Yersinia pestis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Yersinia pestis
Pásztázó elektronmikroszkópos felvétel Yersinia pestis-baktériumok tömegéről
Pásztázó elektronmikroszkópos felvétel Yersinia pestis-baktériumok tömegéről
Rendszertani besorolás
Ország: Baktériumok (Bacteria)
Törzs: Proteobacteria
Osztály: Gammaproteobacteria
Rend: Enterobacteriales
Család: Enterobacteriaceae
Nemzetség: Yersinia
Faj: Y. pestis
Tudományos név
Yersinia pestis
(Lehmann & Neumann, 1896)
van Loghem, 1944
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Yersinia pestis témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Yersinia pestis témájú kategóriát.

A Yersinia pestis, korábbi nevén Pasteurella pestis egy enterobaktérium, amely a pestis kórokozója. Gram-negatív, fakultatív anaerob pálca. A történelem során több, az európai kontinens lakosságának akár harmadát elpusztító járványt váltott ki.

Fertőzés lefolyása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fertőzést közvetítő vektor a bolha, mely fertőzött állatok vérét szívva, majd az emberre áttelepedve közvetíti a kórt. A baktérium a bolha tápcsatornájában koaguláz enzimet választ ki, mely a sejteket összetapasztja, ezzel lezárva az állat gyomrát. A kiéhezett bolha új élelemforrást keres, és csípésekor az összetapadt baktériumcsomókból leszakadó darabok bejutnak a gazda keringésébe. A baktérium annak ellenére, hogy a fagociták felismerik és megtámadják tovább képes szaporodni. Idővel bejut a nyirokcsomókba, ahol duzzanatot hoz létre főleg a nyaki és lágyéki területen. Ezek idővel elfeketednek és kifakadhatnak, kellemetlen szagú, gennyes sebet hozva létre. Ez az ún. bubópestis, ebben a fázisban a halálozási arány kb. 30-40%.[1] A nyirokcsomók egy ideig kiszűrik a kórokozót, de csak ideiglenesen képesek visszatartani. Ha ezen a védelmi vonalon is átjut a baktérium, tüdőgyulladást, tüdővizenyőt, meningitist okoz. Ebben a fázisban a halálozási arány már a 100%-hoz közelít, valamint már cseppfertőzéssel, vagyis köhögés útján is fertőz.[2] Harmadik típusa a szeptikus pestis, mely akkor jelentkezik, ha a kórokozók a tüdőből, vagy nyirokcsomókból visszajutnak a véráramba. Ez az egész testben gyulladási folyamatot idéz elő, mely magas lázzal és magas fehérvérsejtszámmal (leukocitózis) jár. Ebben a stádiumban a fertőzés szinte kivétel nélkül halálos.

A bubópestis Sztreptomicin és Tetraciklin antibiotikumokkal általában gyógyítható, de a tüdőpestis és szeptikus fertőzés esetén a kezelés gyakran hatástalan.

Felfedezése, Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1894-ben fedezte fel Alexandre Yersin svéd orvos és bakteriológus egy hongkongi járvány folyamán. A felfedezéskor a Pasteurella pestis nevet kapta, de 1967-ben Yersinia pestisre nevezték át. Valószínűleg Kelet-Afrikából származik, máig is itt fordul elő a legtöbb megbetegedés. A legveszélyeztetettebb területnek Madagaszkárt tartják.

Az első pestisvakcinát 1896-ban állították elő.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.freeweb.hu/ookor/archive/cikk/2003_2_3_mende.pdf
  2. Kevei Ferenc; Kucsera Judit Mikrobiológia 1 JATEPress 2004.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Yersinia pestis témájú médiaállományokat.