Szmolenszki terület

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szmolenszki terület (Смоленская область)
Szmolenszki terület címere
Szmolenszki terület címere
Szmolenszki terület zászlaja
Szmolenszki terület zászlaja
Közigazgatás
Ország  Oroszország
Szövetségi körzet Központi Körzet
Székhely Szmolenszk
Járás 25
Városi körzet 2
Alapítás 1937. szeptember 27.
Kormányzó Alekszej Vlagyimirovics Osztrovszkij
Rendszám 67
Népesség
Teljes népesség 1 005 900 fő (2006) +/-
Népsűrűség 20,2 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület
Összterület 49 800 km²
Elhelyezkedése
RussiaSmolensk2007-01.png
Szmolenszki terület (Oroszország)
Szmolenszki terület
Szmolenszki terület
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 55°, k. h. 33°Koordináták: é. sz. 55°, k. h. 33°

A Szmolenszki terület (oroszul: Смоленская область) az Orosz Föderációt alkotó jogalanyok egyike (szubjekt), önálló közigazgatási egység, a Központi Körzethez tartozik. Az ország nyugati határán, a Dnyeper felső folyása mentén terül el.

Északon a Pszkovi- és a Tveri-, keleten a Moszkvai- és a Kalugai-, délen a Brjanszki terület, délnyugaton és nyugaton Fehéroroszország, annak Vicebszki- és Mahiljovi területe határolja. Közigazgatási központja Szmolenszk.

Területe 49 800 km². Lakossága 1 005 900 fő (2006), a népsűrűség 20,2 fő/km².

Természetföldrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Domborzat, vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kelet-európai-síkság középső és nyugati vidékén fekszik. Legnagyobb része a Szmolenszk-moszkvai-hátságot, egy kisebb, északi része a Vjazmai-hátságot fogalja magában. Középső és keleti területe mélyen bevágódó folyóvölgyek által tagolt dombvidék. Északnyugaton az utolsó jégkorszakban keletkezett morénahátak húzódnak. A felszín átlagos magassága kb. 220 m, legmagasabb pontja 319 m (Vjazmai-hátság). Legnagyobb kiterjedése észak-déli irányban 250 km, nyugati-keleti irányban 280 km.

A terület 60%-a a Dnyeper, 25%-a a Volga, 15%-a a Nyugati-Dvina vízgyűjtőjéhez tartozik. Az északi határ közelében indul útjára Szmolenszk folyója, a Dnyeper, itteni szakaszának hossza 504 km. A területen ered egyik legnagyobb mellékfolyója, a Gyeszna is, valamint számos kisebb mellékfolyója, köztük a Vop és a déli vízfolyások vizeit összegyűjtő Szozs. A Volga medencéjéhez tartozik a Vazuza és az Oka mellékfolyója, az Ugra. A Nyugati-Dvina egy rövid szakasza az északnyugati vidéken folyik keresztül. Környékén a morénahátak között a jégkorszakból visszamaradt tavak rendszere húzódik (Szavickoje-, Veliszto-, Kaszplja-tó, stb.) A folyókon összesen 13 víztározó épült, közülük legnagyobb az északi határnál, a Vazuza-folyón. A Gyesznán létesített 42 km²-es víztározó a helyi atomerőmű hűtését szolgálja.

Ásványkincsek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A terület legfontosabb ásványkincse a barnaszén. Kalóriaértéke ugyan alacsony, de a készletek tekintélyesek (kb. 1,5 milliárd tonna). A központi régiókhoz hasonlóan itt is bőven áll rendelkezésre tőzeg (450 millió tonna), ezen kívül nagyobb mennyiségben dolomit, kréta, mészkő, agyag fordul elő.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Éghajlata mérsékelten kontinentális. Az éves középhőmérséklet 3,5 °C és 5 °C között alakul. A leghidegebb hónap, a január középhőmérséklete –9 °C, a júliusé 17 °C. A fagymentes napok száma átlag 125-148 körül mozog, a napi középhőmérséklet az év 213-224 napján fagypont fölött marad. A csapadék évi mennyisége vidékenként változóan 530–650 mm; 2/3 része eső, 1/3 része hó. Állandó hótakaró többnyire december elején alakul ki és április elejéig megmarad.

