Szmolenszk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ugrás: navigáció, keresés

Szmolenszk (Смоленск)

A Fogantatás Székesegyház

Szmolenszk címere

Szmolenszk zászlaja

Közigazgatás

Ország

Oroszország

Föderációs alany

Szmolenszki terület

Alapítás éve

863

Városi jogokat kapott

863

Polgármester

Vlagyiszlav Haleckij

Irányítószám

214xxx

Körzethívószám

+7 4812

Autórendszám kódja

67

Népesség

Teljes népesség

325 137 fő (2002)^[1] +/-

Földrajzi adatok

Tengerszint feletti magasság

242 m

Terület

166,35 km²

Időzóna

UTC+3

Elhelyezkedése

Szmolenszk

Pozíció Oroszország térképén

Koordináták: é. sz. 54° 47′ k. h. 32° 03′

é. sz. 54° 47′ k. h. 32° 03′

Szmolenszk weboldala

Szmolenszk (oroszul Смоленск) város Oroszországban, a Dnyeper folyó partján, Moszkvától 360 kilométerre nyugat-délnyugatra. A Szmolenszki terület közigazgatási központja. Népessége 2003-as becslés szerint mintegy 351 000 fő. Az egyik legrégibb orosz város. Hosszú története során a várost többször is elpusztították. Napóleon és Adolf Hitler hódító hadseregeinek is útjába esett. Ma elektronikai, textil- és élelmiszerfeldolgozó iparáról ismert.

[szerkesztés] Neve

A város nevét a Szmolnya patakról kapta, a patak nevének eredete azonban nem ismert. Az egyik elmélet szerint a patak vizét valamikor megfestő orosz fekete földre utaló ószláv szóból eredhet, egy másik elmélet szerint a „kátrány”, illetve „gyanta” jelentésű orosz szmola szóból. (Szmolenszk valamikor a gyantafeldolgozás és kereskedelem egy központja volt.)

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] Középkorban

A szmolenszki hercegség a Kijevi Ruszon belül a 11. században.

Az írott források először 863-ban említik Szmolenszket. Az orosz őskrónika, a Nyesztor-krónika szerint Szmolenszk (amely akkoriban a folyó mentén lejjebb, Gnyozdovo ásatásainak helyszínén feküdt) a szláv krivics törzs központja volt, amikor 882-ben Oleg novgorodi herceg útban Kijev fel éelfoglalta. A két évtizeddel korábbi említés arról szólt, hogy a szintén Kijevbe tartó Askold és Dir varég vezérek megtámadták a nagy népességével figyelmüket kivívó Szmolenszket.

A várost említő első külföldi író Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár volt. A 950 körül született De Administrando Imperio című könyvében a varég-görög kereskedelmi útvonal egyik fő állomásaként írta le Szmolenszket. A császár szerint a ruszok a Balti-tengerről a Nyugati-Dvina folyón hajóztak fel, majd amikor már nem tudtak tovább haladni, partra húzták hajóikat és elhúzták őket a Dnyeper felső folyásáig. Feltételezések szerint Szmolenszknél javították ki a hajókon keletkezett lékeket és lyukakat, felhasználva az itt kapható kátrányt (ami lehet egy magyarázat a város nevére).

1054-ben alapították meg a szmolenszki hercegséget. Központi elhelyezkedése folytán a város gyorsan fejlődött. A 12. század végére a hercegség Kelet-Európa egyik legerősebb államává vált és uralkodói gyakran szerezték meg a kijevi trónt is. Ebben az időben számos templom épült a városban, példál 1146-ban a Szent Péter és Pál templom, amelyet a második világháborút követően feltételezett eredeti alakjában rekonstruáltak, és 1180-ban a Keresztelő Szent János templom (ez is részben újjáépült). A város kiemelkedő temploma az 1197-ben épült és ma is álló Szvirszkaja - ezt a Kijevtől keletre épült legszebb épületként emlegették a kortársak.

Az 1240-es tatárjárás Szmolenszket megkímélte, de a város az Aranyhorda adófizetőjévé vált. A későbbiekben Szmolenszk a Litvánia és a moszkvai nagyhercegség közti hosszú hatalmi küzdelem frontvonalára került. Utolsó önálló uralkodója Jurij volt, akinek uralkodása alatt a litván Nagy Vytautas háromszor foglalta el Szmolenszket: 1395-ben, 1404-ben és 1408-ban. Miután a város a litván nagyhercegség részévé vált, a szmolenszki bojárok egy résdze Vilniusba költözött. A szmolenszki hercegek leszármazottjai - a Tatyiscsevek, Kropotkinok, Muszorgszkijok, Vjazemszkijek - Moszkvába menekültek.

Több tízezres népességével Szmolenszk valószínűleg a 15. századi Litvánia legnagyobb városa volt. A Német Lovagrend elleni győztes grünwaldi csatában a három szmolenszki zászlóalja döntő jelentőségűnek bizonyult. Litvánia számára súlyos csapás volt, amikor 1514-ben III. Vaszilij moszkvai nagyherceg elfoglalta Szmolenszket. E siker emlékére alapította Moszkvában Vaszilij a Novogyevicsij kolostort, amelyet a „Szmolenszki Miasszonyunk” ikonnak szentelték.

[szerkesztés] Az újkorban

A lengyel-litván támadásokat megelőzendő Borisz Godunov egyik fő feladatának tekintette Szmolenszk védműveinek megerősítését. Az 1597és 1602 közt kőből épített, vastag falakból és sok őrtoronyból álló kreml Oroszországban a legnagyobb. Az erődítmény mégsem tudta megakadályozni, hogy 1611-ben 20-hónapos ostrom után a Lengyel-Litván Közösség elfoglalja a várost. Ez volt az orosz történelemben Bajok Ideje néven emlegetett korszak. A lengyel-moszkvai háborút lezáró dywilinói békében (1618) az oroszok kénytelenek voltak feladni Szmolenszket és a város a következő 43 évre a szmolenszki vajdaság székhelye lett.

[szerkesztés] A 21. században

Szmolenszktől 18 kilométerre nyugatra fekszik Katiny falu, amelynek közelében 1940-ben a szovjetek mintegy húszezer lengyel hadifogoly tisztet mészároltak le titokban. 2010. április 10-én a szmolenszki katonai repülőtér közelében zuhant le az a repülőgép, amely a mészárlásról szól megemlékezésre érkező lengyel állami hivatalnokokat és a meggyilkoltak hozzátartozóit szállította. A szerencsétlenségben 96-an vesztették életüket, köztük a lengyel államelnök Lech Kaczyński.