Bacillus anthracis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Bacillus anthracis
Gram szerint festett B. anthracis fénymikroszkópos képe
Gram szerint festett B. anthracis fénymikroszkópos képe
Rendszertani besorolás
Ország: Baktériumok (Bacteria)
Törzs: Firmicutes
Osztály: Bacilli
Rend: Bacillales
Család: Bacillaceae
Nemzetség: Bacillus
Faj: B. anthracis
Tudományos név
Bacillus anthracis
Cohn 1872
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bacillus anthracis témájú kategóriát.

Neutrofil granulocita (sárga) bekebelez egy lépfenebacilust (narancs). A kép pásztázó elektronmikroszkóppal készült, a vonal hossza 5 µm.
A Bacillus anthracis baktérium felépítése

A Bacillus anthracis (magyarul lépfenebacilus) egy Gram-pozitív, pálcika alakú, endospórát képző, fakultatív anaerob baktérium.

Teste mintegy 1–6 mikrométer hosszú, pálcika alakú. Az első baktériumfaj, amiről kimutatták, hogy kórokozó (Robert Koch, 1877), a lépfene nevű halálos betegséget okozza. A baktérium rendszerint spóra alakban nyugszik a talajban, akár évtizedekig fertőzőképes marad ebben a formában. Amint egy kérődző lenyeli, szaporodni kezd benne, és hamarosan megöli. Az állat bomló tetemében tovább szaporodik, végül ismét spóra alakba kerül, és szétszóródik a környező talajban. A baktériumspórákkal szennyezett legelőket ezért „elátkozott mezőknek” nevezik.

A kérődzők (és az ember) fertőzése során a spórát az immunrendszer falósejtjei (fagociták) bekebelezik. A fertőzött sejtek rendszerint a nyirokcsomókba vándorolnak, miközben belsejükben a spórából gyorsan kialakul és osztódni kezd a vegetatív alak. Végül a fertőzött sejtek szétesnek, és a baktériumok a véráramba kerülnek. Ott egy hármas toxint (letális és ödémafaktor, valamint védő antigén) bocsátanak ki, ami különböző sejt- és szövettípusokra fejti ki hatását.

A lépfenetoxin két komponense az ödémafaktor és a letális faktor. A sejtekbe való bekerüléshez egy másik fehérjét is előállít a B. anthracis, a védő antigént. Az ödémafaktor inaktiválja a neutrofil granulocytákat (a falósejtek egyik típusát), így azok már nem képesek bekebelezni a baktériumokat. Korábban úgy gondolták, hogy a letális faktor készteti a makrofágokat tumornekrózis-faktor és interleukin-1-béta, az immunrendszer két összetevőjének előállítására, amelyek normális esetben a gyulladásos folyamatok kialakulásában játszanak szerepet, itt viszont halálos szeptikus sokkot okoznak. A legújabb eredmények viszont azt bizonyítják, hogy a lépfenebacilusok olyan mértékben károsítják az érfalat (az endothélium sejtjeit), hogy az súlyos belső vérzéshez, és végső soron hipovolémiás sokkhoz, nem pedig szeptikus sokkhoz vezet.

A lépfenetörzsek virulenciáját számos tényező határozza meg. Elsődlegesen a poli-D-glutaminsav tok, ami megvédi a baktériumot attól, hogy a neutrofil granulociták bekebelezzék, illetve a saját toxinjaitól.

A baktérium igen hatékony biológiai fegyver.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gergely Lajos (szerk.): Orvosi mikrobiológia. 2. kiadás. Alliter Kiadói és Oktatásfejlesztő Alapítvány, Budapest, 2003. ISBN 963-202-766-3