Sólyomkőpestes
| Sólyomkőpestes (Peștiș) | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Bihar |
| Rang | falu |
| Községközpont | Élesd |
| Irányítószám | 415102 |
| Körzethívószám | +40 x59[1] |
| Népesség | |
| Népesség | 1454 fő (2002)[2] +/- |
| Magyar lakosság | 11 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 246 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
| Koordináták: é. sz. 47° 4′ 21″, k. h. 22° 24′ 44″ | |
| é. sz. 47° 4′ 21″, k. h. 22° 24′ 44″ | |
Sólyomkőpestes (1899-ig Pestes-Sólyomkő, románul Peștiș) falu Romániában, Bihar megyében. Közigazgatásilag Élesdhez tartozik.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Élesddel teljesen összenőve, tőle 2 km-re északra, a Réz-hegység lábánál fekszik.
Története [szerkesztés]
1306-ban Solumkeu néven említik először. A felette emelkedő várhegyen láthatók Sólyomkő várának csekély maradványai. 1242 és 1276 közt építtette Écs fia Pál comes. 1316-ban Károly Róbert csapatai ostromolták és el is foglalták. 1660-ban a török első felszólítására feladták. A Rákóczi-szabadságharc alatt a kurucok tartották megszállva, szerepe a végig császári kézen lévő Nagyvárad őrségének szemmel tartása és környékbeli falvak feletti uralom miatt volt némi jelentősége. Kapitánya Szoboszlai Sámuel, majd Horváth György volt. 1711-ben a császáriak elfoglalták és felrobbantották.
1910-ben 2707 lakosából 1433 fő szlovák, 1064 román és 113 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Bihar vármegye Élesdi járásához tartozott.
A 2002-es népszámláláskor 1454 lakosa közül 1287 fő (88,5%) román, 155 (10,7%) szlovák, 11 (0,8%) magyar és 1 (0,1%) cigány volt.
Nevezetességek [szerkesztés]
- Sólyomkő vára
- Fatemplom
Képek [szerkesztés]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Romtelecom, 3–RDS.
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
Külső hivatkozások [szerkesztés]
|
||||||||||||||||||||||||||||

