Házi patkány

Házi patkány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülők (Theria) Alosztályág: Méhlepényesek (Eutheria) Öregrend: Euarchontoglires Rend: Rágcsálók (Rodentia) Alrend: Egéralkatúak (Myomorpha) Öregcsalád: Muroidea Család: Egérfélék (Muridae) Alcsalád: Egérformák (Murinae) Nem: Patkány (Rattus) Faj: R. rattus
Tudományos név
Rattus rattus (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Rattus aequicaudalis (Hodgson, 1845) Rattus aethiops (Philippi, 1900) Rattus albiventer (Jentink, 1909) Rattus albiventris (Jentink, 1909) Rattus albus (Fitzinger, 1867) Rattus alexandrino-rattus (Fatio, 1902) Rattus alexandrinus (É. Geoffroy, 1803) Rattus alexandrinus (Desmarest, 1819) Rattus arboreus (Horsfield, 1851) Rattus arboricola (Gould, 1863) Rattus asiaticus (Gray, 1837) Rattus ater (Fitzinger, 1867) Rattus ater (Millais, 1905) Rattus atratus (Miller, 1902) Rattus atridorsum (Miller, 1903) Rattus auratus (Grandidier, 1899) Rattus beccarii (Peters & Doria, 1881) Rattus brahminicus (Lloyd, 1909) Rattus brookei (Crew, 1923) Rattus caeruleus (Lesson, 1842) Rattus caledonicus (Wagner, 1842) Rattus ceylonus (Kelaart, 1850) Rattus chionogaster (Cabrera, 1921) Rattus chionogaster (Lönnberg & Mjoberg, 1916) Rattus coquimbensis (Philippi, 1900) Rattus crassipes (Blyth, 1859) Rattus cyaneus (Philippi, 1895) Rattus doboensis (de Beaufort, 1911) Rattus domesticus (Fitzinger, 1857) Rattus doriae (Trouessart, 1897) Rattus erythronotus (Temminck, 1844) Rattus flavescens (Elliot, 1839) Rattus flavigaster (Heuglin, 1861) Rattus flaviventris (Brants, 1827) Rattus frugivorus (Rafinesque, 1814) Rattus fuliginosus (Bonaparte, 1833) Rattus fulvaster (Fitzinger, 1867) Rattus fuscus (Fitzinger, 1857) Rattus galapagoensis (Waterhouse, 1830) Rattus girensis Hinton, 1918 Rattus griseocaeruleus (Higgins & Petterd, 1883) Rattus indicus (É. Geoffroy, 1803) Rattus infralineatus (Blylth, 1863) Rattus insularis (Waterhouse, 1838) Rattus intermedius (Ninni, 1882) Rattus jacobiae (Waterhouse, 1838) Rattus jujensis (Lönnberg, 1916) Rattus jurassicus (Burg, 1921) Rattus kandianus (Kelaart, 1850) Rattus kandiyanus (Kelaart, 1887) Rattus keelingensis Tate, 1950 Rattus kelaarti (Wroughton, 1915) Rattus kijabius (J. A. Allen, 1909) Rattus latipes (Bennett, 1835) Rattus leucogaster (Pictet, 1841) Rattus longicaudus Mori, 1937 Rattus muansae (Matschie, 1911) Rattus narbadae Hinton, 1918 Rattus nemoralis (Selys Longchamps, 1841) Rattus nericola Cabrera, 1921 Rattus novaezelandiae (Buller, 1871) Rattus osorninus (Philippi, 1900) Rattus personatus (Krefft, 1867) Rattus picteti (Schinz, 1845) Rattus rattiformis (Matschie, 1915) Rattus rattoides (Pictet & Pictet, 1844) Rattus rufescens (Gray, 1837) Rattus ruthenus Ognev & Stroganov, 1936 Rattus saltuum (Philippi, 1900) Rattus samharensis (Heuglin, 1877) Rattus setosus (Lund, 1841) Rattus siculae (Lesson, 1827) Rattus subcaeruleus (Lesson, 1842) Rattus subrufus (Philippi, 1900) Rattus sueirensis Cabrera, 1921 Rattus sylvestris (Pictet, 1841) Rattus tectorum (Savi, 1825) Rattus tetragonurus (Kelaart, 1850) Rattus tettensis (Peters, 1852) Rattus tompsoni (Ramsay, 1881) Rattus variabilis (Higgins & Petterd, 1883) Rattus varius (Fitzinger, 1867) Rattus wroughtoni Hinton, 1919
Elterjedés
Az elterjedési területe
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Házi patkány témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Házi patkány témájú médiaállományokat.

A házi patkány (Rattus rattus) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjéhez, ezen belül az egérfélék (Muridae) családjához tartozó faj.

Előfordulása

Eredeti elterjedési területe India, de szinte a világ minden részére behurcolták. Az ember közvetlen közelében él; még az ókorban jutott el Európába, feltehetőleg Afrikán keresztül. Kedveli a magtárakat, padlásokat és a meleg helyeket. Ahol jelentősebb vándorpatkány populáció található, ott megritkul ez a faj.

