Mordvinföld
| Mordvinföld (Mordvin Köztársaság, Mordvin Kun) | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Székhely | Szaranszk | ||
| Alapítás | 1930. január 10. | ||
| Köztársasági elnök | Nyikolaj Merkuskin | ||
| Hivatalos nyelv | orosz, erza, moksa | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 888 766 fő (2002) +/- | ||
| Népsűrűség | 33,9 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | |||
| Összterület | 26,2 ezer km² | ||
| Időzóna | UTC +3 (NYISZ: van) | ||
| Elhelyezkedése | |||
Mordvinföld, hivatalos nevén Mordvin Köztársaság (oroszul: Мордовия (Республика Мордовия) – Reszpublika-Mordovija, mordvinul: Mordvin Kun) Oroszország európai részén, a Kelet-európai síkságon fekszik, az Orosz Föderáció egyik tagköztársasága („szubjektuma”).
Területe 26,2 ezer km², fővárosa Szaranszk. A terület őslakói a mordvinok. Hivatalos nyelve az orosz és a mordvin.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Természeti földrajz
[szerkesztés] Domborzat
Mordvinföld az Oka és a Szura folyók közötti vidéken helyezkedik el. Nyugati fele az Oka–Doni-síkság peremén, középső és keleti része a Volgamenti-hátságon fekszik. Délen, délkeleten kisebb folyók által erősen tagolt dombvidék, a tengerszint feletti legmagasabb pontja 324 m, a Csamzinkai járásban 337 m. A nyugati tájak folyóvölgyei szélesebbek, vízválasztói laposabbak, az enyhén hullámos, sík vidék tengerszint feletti magassága 150–180 m, a folyók árterében néhol csak 80–90 m.
[szerkesztés] Éghajlat
Éghajlata mérsékelten kontinentális. A januári középhőmérséklet −10 °C, a júliusi 19 °C, az évi középhőmérséklet 3-4 °C, az átlagos csapadékmennyiség 450–500 mm. Az eddig mért legalacsonyabb hőmérséklet az északkeleti tájakon −44 °C volt. A fagyok néha már szeptember vége felé elkezdődnek és május elejéig-közepéig tartanak. A vegetációs időszak (a 10 °C-nál magasabb középhőmérsékletű napok száma) 137-143 között mozog.
[szerkesztés] Vízrajz
Mordóvia egész területe a Volga vízgyűjtőjén fekszik, folyóvizei nyugaton a Moksa, keleten a Szura vízrendszeréhez tartoznak.
- Legjelentősebb folyója a Moksa, itteni szakasza 320 km. A nyugati vidéken, széles völgyben folyik délről észak felé, majd nyugat felé kanyarodik és a Rjazanyi területen ömlik az Okába.
- Fontosabb mellékfolyói a köztársaság területén a Vad, a Szatisz, a Sziviny, az Issza és a Parca.
- A Szura egy 120 km-es szakaszon Mordvinföld és az Uljanovszki terület határán folyik, majd azt elhagyva a Csuvas Köztársaságban ömlik a Volgába.
- Bal oldali mellékfolyója, az Alatir itteni 130 km-es szakaszán 20–40 m széles, helyenként 2,5 m mély. Az északkeleti tájak vizeit gyűjti össze és szállítja kelet felé, az azonos nevű város alatt torkollik a Szurába.
- Az Inszar végig Mordvinföldön folyik, az Alatir jobb oldali mellékfolyója. Hossza 168 km, vízgyűjtő területe 3860 km2, közepes vízhozama a partján fekvő Szaranszknál csupán 7,7 m3/s.
Mordvinföld tipikusan alföldi folyóit főként olvadékvizek táplálják; tavaszi árvizük van, nyáron és ősszel vízállásuk alacsony. Általában november végén – december elején befagynak, a jégzajlás április elején kezdődik. Néhány folyón víztározó épült, például az Alatiron Turgenyevo település mellett és a Moksán a Tokmovi-víztározó.
Jelentősebb állóvizek többnyire a folyók árterében találhatók, ezek korábbi holtágakból jöttek létre. Ilyen típusú Mordvinföld legnagyobb tava, az Inyerka is: a Szura völgyében 3 km hosszan húzódik, szélessége csupán 100–150 m, legnagyobb mélysége 11 m. Északnyugaton kisebb karsztos mélyedésekben kialakult tavak is vannak, legnagyobb a Jendoviscse.
