Manufaktúra

Manufaktúra:

A céhes ipart a manufaktúra ipar váltja fel. A versenyre épül: kiélezi azt. Egy tőkés vállalkozó a tulajdonos, az ő tulajdonában áll minden (szerszámok stb…). A termékek árai a verseny miatt sokkal alacsonyabbak, mint a céhes ipar drága termékei. Egyúttal javulhat a minőség is, hiszen a munkamegosztás miatt a manufaktúrákban specializálódik a munkaerő. Betanított munkások dolgoznak, csak egyes munkafolyamatokat végeznek. Többen dolgoznak, több a termék, többet adnak el (fogyasztói társadalom). Ez persze kiszorítja a céhes ipart. A tőkés vállalkozó érdeke egyedül a tömegtermelés – minél több áru eladása.

Magyarországon: 18. sz. első felében még nincsenek manufaktúrák az országban. A létrehozásukhoz ugyanis tőkére van szükség, ami a török hódoltság és az elavult államszervezet miatt gátolva van. A nemesek nem tudnak hitelt felvenni, mert az Ősiség törvénye (1351: Nagy Lajos) ezt nem teszi lehetővé. Ameddig ugyanis a nemesi föld elidegeníthetetlen, semmilyen bank nem ad hitelt a nemeseknek. (nincs fedezet!). Ezért a nemesség tőkeszegény, marad a céhes ipar. (még a 19. sz.-ban is!) Persze voltak kivételek, a Magyar Királyság területein (gazdagabb), ahol kis számban ugyan, de manufaktúrák jöttek létre. Mária Terézia korában (1740-80) kezdenek el igazán terjedni.