruszok (2,4); cigányok (1,5); örmények (1,5); azeriek (1,4); moldávok (1,0). (A többi nemzetiség 1000 fő alatt.)

A legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lélekszám 2005. január 1-jén (ezer fő):

(A többi település 10 000 fő alatt.)

Közigazgatás, politika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kosztromai terület élén a kormányzó áll.

  • Viktor Andrejevics Sersunov: 1996. január – 2007. szeptember 20. (autóbalesetben életét vesztette)
  • Igor Nyikolajevics Szljunyajev: 2007. október 25. – 2012. április 13.
  • Szergej Konsztantyinovics Szitnyikov: 2012. április 28. óta (előtte két hétig ideiglenes megbízással)

Területi parlamenti (duma) választásokat utoljára 2005. december 4-én tartottak. A választások eredményeként a területi dumában a képviselői helyek az alábbiak szerint oszlanak meg:

  • Egységes Oroszország Párt: 14 hely
  • Kommunista Párt: 5 hely
  • Liberális Demokrata Párt: 2 hely
  • Haza Szövetség: 2 hely
  • Agrárpárt: 2 hely
  • Oroszországi Élet Párt: 1 hely
  • Függetlenek: 9 hely

2006 óta a Kosztromai területen 303 helyi önkormányzat működik. Közülük 6 városi körzet (gorodszkoj okrug) és 24 járás (rajon), továbbá 31 városi község (gorodszkoje poszelenyije) és 262 falusi község (szelszkoje poszelenyije). 2005 nyarán tartották a helyhatósági választásokat. A városi körzetek és a járások a következők:

Városi körzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kosztroma
  • Volgorecsenszk
  • Buj
  • Galics
  • Manturovo
  • Sarja

Járások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tűztorony épülete Kosztromában (1823-26).

A közigazgatási járások neve, székhelye és 2010. évi népességszáma az alábbi:

Magyar név Orosz név Székhely Lélekszám
Antropovói járás Антроповский район Antropovo
7 182
Buji járás Буйский район Buj
11 829
Csuhlomai járás Чухломский район Csuhloma
11 346
Galicsi járás Галичский район Galics
8 738
Kadiji járás Кадыйский район Kadij
8 374
Kologrivi járás Кологривский район Kologriv
6 474
Kosztromai járás Костромской район Kosztroma
44 524
Krasznojei járás Красносельский район Krasznoje-na-Volge
17 845
Makarjevi járás Макарьевский район Makarjev
15 968
Manturovói járás Мантуровский район Manturovo
4 978
Mezsai járás Межевской район Georgijevszkoje
4 461
Nyejai járás Нейский район Nyeja
4 325
Nyerehtai járás Нерехтский район Nyerehta
11 416
Oktyabrszkij járás Октябрьский район Bogovarovo
4 946
Osztrovszkojei járás Островский район Osztrovszkoje
12 787
Parfenyjevói járás Парфеньевский район Parfenyjevo
6 391
Pavinói járás Павинский район Pavino
5 102
Piscsugi járás Пыщугский район Piscsug
5 201
Ponazirevói járás Поназыревский район Ponazirevo
8 456
Sarjai járás Шарьинский район Sarja
10 390
Szoligalicsi járás Солигаличский район Szoligalics
10 265
Szugyiszlavli járás Судиславский район Szugyiszlavl
13 077
Szuszanyinói járás Сусанинский район Szuszanyino
7 587
Vohmai járás Вохомский район Vohma
10 152

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kosztromai terület témájú médiaállományokat.