[szerkesztés] Természetvédelem
- A mordvinföli természetvédelmi területet 1935-ben alapították és egy évvel később hívták életre a tajgaöv déli nyúlványaihoz tartozó erdők védelmére. A védett rész a Moksa és jobb oldali mellékfolyója, a Szatisz közén fekszik, közigazgatásilag a Tyemnyikovi járáshoz tartozik. 32 140 hektáros területén számos kisebb folyó és holtág található, többségük medre nyáron kiszárad. Gyengén tagolt felszínének több mint 90%-át erdő, 50%-ban erdeifenyő-erdő borítja. A lombos fafajok közül a középső részeken a hársfa, nyugaton és keleten inkább a nyírfa az uralkodó. A Moksa árterében évszázados tölgyek nőnek, az egykori híres folyómenti tölgyesek maradványai. Az egész területen több mint 840 növényfajt, 62 féle emlős- és 214 madárfajt tartanak nyilván. 1996-ban a védett terület körül 6200 hektáros védőövezetet alakítottak ki.
- A köztársaság északkeleti körzetében, az Alatir bal partján 1995-ben nemzeti park létesült, melyet a határán lévő Szmolnij településről neveztek el. Területe kb. 36 500 ha, ennek 87%-át erdő borítja. A nemzeti park közigazgatásilag a Bolsoje Ignatovói és az Icsalkovói járáshoz tartozik, legnagyobb részét természetvédelmi- (zapovednyik), illetve fokozottan védett területté nyilvánították.
[szerkesztés] Földek, erdők
Mordvinföld a lombos erdők és az erdős sztyepp határán fekszik. Területének kb. 27%-át borítja erdő. Összefüggő erdőségek főként az északnyugati és az északkeleti védett területeken, valamint a Vad-folyó mentén húzódnak. Gyakori erdőalkotó fajok: az erdeifenyő, a lombos fajok közül a nyír, a nyárfa, a tölgy, a hárs, a juhar, a kőris, a szárazabb tájakon az éger. Az egykori sztyeppek füves térségeit szinte teljes egészében művelés alá vonták.
2001. januári adatok szerint a mezőgazdasági jellegű területek az összterület 63,5%-át foglalják el (1660 ezer ha), ennek 69%-a szántó, 28,7%-a kaszáló és legelő.
[szerkesztés] Története
Mordvinföld őslakói az erzák és a moksák, akiket összefoglalóan mordvinoknak neveznek. Az i. e. 1. évezredben a mordvinok az Oka alsó-középső folyásán és a Volga középső szakaszától nyugatra fekvő vidéket lakták. Jordanes 6. századi gót püspök-történetíró a mordens népet a krími gót uralkodó alattvalói között sorolja fel. Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár a 10. század közepén egy Mordia nevű országról ír. Oda tartozott a mai Mordvinföld területe is, mely a 9. századtól a volgai bolgár birodalom fennhatósága alatt állt, a 11-12. században szláv fejedelemségek is befolyásuk alá próbálták vonni, és orosz (novgorodi?) betelepülés kezdődött. Az 1237-ben indult mongol invázió az egész Volga-vidéket elpusztította, majd a nyomában létrejött mongol birodalom, az Arany Horda uralma alá hajtotta. A 15. században a Szura völgyében a tatár Kazanyi Kánság, míg a nyugati Moksa-vidéken a Rjazanyi fejedelemség és a moszkvai orosz állam, illetve vazallusa, a Kaszimovi Kánság befolyása érvényesült. A két tűz közé szorult mordvinok hol az egyik, hol a másik oldalra állva igyekeztek megvédeni magukat vagy legyőzni ellenfeleiket.
A 16. század közepére, Kazány városának elfoglalásával az egész vidék a moszkvai nagyfejedelemség része lett. Az 1530-as években az orosz állam délkeleti határain védővonalat létesítettek. Ekkor épültek Sack, Kadom, Tyemnyikov (1536), Alatir városok erődjei. Száz évvel később a krími tatárok betörései miatt a korábbi vonaltól délre újabb erődvonalat hoztak létre, ennek részeként alapították Atyemart (1638) és Szaranszkot (1641) is. Nagyjából e két egykori védővonal között fekszik a mai Mordvinföld területe.