Alfajai

• Rattus rattus albus
• Rattus rattus alexandrinus
• Rattus rattus ater
• Rattus rattus brevicaudatus
• Rattus rattus brookei
• Rattus rattus caeruleus
• Rattus rattus chionagaster
• Rattus rattus diardii
• Rattus rattus domesticus
• Rattus rattus flavipectus
• Rattus rattus flaviventris
• Rattus rattus frugivorus
• Rattus rattus fuliginosus
• Rattus rattus fulvaster
• Rattus rattus intermedius
• Rattus rattus jurassicus
• Rattus rattus latipes
• Rattus rattus leucogaster
• Rattus rattus nemoralis
• Rattus rattus nericola
• Rattus rattus nezumi
• Rattus rattus picteti
• Rattus rattus rattus
• Rattus rattus ruthenus
• Rattus rattus sueirensis
• Rattus rattus sylvestris
• Rattus rattus tectorum
• Rattus rattus varius

Megjelenés

Tipikus testhossza 15-23 centiméter, farka jóval hosszabb a testénél, 17-25 centiméter; tömege 200-400 gramm. Lábai, fülei és orra kicsi és rózsaszín. Füle a vándorpatkányénál nagyobb, igen vékony bőr és egészen csekély szőrzet borítja. Előrehajtva teljesen befedi a szemet, vagy legalább a szemközépig ér. Hengeres farkán átlagosan 254 (220-290) pikkelygyűrű van. Bundája szürkésfekete vagy szürkésbarna. A hátán kiálló, megnyúlt koronaszőrök borzas külsőt kölcsönöznek neki. Hasi oldala kissé világosabb. A dél-európai alfajok hasa élesen elhatárolt, fehér.

Életmódja

A házi patkány egyértelműen az esti és a reggeli szürkület idején a legtevékenyebb, bár a nap bármely órájában találhatunk éber példányokat. Életmódja miatt tetőpatkánynak is nevezik. A Földközi-tenger mellékén a tevékeny időszak inkább éjjelre tolódik át. Csak ritkán él magányosan. Rendszerint 20-60 tagú csoportokba verődik, amelyeken belül nem épül ki szigorú rangsorrend vagy párkapcsolat. Nagy egyedsűrűség esetén előfordul, hogy 6-12 vagy akár 32 patkány is a farkánál fogva összegabalyodik. Hogy ez hogyan is történik, és hogy az ilyen úgynevezett „patkánykirály”-oknak mi a jelentősége, azt ma még nem tudjuk. Az állatok állandó váltókat használnak, amelyek egy épületben is azonnal szembetűnnek. Szaganyagokkal jelölik meg őket, hogy más patkányok tudtára adják, a terület már foglalt. Földvárat nem építenek. Rendetlen fészküket papír- és gyapjúdarabokból, növényi rostokból tákolják össze, többnyire a tetőgerendák között, a falon vagy a földön lévő mélyedésekben és üregekben. A kölykök nagyobb szülővackokban lapulnak. Mindenevőnek is mondhatjuk, de inkább magokat és más növényi terményeket eszik. Fehérjére is szüksége van, kisebb rovarokat, bogarakat is elfogyaszt.

Szaporodása

Kevésbé szapora, mint rokona, a vándorpatkány, évente csak két szaporodási időszaka van. De van olyan év, amikor 4 alkalommal is kölykezhet. Az átlagos alom 3-10 kölyök, de már 23 utódra is volt példa. A vemhességi idő 21-23 nap. Az újszülöttek teljesen tehetetlenek, szőrtelenek, a szemük csukott, siketek. A kis patkányoknak 10 nap múlva kezd kinőni a szőrük, a szemük pedig a rákövetkező hétre kinyílik. Ezután már elhagyogatják a fészket, és 21-23 napos korukban már el is választhatók anyjuktól. A hímeknél nagyobb az ivarnyílás és a végbélnyílás közötti távolság, mint a nőstényeknél. A herezacskók csak az ivarérett hímeknél válnak láthatóvá. A patkányok 8 hetes korukban válnak ivaréretté. A patkányok peteérési ciklusa csak 5 nap.

Érdekességek

A házi patkány okosabb, mint a vándorpatkány. Kíváncsi és kedves, játékos természetű. Mivel szeret ember közelében élni, és bolhásabb a vándorpatkánynál, járványügyi szempontból veszélyesebb.

Rendkívül találékony, alkalmazkodó állatfaj.

Általában hajókon utazik, de manapság már repülőgépen is találtak belőle. A Columbia űrsikló egyik útja alkalmával hat patkányt is magával szállított. ^[forrás?]

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 26.)
• Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven) ford.: Mester K.: (2000). ISBN 963-86092-0-6 
• Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. [Budapest]: Officina Nova. 1993.
• Természetkalauz: Emlősök, Magyar Könyvklub, Budapest, 1996-, ISBN 963 548 218 3
• Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)