Gram-festés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gram-pozitív lépfenebacilusok. (A nagyobb, magvas sejtek fehérvérsejtek.)
Gram-pozitív Streptococcus mutans baktériumok.
Gram-negatív Escherichia coli baktériumok.

A Gram-festés egy sejtfestési eljárás; empirikus (gyakorlati) módszer baktériumok csoportosítására. A módszer Hans Christian Gram (1853-1938) dán kutató munkájának eredménye, aki 1884-ben felfedezte, hogy a baktériumokat két csoportra lehet osztani aszerint, hogy egy bizonyos festési eljárással lilára festhetők-e vagy sem:

  • Gram-pozitív baktériumok azok, amelyek kékre/lilára színeződnek és
  • Gram-negatív baktériumok azok, amelyek rózsaszín/piros színt kapnak.

Az elszíneződés a sejtfal szerkezetétől függ. A különbséget azok a lipoid vegyületek jelentik, melyeket csak a Gram-negatív sejtfal tartalmaz. A két csoport ezen kívül sok más tulajdonságban is különbözhet egymástól.

Festési módszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Gram-festés kezdeti lépése egy elsődleges festék, kristályibolya (angolul: crystal violet)[1] alkalmazása a baktériumtenyészet vagy testfolyadék hővel fixált kenetére. A festékmolekulák behatolnak a sejtekbe. Ezután egy jódoldatot, leginkább Lugol-oldatot[2] juttatunk a kenetre, minek hatására a kristályibolya festék molekulái lila színű, nagy méretű komplexekké állnak össze.

Következő lépésként tömény alkoholos vagy acetonos öblítést alkalmazunk – ezek a szerves oldószer-molekulák könnyen kioldják a festékkomplexeket a Gram-negatív baktériumokból, azonban a Gram-pozitívakból csak sokkal nehezebben tudják kivonni (tehát az eljárás során bennük marad a festék). Ha a festési eljárást itt befejeznénk, a Gram-pozitív baktériumok lilák lennének, a Gram-negatívok viszont színtelenek. Ezért utófestést alkalmazunk szafraninnal (safranin) vagy lúgos fukszinnal (fuchsine) – így a Gram-negatív baktériumok pirosra/rózsaszínre festődnek. (A Gram-pozitívok színe nem változik érzékelhetően.)

A Gram-festés menete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kenetkészítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A tárgylemez zsírtalanítása: általában Bunsen-égő lángja felett néhányszori áthúzással.
  2. A minta felvitele a tárgylemezre. Ha a minta folyékony, egyszerűen rácseppentik. Ha nem folyékony, akkor fiziológiás sóoldatot vagy csapvizet cseppentenek a tárgylemezre, s abban elszuszpendálják a mintát.
  3. Hagyják, hogy a kenet megszáradjon a levegőn.
  4. Fixálás: miután a minta megszáradt, a tárgylemezt néhányszor áthúzzák a Bunsen-láng felett. Így az élő sejtek elpusztulnak, fehérjéik pedig kicsapódnak és az üveglemezhez tapadnak.

Festés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Itt csupán egyetlen eljárást ismertetünk[3]; léteznek ettől kisebb mértékben eltérő protokollok is, azonban az elmélete mindegyiknek azonos.

  1. A kenet festése kristályibolya oldattal, kb. 2 percig
  2. A festék leöntése
  3. A kenetre jód-oldatot, például Lugol-oldatot öntenek, s rajta hagyják kb. 1 percig
  4. Az oldat leöntése
  5. Differenciálás: tömény, 96%-os alkohol oldattal addig öblítik a kenetet, amíg a lecsöpögő folyadék színtelen nem lesz – az alkohol kioldja a festéket a Gram-negatív sejtekből, de nem a Gram-pozitívakból
  6. Öblítés vízzel
  7. Utófestés szafraninnal, kb. 1 percig
  8. A festék leöntése
  9. Öblítés vízzel
  10. A tárgylemezen maradt vizet szűrőpapírral felitatják

Mindezek után a kenet fénymikroszkóp alatt vizsgálható. A készítményt nem szükséges fedőlemezzel lefedni. Mivel a baktériumok néhány mikrométeres élőlények, csak nagy nagyítással (1000-szeres) láthatók. A Gram-pozitívak lilák (kristályibolya), a Gram-negatívak bíbor színűek (szafranin).

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Gram staining című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Gergely Lajos (szerk.): Orvosi mikrobiológia. 2. átd. kiadás. Alliter Kiadói és Oktatásfejlesztő Alapítvány, Budapest, 2003 ISBN 963-202-766-3. 19. old.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A kristályibolya, amit eredete szerint tárnicsibolyának (ang: Gentian violet) nevezhetnénk a metilibolya pararozanilin (ang: pararosaniline) indikátorcsoportnak a 10B fajtája
  2. A Lugol-oldat a francia J. G. A. Lugolról elnevezett jód vizes oldata amibe a jód oldhatóvá tételére kálium-jodidot (KI) is kell tennünk. Összetétele: 5 g jód 10 g kálium-jodid (KI) és 100 ml desztillált víz. Ezt gyógyszertárak árusítják.
  3. Forrás: Nagy Károly (szerk.): Orvosi mikrobiológiai gyakorlatok. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2006. ISBN 963-9656-30-5. 22-24. old.