A 17. századtól itt is a többi meghódított vidékhez hasonló folyamatok játszódtak le. A kereszténység térhódításával terjedt el a mordvinoknál a főisten – moksául Skaj, erzául Niske – tisztelete. A jogfosztottság, az ortodox hittérítés, a nagyfokú elvándorlás és a kezdődő iparosodás ellenére, a mordvinoknak végig sikerült megőrizniük nyelvüket és részben ősi kultúrájukat is. A 17-18. századi nagy volgai parasztháborúkban (1606-08, 1670-71, 1770-74) mordvin felkelők is részt vettek, Szaranszk és Alatir lakói Pugacsov parasztvezért lelkesen fogadták.
Morvinföld fővárosát, Szaranszkot 1641-ben alapították, akkor orosz erődöt emeltek itt a karavánutak védelmére. A kormányzóságok megalakításakor, 1708-ban Szaranszk és vidéke az Azovi-, majd a Kazanyi-, 1780-tól a Penzai kormányzósághoz tartozott. A terület gazdaságának alapja évszázadokig a földművelés, illetve az ahhoz kapcsolódó gabonaőrlés és szeszfőzés maradt. Lényeges változást a 19. század vége felé egyes vidékeken (főként Ruzajevka városban) a Moszkva-Kazanyi vasútvonal megépítése jelentett. Más jelentősebb iparágak (vas-, textilipar) kialakulását gátolta a központi iparvidékek közelsége, konkurenciája.
A II. világháború idején a német támadás által fenyegetett részekről több tízezer embert, valamint számos iparvállalatot költöztettek Mordvinföldre. Ezek a hadiipari termelésre átállított létesítmények fontos bázisai lettek a 20. század második felében megélénkült ipari fejlődésnek és urbanizációs folyamatoknak.
A mordvinok számára először 1928 júliusában szerveztek önálló közigazgatási egységet Mordvin körzet néven. Ebből másfél évvel később, 1930. január 10-én hozták létre a Mordvin Autonóm Területet majd 1934. december 20-án a Mordvin Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságot. A területet – a többi oroszországi tagköztársaság elődjéhez hasonlóan – nemzeti szempontok alapján hozták létre, bár több szomszédos mordvinok lakta település (pl. Alatir és vidéke) kimaradt az autonómiából. 1990 decemberében az elnevezésből elhagyták az autonóm jelzőt (SzSzK). 1994. január 25-én az Orosz Föderáció részeként megalakult a Mordvin Köztársaság, szó szerint: Mordóvia(i) Köztársaság. 1995. szeptember 21-én fogadták el jelenleg is hatályos alkotmányát. Az új alkotmány már tükrözte a korábbi években végbement politikai változásokat. Az államfői (glava) tisztet 1995 óta Nyikolaj Merkuskin tölti be.
[szerkesztés] Gazdaság
[szerkesztés] Közlekedés
A helyközi közlekedés fő eszközei az autóbuszok, melyek gyakran rossz minőségű aszfalt-, illetve földutakon járnak. A vasúti hálózat fejlett. A köztársaság területét két országos jelentőségű, köztük a Moszkva-Kazány vasúti fővonal szeli át. Szaranszk repülőtere Moszkvával és több oroszországi nagyvárossal biztosít állandó összeköttetést.
[szerkesztés] Kultúra
Színház
Szaranszkban orosz színház is működik, két (zenei és prózai [orosz szóhasználattal:drámai]) tagozattal, mellette dolgozik saját épületben a Mordovszkij goszudarsztvennyij nacionalnij tyeatr (Mordvin Állami Nemzeti Színház) (voltaképpen kétnyelvű: moksa és erza) mordvin nemzeti társulata. Sokat tájol nemcsak Mordvinföldön és Oroszország finnugor autonómiáiban, de újabban Finnországban is. Újabb híres előadása is finn szerző műve: Kilpinen: Fehér rózsa az asztalon (2004).
[szerkesztés] Népesség
Mordvinföld lakossága a 2010-es népszámlálás szerint 834 755 fő , a 2002-es 888 766 fővel szemben. A városban lakók aránya összesen 58,9% (2005). A népsűrűség 33,1 fő/km² (2005), 33,9 fő/km² (2002). A lakosság 40%-a a fővárosban és a tőle alig 25 km-re lévő Ruzajevkában koncentrálódik. 1989-ben a falusi települések átlagos lélekszáma 350 fő volt, az 1926-os 601 főnek közel a fele. 1970 óta a népesség folyamatosan csökken.
