Asztalos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
L. Plakhov. Az asztalos boltban. 1845
Gyalupad

Az asztalos egyfajta faműves, mely az ács szakmának egyik, a kora középkorban specializálódott ága. Legismertebb első készítményeinek ezért a több ezer éves kultúrákból, rajzokon fennmaradt bútortípusokat tekinthetjük: a zsámolyokat, heverőket, kereveteket, - a székeket, trónszékeket, ágyakat, stb. Az első ,,szekrényeket" , azaz a ruhás ládákat, vagy a polcokat, könyvtámaszokat is ácsok faragták és illesztették még össze faszegekkel, fakötésekkel, de ragasztó nélkül, különféle technikákkal. Majd, - mint alább olvashatjuk, - később ez is az asztalosok privilégiuma lett...

Ma is teljes mértékben érthetőek Comenius tankönyvének az e szakmára vonatkozó sorai: "Az asztalos (szökrényes, szökrönyös) meggyalulja a deszkákat a gyaluval a faragó (gyaluló) széken, megsimétja a simétó gyaluval, megfúrja a furóval, megfaragja (díszíti) a faragókéssel, egybenfoglalja (ereszti) enyvvel és hevederekkel, és (így) csinál táblákat, asztalokat, ládákat, és egyebeket..."

Ehhez az idézethez, és a ma ismert szerszámok kialakulásához meg kell jegyezni, hogy az említett faragószék vagy vonószék a mai gyalupad elődje lehetett, - a vonókést (kézvonót, háncsolót) pedig Erdélyben ma is gyalunak hívják. A véséssel - kalapács nélkül vagy annak segítségével, a fúrással, később a fűrészeléssel és a kapaszerűen kialakított rövid fanyelű, (, -bronz majd vas) élű eszközökkel történő alakítások a faművesség legősibb megmunkálási módjaihoz tartoznak, - de a kezdetleges gyalualakok is több ezer évvel időszámításunk előttről már ismertek voltak a Földközi-tengeri és a keleti kultúrákban.

Szerszámai: a már előzőleg említettek utódai, így pl. a ma ismert gyalupad a padékekkel és a padszolgával, a fejsze - balta - szekerce - és bárdok sokféle típusai, az egyszeresen ívelt szalu vagy a két síkban ívelt éllapú teknővájó kapacs, a szegkiemelő és a harapófogó, valamint a különböző részfeladatoknak megfelelően kialakított gyalu-, fűrész- és furdancstípusok mellett a jelölő- , mérő- , enyvező és szorító eszközök...

Egyik ága, a mintaasztalos az öntőmintát, a magszekrényt és a magot készíti. Az asztalos szakma másik közeli rokona pedig az a faesztergályos szakma, melynek egyes termékeit mint alapanyagot használ fel (pl. bútorlábak- és oszlopok, esztergált majd hosszában kettévágott díszítések) ma egy asztalos vagy egy farestaurátor.

A kész munkát festéssel vagy egyéb módon, pl. aranyozással díszítették vagy inkább védték meg a farontó kártevőktől a festésre vagy az aranyozásra szakosodott külön mesteremberek.

A késő középkorban vált ki, illetve különült el az asztalosságtól a kárpitos mesterség.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]