Gram-festés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Gram-pozitív lépfenebacilusok. (A nagyobb, magvas sejtek fehérvérsejtek.)
Gram-pozitív lépfenebacilusok. (A nagyobb, magvas sejtek fehérvérsejtek.)
Gram-pozitív Streptococcus mutans baktériumok.
Gram-pozitív Streptococcus mutans baktériumok.
Gram-negatív Eschericia coli baktériumok.
Gram-negatív Eschericia coli baktériumok.

A Gram-festés egy sejtfestési eljárás; empirikus (gyakorlati) módszer baktériumok csoportosítására. A módszer Hans Christian Gram (1853-1938) dán kutató munkájának eredménye, aki 1884-ben felfedezte, hogy a baktériumokat két csoportra lehet osztani aszerint, hogy kékre/lilára festhetők-e vagy sem. A két csoport tagjai persze nem csak színükben eltérőek, hanem leginkább a sejtfaluk különbözik egymástól. A festés eredményeképpen a baktériumokat két nagy csoportra oszthatjuk:


Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Festési módszer

A Gram-festés kezdeti lépése egy elsődleges festék, kristályibolya (angolul: crystal violet) alkalmazása a baktériumtenyészet vagy testfolyadék hővel fixált kenetére. A festékmolekulák behatolnak a sejtekbe. Ezután egy jodidion tartalmú oldatot (pl. mordant, Lugol-oldat) juttatunk a kenetre, minek hatására a kristályibolya festék molekulái lila színű, nagy méretű komplexekké állnak össze.

Következő lépésként tömény alkoholos vagy acetonos öblítést alkalmazunk – ezek a szerves oldószer-molekulák könnyen kioldják a festékkomplexeket a Gram-negatív baktériumokból, azonban a Gram-pozitívakból csak sokkal nehezebben tudják kivonni (tehát az eljárás során bennük marad a festék). Ha a festési eljárást itt befejeznénk, a Gram-pozitív baktériumok lilák lennének, a Gram-negatívok viszont színtelenek. Ezért utófestést alkalmazunk szafraninnal (safranin) vagy lúgos fukszinnal (fuchsin) – így a Gram-negatív baktériumok pirosra/rózsaszínre festődnek. (A Gram-pozitívok színe nem változik érzékelhetően.)

[szerkesztés] A Gram-festés menete

[szerkesztés] Kenetkészítés

  1. A tárgylemez zsírtalanítása: általában Bunsen-égő lángja felett néhányszori áthúzással.
  2. A minta felvitele a tárgylemezre. Ha a minta folyékony, egyszerűen rácseppentik. Ha nem folyékony, akkor fiziológiás sóoldatot vagy csapvizet cseppentenek a tárgylemezre, s abban elszuszpendálják a mintát.
  3. Hagyják, hogy a kenet megszáradjon a levegőn.
  4. Fixálás: miután a minta megszáradt, a tárgylemezt néhányszor áthúzzák a Bunsen-láng felett. Így az élő sejtek elpusztulnak, fehérjéik pedig kicsapódnak, és az üveglemezhez tapadnak.

[szerkesztés] Festés

Itt csupán egyetlen eljárást ismertetünk [1]; léteznek ettől kisebb mértékben eltérő protokollok is, azonban az elmélete mindegyiknek azonos.

  1. A kenet festése kristályibolya oldattal, kb. 2 percig
  2. A festék leöntése
  3. A kenetre jodidion-tartalmú vegyületet, pl. Lugol-oldatot öntenek, s rajta hagyják kb. 1 percig
  4. Az oldat leöntése
  5. Differenciálás: tömény, 96%-os alkohol oldattal addig öblítik a kenetet, amíg a lecsöpögő folyadék színtelen nem lesz – az alkohol kioldja a festéket a Gram-negatív sejtekből, de nem a Gram-pozitívakból
  6. Öblítés vízzel
  7. Utófestés safraninnal, kb. 1 percig
  8. A festék leöntése
  9. Öblítés vízzel
  10. A tárgylemezen maradt vizet szűrőpapírral felitatják

Mindezek után a kenet fénymikroszkóp alatt vizsgálható. A készítményt nem szükséges fedőlemezzel lefedni. Mivel a baktériumok néhány mikrométeres élőlények, csak nagy nagyítással (1000-szeres) láthatók. A Gram-pozitívak lilák (kristályibolya), a Gram-negatívak bíbor színűek (szafranin).

[szerkesztés] Hivatkozások

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Külső hivatkozások

[szerkesztés] Forrás

Egyéb források:

  • Gergely Lajos (szerk.): Orvosi mikrobiológia. 2. átd. kiadás. Alliter Kiadói és Oktatásfejlesztő Alapítvány, Budapest, 2003 ISBN 963 202 766 3. 19. old.

[szerkesztés] Jegyzetek

  1. ^ Forrás: Nagy Károly (szerk.): Orvosi mikrobiológiai gyakorlatok. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2006. ISBN 963 9656 30 5. 22-24. old.
Személyes eszközök