Nemzetiségi összetétel a 2002-es népszámlálási adatok szerint:
- oroszok – 540 000 (60,8%)
- mordvinok – 284 000 (31,9%)
- tatárok – 46 000 (5,2%)
- ukránok – 4 800
- örmények – 1300
- fehéroroszok – 1200
- csuvasok – 1100
(A többi nemzetiség 1 000 fő alatt.)
Nemzetiségi összetétel a 2010-es népszámlálási adatok szerint:
Az adatokból megfigyelhető, hogy a két népszámlálás között a mordvinok száma és aránya is jelentősen emelkedett a köztársaság területén.
[szerkesztés] A legnépesebb települések
A lélekszám 2005. január 1-jén:
|
|
(A többi település 5 000 fő alatt.)
[szerkesztés] Közigazgatás
A Mordvin Köztársaság élén 1995 óta megszakítás nélkül Nyikolaj Ivanovics Merkuskin (1951) áll. 1990 előtt a Komszomol mordföldi első embere, majd az egyik járás párttitkára, 1990-ben a kommunista párt mordóviai bizottságának másodtitkára volt. 1992-től a köztársaság több vezető posztján is dolgozott. 1994 végén a mordvin Állami Gyűlés (parlament) képviselője, két hónappal később elnöke lett. Mostani tisztségében legutóbb 2005-ben erősítették meg: Vlagyimir Putyin elnök ajánlása alapján a mordvin Állami Gyűlés 47 képviselője közül 44 fő támogatta, közülük 34 fő az Egységes Oroszország Párt frakciójának, 10 fő az Agrárpárt frakciójának képviselője.
[szerkesztés] Városok
A főváros: Szaranszk
Ardatov | Inszar | Kovilkino | Krasznoszlobodszk | Ruzajevka | Tyemnyikov
[szerkesztés] Járások
- Ardatovi járás (Ардатовский район)
- Atjurjevói járás (Атюрьевский район)
- Atjasevói járás (Атяшевский район)
- Bolsije Bereznyiki járás (Большеберезниковский район)
- Bolsoje Ignatovói járás (Большеигнатовский район)
- Dubenki járás (Дубенский район)
- Jelnyiki járás (Ельниковский район)
- Zubova Poljanai járás (Зубово-Полянский район)
- Inszari járás (Инсарский район)
- Icsalkovi járás (Ичалковский район), központja: Kemlja település
- Kadoskinói járás (Кадошкинский район)
- Kocskurovói járás (Кочкуровский район)
- Krasznoszlobodszki járás (Краснослободский район)
- Ljambiri járás (Лямбирский район)
- Romodanovói járás (Ромодановский район)
- Sztaroje Sajgovói járás (Старошайговский район)
- Tyemnyikovi járás (Темниковский район)
- Tyenygusevói járás (Теньгушевский район)
- Torbejevói járás (Торбеевский район)
- Csamzinkai járás (Чамзинский район)
[szerkesztés] Miniszterelnöki látogatás
2007. július 19-én Szaranszkba érkezett Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, hogy ott találkozzon Putyin orosz elnökkel és Finnország miniszterelnökével. A három politikus a finnugor népek kulturális fesztiváljának megnyitójára utazott Mordóviába. A finnugor nyelvű Észtország vezetői – valószínűleg a feszült észt-orosz politikai kapcsolatok miatt – nem kaptak meghívást a találkozóra, mely egyébként állítólag Putyin elnök kezdeményezésére jött létre. Magyar miniszterelnöknek ez volt az első látogatása a Mordvin Köztársaságban.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- MTI: Finnugor kulturális fesztivál Szaranszkban
- A Mordvin Köztársaság Államtanácsának honlapja
- Földek, erdők
- A nemzeti parkról (oroszul)
- A természetvédelmi területről (oroszul)
- Egy regionális hírühynökség portálja (oroszul)
[szerkesztés] Források
- Nagy József A mordvinok története in. A finnugorok világa (Budapest-Moszkva, 1996. Szerk. Nanovfszky György) ISBN 963-04-6844-1
- Rein Taagepera A finnugor népek az orosz államban Ford. Kovács Lajos. Osiris Bp, 2000. ISBN 963-379-789-6
- A 2010-es oroszországi népszámlálás adatai orosz nyelven: http://www.gks.ru/free_doc/new_site/population/demo/per-itog/tab7.xls