Növény- és állatvilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sarki hófajd (A fotó az USA egyik nemzeti parkjában készült)

A terület a vegyes erdők övezetében fekszik, felszínének kb. 40%-át borítja erdő, 1/3 részben fenyőerdő. A védett nemzeti parkban a fenyvesek aránya 40% (28% luc- és 12% erdeifenyő); a lombos fajok közül uralkodó a nyír (31%), az égerfa) és a nyárfa, továbbá tölgy, kőris, juhar és hárs is gyakran fordul elő.

Állatvilágára a központi régiókban általánosan elterjedt fajok jellemzők, az emlősök közül: vaddisznó, jávorszarvas, őz, vörös róka, farkas, hermelin, nyúl, nyest, menyét, stb. Gyakori halfajok: menyhal, a dévérkeszeg, csuka, sügér. A nemzeti parkban 57 féle emlőst és 190 madárfajt tartanak nyilván. A ragadozómadarak között gyakran feltűnik a fehérfarkú rétisas, a szirti sas, a vándorsólyom, a kígyászölyv. Ritkán előfordul nagy sárszalonka, fürj, fogoly, sarki hófajd, kék vércse is.

Természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1992-ben az északnyugati Gyemidovi és Duhovscsinai járás területein Szmolenszkoje poozerje (Szmolenszki tóvidék) néven nemzeti parkot alakítottak ki. Négy különböző egysége közül az egyik fokozottan védett terület, a park közel 7%-a. A 146 200 hektáros park 74%-a vegyes erdő. 35 kisebb-nagyobb tava közül legnagyobb vízterületű az Akatovszkoje-tó (604 ha), leghíresebb az erdővel benőtt apró szigetekkel tűzdelt, 16 m mély Szapso (304 ha). A parkot 2002-ben bioszféra-rezervátummá nyilvánították.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az I. évezred közepétől már a szláv krivicsek lakták a vidéket. Szmolenszk első írásos említése 863-ból való. 882-ben Oleg kijevi fejedelem hódította meg. A „görögöktől a varjágokig vezető” fontos víziút, a Dnyeper mentén létrejött Szmolenszki fejedelemség virágkorát a 12. században élte, ezt követően azonban gyakori háborúskodások színhelyévé vált. A 14. században a litvánok befolyása alá került, majd 1404-ben el is foglalták.

A 16. század eleje a litván-orosz háborúskodással telt: 1514-ban az orosz sereg elfoglalta Szmolenszk városát, de a háború csak nyolc év múlva ért véget; a város a vidék egy részével együtt orosz kézen maradt. 1611-ben Szmolenszket hosszú ostrom után a lengyelek foglalták el, és a „zavaros időszakot” lezáró békeszerződés a területet az ő kezükre juttatta. A helyezeten az 1632-34-es szmolenszki háború sem változtatott. Végül a 20 éves orosz-lengyel háborút lezáró andruszovói békében (1667) a lengyelek lemondtak a korábban megszerzett területekről, Szmolenszkkel és vidékével együtt. 1708-ban megalakult a Szmolenszki kormányzóság, területén 17 várossal.

Szmolenszk 1814-ben. (Ismeretlen 19. sz.-i festő képe)

A napóleoni háborúk idéjén a térség újabb háború színhelye volt és sokat szenvedett. Az első vasútvonal (Orjol és Vicebszk között) 1868-ban készült el. A szovjet korszakban, a térségben megszüntetett kormányzóságok helyén kialakították a Nyugati területet, majd annak részeiből hozták létre a (mainál jóval nagyobb) Szmolenszki területet mint közigazgatási egységet 1937. szeptember 27-én.

