Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin
| Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin | |
 |
|
| Vlagyimir Putyin 2006-ban | |
| Az Oroszországi Föderáció 10. miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 2008. május 8. – 2012. május 7. |
|
| Helyettes | Viktor Zubkov Igor Suvalov |
| Előd | Viktor Zubkov |
| Utód | Dmitrij Medvegyev |
| Orosz Föderáció 4. elnöke | |
| Hivatalban Hivatalba lépés: 2012. május 7. |
|
| Előd | Dmitrij Medvegyev |
| Orosz Föderáció 2. elnöke | |
| Hivatali idő 1999. december 31. – 2008. május 7. |
|
| Előd | Borisz Jelcin |
| Utód | Dmitrij Medvegyev |
|
|
|
| Született | Leningrád. Szovjetunió 1952. október 7. (60 éves) |
| Párt | Szovjetunió Kommunista Pártja (1991-ig) Egységes Oroszország Párt |
|
|
|
| Házastárs | Ljudmila Putyina[1] |
| Vallás | Orosz ortodox |
 |
|
| Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin aláírása | |
Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin (oroszul: Владимир Владимирович Путин, 
kiejtése✩; Leningrád, 1952. október 7.) 2000–2008 között az Oroszországi Föderáció sorrendben második elnöke, 2008 májusától kormányfője. A 2012. március 4-én megtartott orosz elnökválasztás első fordulójában aratott fölényes győzelme eredményeként a harmadik elnöki ciklusára tért vissza a Kremlbe.
Tartalomjegyzék |
Életrajza [szerkesztés]
1952. október 7-én született munkás családba Vlagyimir Szpiridonovics Putyin (1911–1999) és Marija Ivanovna Putyina (1911–1998) gyermekeként az akkori Leningrádban, (ma Szentpétervár). 1970–1975 között a Leningrádi Állami Egyetem jogi karán nemzetközi jogot tanult. Az egyetemi évek alatt lépett be a szovjet kommunista pártba és tagja maradt annak 1991. évi betiltásáig. A diploma megszerzése után az Államvédelmi Bizottság (orosz nevének rövidítése: KGB) leningrádi szervezetének munkatársa lett. 1985-ben végezte el a KGB első számú, Vörös Zászló érdemrenddel kitüntetett iskoláját (akkoriban J. V. Andropov Intézet, ma a Külső felderítés akadémiája). Ezt követően öt évig az akkori Német Demokratikus Köztársaságban, Drezdában működött, hivatalosan a Barátság Háza igazgatója volt.
Hazatérése után a szentpétervári polgármesteri hivatal nemzetközi kapcsolatok bizottságának elnöki, majd a városi kormány elnökhelyettesi posztját töltötte be, közben 1992 elején alezredesi rendfokozatban a KGB tartalékos állományába helyezték. 1996-ban közgazdasági doktori címet szerzett, disszertációjának címe: A régió ásványkincsmezői kiaknázásának a kialakulóban lévő piaci viszonyokhoz igazított stratégiai tervezése.[2]
1996-ban Moszkvába hívták, ahol az elnöki adminisztráció munkatársa, később pedig vezetőjének első helyettese lett. 1998 nyarán kinevezték a szövetségi biztonsági szolgálat (orosz rövidítése: FSZB) igazgatójának, a következő évben egyidejűleg az Oroszországi Föderáció Biztonsági Tanácsa titkárának is. 1999. augusztus 9-én Borisz Jelcin hivatalban lévő elnök – a következő évben esedékes elnökválasztást megemlítve – televíziós nyilatkozatban jelentette be: „Most elhatároztam, hogy megnevezem azt a személyt, aki véleményem szerint képes konszolidálni a társadalmat… ”, és Vlagyimir Putyint nevezte meg.[3] Ugyanekkor menesztette Szergej Sztyepasin kormányát és megbízta Putyint a kormányfői teendők ellátásával.
1999. augusztus 16-án az Állami Duma jóváhagyta kormányfői kinevezését. 1999. december 31-én, amikor Borisz Jelcin váratlanul lemondott, Putyin Oroszország megbízott elnöke lett. 2000. március 26-án a szavazatok 52,94 százalékát elnyerve[4] megválasztották Oroszország elnökének, május 7-én iktatták be hivatalába. Ő ekkor Mihail Kaszjanovot nevezte ki kormányfőnek. 2004. február 24-én, kevéssel az elnökválasztás előtt menesztette Kaszjanov kormányát és új kormányfőnek pedig Mihail Fradkovot nevezte ki. 2004. március 14-én a szavazatok 71,34 százalékával[4] másodszor is megválasztották elnöknek, és szokás szerint május 7-én iktatták be másodszor is ebbe a hivatalba. 2007. szeptember 12-én, fél évvel az elnökválasztás előtt menesztette Fradkov kormányát, új kormányfőnek Viktor Zubkovot nevezte ki. A 2008-as választáson az orosz alkotmány értelmében Putyin harmadszor nem volt megválasztható, ezért helyébe a Putyin támogatásával elnökké választott Dmitrij Medvegyev lépett, aki őt nevezte ki kormányfőnek. Putyin kormányfői kinevezését az Állami Duma 2008. május 8-án jóváhagyta. Ekkor a hatalmának további biztosítása érdekében a kormányzó politikai erő bázisának tekintett Egységes Oroszország párt vezetését is átvette. A 2012. március 4-én megtartott orosz elnökválasztás első fordulójában a szavazók 63,75 százaléka adta voksát Putyinra így második forduló nélkül, május 7-től a harmadik elnöki ciklusára térhet vissza a Kremlbe.[5]
Magánélete [szerkesztés]
Nős, felesége Ljudmila Alekszandrovna Putyina. Két gyermeke van: Marija (*1985) és Jekatyerina (*1986). Orosz ortodox vallású. Fekete öves dzsúdó mester.
| Elődje: Dmitrij Anatoljevics Medvegyev |
Oroszország elnöke 2012 – |
Utódja: hivatalban |
| Elődje: Viktor Zubkov |
Oroszország kormányfője 2008. május 8.- 2012. május 7. |
Utódja: Dmitrij Medvegyev |
Jegyzetek, források [szerkesztés]
- ↑ Film 'reveals' Putin's love life (angol nyelven). BBC News, 2008. február 6. (Hozzáférés: 2012. március 7.)
- ↑ Researchers peg Putin as a plagiarist over thesis (angol nyelven). Putyint plágiummal vádolják. The Washington Times, 2006. március 24. (Hozzáférés: 2012. március 7.)
- ↑ Телеобращение Ельцина: полный текст (orosz nyelven). Jelcin nyilatkozata egy orosz internetes hírportálon. gazeta.lenta.ru, 1999. augusztus 9. (Hozzáférés: 2012. március 5.)
- ^ a b Metropol (2012. 03). „Putyin örömkönnyei”. Metropol, 10. o. Hozzáférés ideje: 2012. március 7.
- ↑ Putyin nyerte az oroszországi választást (magyar nyelven). orientpress.hu. (Hozzáférés: 2012. március 5.)
További információk [szerkesztés]
A Wikimédia Commons tartalmaz Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin témájú médiaállományokat.- Ami az orosz elnökválasztás valódi tétje volt
- Egy év alatt is meg lehet szüntetni a jogállamot
