Nyestkutya

Nyestkutya
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Emlősök (Mammalia) Rend: Ragadozók (Carnivora) Család: Kutyafélék (Canidae) Nem: Nyctereutes (Temminck, 1838) Faj: N. procyonoides
Tudományos név
Nyctereutes procyonoides (Gray, 1834)
Szinonimák
Canis procyonoides (Gray, 1834) Canis viverrinus (Temminck, 1838)
Elterjedés
A nyestkutya elterjedési területe; kék színnel az eredeti előfordulási helye, piros színnel az országok ahová betelepítették.
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Nyestkutya témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Nyestkutya témájú médiaállományokat.

A nyestkutya (Nyctereutes procyonoides) az emlősök (Mammalia) osztályának a ragadozók (Carnivora) rendjéhez, ezen belül a kutyafélék (Canidae) családjához tartozó Nyctereutes nem egyetlen faja.

Előfordulása

Eredeti hazája Szibéria, Mandzsúria és Japán tundrái és erdejei. Nagy szaporasága miatt több évtizede terjed nyugat felé, már megjelent Európában is. Felbukkanására elsősorban tavak, patakok közelében számíthatunk. Prémje miatt több helyen tenyésztik is. Jelentős állománya él a Duna-deltában.

Alfajai

• Nyctereutes procyonoides koreensis
• Nyctereutes procyonoides orestes
• Nyctereutes procyonoides procyonoides
• Nyctereutes procyonoides ussuriensis
• Nyctereutes procyonoides viverrinus

Megjelenése

Az állat testhossza 55-65 centiméter, marmagassága jó 20 centiméter, testtömege 4–6 kilogramm. Bundája barnásszürke, lábai, valamint a feje a szájszeglettől a fülig sötétkék. Pofáján mosómedveszerű álarcot visel. A háton keresztet alkotó sötét sávok vannak. A nemek hasonlóak. Szőrzete hosszú és bozontos. Farka 18 centiméterre is megnőhet, többnyire lelógatja. Bundájának alapszíne kopottságától függően az okkerbarnától a feketésig változhat. A szőrszálak vége ugyanis sötét, befelé pedig egyre halványul, így a nyestkutya szőrzete a kopással „kivilágosodik”.

Életmódja

Főleg éjszakai állat, nappal nehéz vele találkozni. Vadászterületét többnyire egyedül járja be, táplálékot keresve. A családi kötelék csak a szaporodási időszakban szoros, amelynek végén néha akár 6 fős kis csoportokkal is lehet találkozni. Téli álmot alszik ami a kutyafélékre nem jellemző. A nyestkutyák nem tudnak fára mászni, de nagyon ügyesen mozognak a legsűrűbb bozótban is, a rejtőzködésnek pedig valóságos mesterei. Zsákmányát jórészt orra segítségével kutatja fel. Mindenevő, tápláléka között állatok: kis rágcsálók, különösen a közönséges kószapocok és egyéb pockok, halak; és növények: különféle bogyók és gyümölcsök is megtalalhatóak, de a dögöt is megeszi. Egészséges halat csak ritkán tud fogni, többnyire döglött a partra sodort vagy súlyosan sérült példányok jutnak neki. Helyenként - például a Duna-deltában - a nyestkutya a vízimadarak fészkeit is kifosztja. Fészekrabló kártételét azonban az esetek nagy többségében erősen túlbecsülik. Így némileg túlzott az az aggály is, hogy a nyestkutya jelentősen fenyegetné az apróvadállományt. Az emberen kívül számottevő ellensége nincs. A nyestkutya hevesen védekezik a kutyákkal szemben is.

Szaporodása

A tél vége felé, elterjedési területének északkelet-szibériai részén pedig a téli pihenő befejeztével kezdődik a párosodás. Ilyenkor gyakran hallani panaszos, vinnyogó hangját - ugatni viszont nem tud. A vemhességi idő eléggé változó, az időjárástól és a földrajzi szélességtől függően 45 és 67 nap között mozoghat. A vemhesség után általában 6-7 kölyköt szül, de akár 9 is lehet. Így érthető a faj gyors elterjedése, hiszen a nagy szaporaság az elégséges „utánpótlást” mindig biztosítja. A kicsinyek feketék, és őszre már elérik szüleik méretét. Mindkét szülö rész vesz a kicsinyek felnevelésében.

Kárpát-medencei előfordulása

Magyarországon 1961-ben ejtették el az első példányt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Azóta is szórványosan előfordul.

Egyéb

Tömött, meleg szőrméjét Ázsiában helyenként nagyra becsülik, ez volt az oka nyugati betelepítésének is. A prémvadászok néha „usszuri mosómedvé”-nek is hívják.

Már teljesen fehér példányokat is kitenyésztettek.

Angol neve racoon-dog, japán neve tanuki. A fordításoknál gyakori hiba, hogy összetévesztik a mosómedvével. A japán népi hiedelem szerint a Tanuki képes bármivé (akár emberekké is) átváltozni.

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2012. március 22.)
• Téli álmot alszik
• Természetkalauz: Emlősök, Magyar Könyvklub, Budapest, 1996-, ISBN 963 548 218 3
• Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven) ford.: Mester K.: (2000). ISBN 963-86092-0-6 
• Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)