A második világháború idején, 1941-ben Szmolenszk körül különösen súlyos harcok dúltak. Mire a város 1943. szeptember 27-én visszafoglalták a szovjetek, egész ipara, lakóépületeinek mintegy 93%-a romokban hevert.

A második világháború alatt a megszálló német csapatok a Szmolenszktől 18 km-re fekvő Katyn erdejében hatalmas tömegsírra bukkantak. A jeltelen gödrökben a sztálini önkényuralom sok ezer áldozatát, köztük több mint 10000 meggyilkolt lengyel katonának maradványait tárták fel.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdasági szempontból a Szmolenszki terület az Oroszországi Föderáció Központi Gazdasági Körzetéhez tartozik.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legtöbb központi régióhoz hasonlóan az ipari termelés legnagyobb része a közigazgatási központban koncentrálódik. Szmolenszk repülőgépgyára a kisebb sport-, gyakorló- és mezőgazdasági repülőgépek készítése mellett hadiipari és űrhajózási célokat is szolgál. Kiemelkedőek a kevés nyersanyagot igénylő optikai, mérő- és egyéb műszereket előállító vállalatai („Izmerityel”, „Analitpribor”). Híres gyémántcsiszoló-gyárának („Krisztall”) ékszereit, brilliánsait külföldi piacokon értékesítik. Egyéb fontos ágazatok: szerszámgépek és gépkocsi-részegységek gyártása, lámpagyártás, könnyűipar (textil- és cipőipar), fafeldolgozás, élelmiszeripar. Néhány további ipari város:

  • Roszlavl: gépkocsi-részegységek (fékberendezések, üzemanyag-szivattyúk) gyártása; gyémántszerszámok gyára („Almazinsztrument”). Az itteni üveggyár („Szitall”) volt a Szmolenszki terület elsőként (1992-ben) privatizált vállalata, ma az ország egyik legnagyobb kapacitású üvegpalackokat előállító gyára.
  • Jarcevo: kohászat és gépgyártás; vegyipar, textilipar, építőanyagipar.
  • Szafonovo: villanymotorok és generátorok gyára; hidrometeorológiai és geológiai műszerek, automatikák gyártása („Gidrometpribor”)
  • Gyesznogorszk: a Szmolenszktől 150 km-re, az orosz-belarusz határ közelében épült város az itteni atomerőmű igényeit szolgálja. A tőle 3 km-nyire épült atomerőmű három blokkját 1982-ben, 1985-ben és 1990-ben helyezték üzembe. A tervezett negyedik blokk megépítését 1986-ban, a csernobili katasztrófa évében leállították.

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szmolenszki vasútállomás épülete

Mezőgazdaságának legfontosabb ágazata az állattenyésztés, valamint ehhez kapcsolódóan a takarmánynövények termesztése és a tejfeldolgozás. A gabonafélék mellett nagy vetésterületei vannak a lennek, és a városi ellátás szempontjából jelentős a burgonya nagyarányú termesztése is. A gabona és a len zömét nagyobb mezőgazdasági vállalatok állítják elő (2006-ban: a gabona 74%-át, a len 81%-át); a zöldség és a burgonya csaknem teljes egészét a lakossági (háztáji) gazdaságok termelik.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Autóútjainak hossza 8820 km, sűrűsége 213 km/1000 km² (1999-ben). A legfontosabb, országos és nemzetközi jelentőségű autóutak: Moszkva–Minszk (itteni szakasza 298 km), Orjol–Vicebszk (221 km), Moszkva–Varsó (115 km). A vasúti hálózat hossza 1259 km, sűrűsége 25 km/1000 km², ez közel ötszöröse az országos átlagnak.

Szmolenszk térségében két repülőtér is található, az egyik a Szmolenszki repülőtér, a másik a Szmolenszk-észak katonai repülőtér, ahol 2010 áprilisában a lengyel politikai elit több tagja életét vesztette a Tu–154-es repülőgépük lezuhanása során.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A terület lakossága 1 005 900 fő (2006), ebből a városban lakók aránya 71% (2006). A népsűrűség 20,2 fő/km² (2006).

Nemzetiségi összetétel a 2002-es népszámlálási adatok szerint (ezer fő): oroszok (980,1); ukránok (17,4); beloruszok (16,2); örmények (3,9); cigányok (3,0); tatárok (2,4); azeriek (2,4); zsidók (1,4); németek (1,1). (A többi nemzetiség 1 000 fő alatt.)

A legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lélekszám 2006. január 1-jén (ezer fő):

Közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A terület élén a kormányzó áll.

  • Viktor Nyikolajevics Maszlov: 2002. június 7. – 2007. december 18.
Elektromérnöki diplomát szerzett. 1975-ben elvégezte a KGB főiskoláját, majd a szmolenszki atomerőműben állambiztonsági feladatokat látott el. 25 évig a szervezet, illetve jogutódja szolgálatában állt, utoljára vezérőrnagyi rangban. Amikor 2002 májusában a Szmolenszki terület vezetője lett, kilépett a szolgálatból. 2005-ben Vlagyimir Putyin elnök előterjesztése alapján a helyi Duma képviselői kormányzónak választották. Idő előtt távozott hivatalából.
  • Szergej Vlagyimirovics Antufjev: 2007. december (18.) 24. – 2012. április 20.
  • Alekszej Vlagyimirovics Osztrovszkij: 2012. április (20.) 26. óta.

2006 óta a Szmolenszki területen 350 helyi önkormányzat működik. Közülük 2 városi körzet (gorodszkoj okrug) és 25 járás (rajon), továbbá 25 városi község (gorodszkoje poszelenyije) és 298falusi község (szelszkoje poszelenyije). A városi körzetek és a járások a következők:

Városi körzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szmolenszk város
  • Gyesznogorszk város

Járások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szmolenszk látképe 1912-ben a Katedrális-hegyről. Szergej Mihajlovics Prokugyin-Gorszkij felvétele

A közigazgatási járások neve, székhelye és 2010. évi népességszáma az alábbi:

Magyar név Orosz név Székhely Lélekszám
Dorogobuzsi járás Дорогобужский район Dorogobuzs
29 077
Duhovscsinai járás Духовщинский район Duhovscsina
16 658
Gagarini járás Гагаринский район Gagarin
48 928
Glinkai járás Глинковский район Glinka
4 948
Gyemidovi járás Демидовский район Gyemidov
14 039
Hiszlavicsi járás Хиславичский район Hiszlavicsi
9 070
Holm-zsirkovszkiji járás Холм-Жирковский район Holm-Zsirkovszkij
10 717
Jarcevoi járás Ярцевский район Jarcevo
55 803
Jelnyai járás Ельнинский район Jelnya
14 948
Jersicsi járás Ершичский район Jersicsi
7 102
Kardimovói járás Кардымовский район Kardimovo
11 852
Kraszniji járás Краснинский район Krasznij
12 895
Monasztirscsinai járás Монастырщинский район Monasztirscsina
10 788
Novoduginói járás Новодугинский район Novodugino
10 477
Pocsinoki járás Починковский район Pocsinok
30 959
Roszlavli járás Рославльский район Roszlavl
76 100
Rudnyai járás Руднянский район Rudnya
25 244
Sumjacsi járás Шумячский район Sumjacsi
10 713
Szafonovói járás Сафоновский район Szafonovo
61 572
Szicsevkai járás Сычевский район Szicsevka
14 158
Szmolenszki járás Смоленский район Szmolenszk
44 964
Tyemkinói járás Темкинский район Tyemkino
6 348
Ugrai járás Угранский район Ugra
8 916
Velizsi járás Велижский район Velizs
12 248
Vjazmai járás Вяземский район Vjazma
80 436

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szmolenszki terület témájú médiaállományokat.