Herbert von Karajan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Herbert von Karajan
Bundesarchiv Bild 183-S47421, Herbert von Karajan.jpg
Herbert von Karajan fényképe 1938-ból
Életrajzi adatok
Születési név Heribert Ritter von Karajan
Született 1908. április 5.
Salzburg
Elhunyt 1989. július 16. (81 évesen)
Anif
Tevékenység karmester

Herbert von Karajan (Heribert Ritter von Karajan) (Salzburg, 1908. április 5.Anif, 1989. július 16.) osztrák karmester. Ő volt az egyik legjelentősebb karmester a 20. században. Karajan a Berlini Filharmonikus Zenekarban vezényelt 35 éven keresztül.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Herbert Ritter von Karajan 1908. április 5-én született Salzburgban, elhunyt Anifban 1989. július 16-án. Ő volt az egyik legjelentősebb karmester a 20. században. 35 éven keresztül vezényelt a Berlini Filharmonikus Zenekarban.

1916-1926 között a Mozarteum Konzervatóriumban tanult Salzburgban. Karajan 1933-ban belépett Adolf Hitler pártjába, és a Führer ünnepelt karmestere lett. Amint főigazgató lett, beleegyezett, hogy a nemzetiszocialisták szekere elé fogják. A Westdeutscher Beobachter kritikája Karajanról: "ő az az ember, aki a mi újjászerveződő művészeti életünket el tudja indítani abban a szellemben és abban az irányban, amelyet a nemzetiszocializmus követel."

A következő évben a Birodalmi Zenei Kamarától megkapta a megfelelő igazolványt és megbízást, hogy színházi működése körén túl a város zenei életét is irányítsa és szervezze. Leszerződtette a legjobb neveket Aachen számára. Operaelőadási színvonalának hamarosan híre ment. Biztos kézzel választotta ki a munkatársait. Segítségre valóban szüksége volt, mert egy idény műsorterve hat nyolc operapremiert, hat dupla bérleti hangversenyt, nyolc munkás szimfonikus hangversenyt írt elő. Az előkészítéseket mások végezték Karajan csak a főpróbákon jelent meg. Már ebben az időben is inkább félték az emberek, mint szerették. Hosszú időre tervezett, karrierjét tervezi azzal, hogy elsajátítja a reprezentatív standard programot, amellyel a háború után beutazza majd a világot. Mindent magához ragad, beleszól a rendezők munkájába, a próbákon mindent felborít és hamarosan meggyőződik arról, hogy ő önmagának a legjobb rendezője. Aachennek kiható kulturális kisugárzása lett.

Karajan rövid idő alatt Aachenen és a német határvidéken kívül is hírnévre tett szert. Aachenben úttörő munkát végzett az új Németország elvhű zenéjének érdekében. 1937-ben Karajan először vendégszerepelt a bécsi Staatsoperben. Kerber szerződtetni akarta, de ő visszautasította az ajánlatot, mert az volt a benyomása, hogy csupán második lehetne ott. A Staatoperben való debütálása után a főzeneigazgató azt tanácsolta Karajannak, hogy jobban mélyüljön el a partitúra ismeretében. Karajan a szívére vette. Később partitúra nélkül dirigált, szuverén módon uralta a zenét, pálcája nyomán csoda történt az Operában.

1938-ban feleségül vette a nála 11 évvel idősebb énekesnőt, Elmy Holgerloeföt. Kérvényezte a birodalom központjától a tagkönyvet. A pártvezetés utána nézett Karajan tagsági ügyének, kiderült, hogy Karajant tagdíjhátralék terheli. A tagság kérdésének tisztázása után, a körzet vezetése helyt ad a tagkönyv iránti kérelemnek. 1938-ban míg Hitler és katonái bekebelezték Ausztriát, az osztrák népszavazás megerősítette a félig kikényszerített, félig óhajtott Anschluss-t.

Karajan négy hét alatt előkészített Fideliot hozott ki. Öt nappal később Karajan ismét lehetőséget kapott, hogy hű párttagnak bizonyuljon: Adolf Hitler születésnapján a Fidelio ünnepélyes megismétlésével fejezte ki tiszteletét a Führer iránt. Debütálását a Berlini Filharmonikusokkal mindenki nagy eseménynek tartotta. Az Allgemeine Zeitung így írt: „Abszolút önálló, markáns személyiség: a zenei élmény elementáris szenvedélyét, a férfias akaraterőt és szellemi koncentrációt testesíti meg…”

Meggyőző sikerei alapján Hans von Benda két további koncertre szerződtette. Első sikerei az operában azt eredményezték, hogy Göring marsall porosz miniszterelnök, meghívta a berlini Staatsoperhez. Közreműködhetett egy olyan előadásban, amely a Harmadik Birodalom legjobb művészeinek a vállán nyugodott, felért a rezsim minden szempontból kötelezettséget jelentő kitüntetésével. A nagy siker meghozta Karajan számára az első lemezfelvételt (a Varázsfuvola nyitánya). Karajan mit sem törődve a bel- és külpolitikával, folytatta üstökösszerű felemelkedését. A hatalomvágy őt is elragadta.

Karajan sikereit nem tudjuk egészen megindokolni. A siker nemcsak a belső adottságok eredménye. Énje elválaszthatatlanul összeforrott a közönséggel, amelytől válaszként megkapja az önfenntartáshoz szükséges sikert. Ettől megerősödik az önmagába vetett hite, amely aztán lenyűgözően visszahat a környezetére.

Karajan a nemzetiszocialista állam kulturális megbízottja volt, feladataként kapta a nemzetiszocialista Németország kultúrfölényének hirdetését.

Megbízták a berlini Staatsoper szimfonikus koncertjeinek dirigálásával. Furtwängler vetélytársává lépett elő. A Staatsoper zenekarral összesen öt lemezt adott ki. Karajan lemezpiaci értékét korán felismerték és alaposan ki is használták. A háború végéig a Deutsche Grammophon Gesellschafttal huszonhárom lemezt produkált.

Goebbels propagandaminiszter javaslatára Karajan megkapta állami karmesterré való kinevezését. A kinevezést Hitler aláírása emelte jogerőre. Karajan ezzel pályája csúcsára érkezett.

A Staatsoperben négy karmester dolgozott. Victor de Sabata, Werner Egk, Robert Heger és Karajan, aki az egész repertoárt vezényelte a Mesterdalnokoktól és a Salométól az Elektráig és a Carmina Buranáig.

Aachen és Berlin között ide-oda utazott, mindkét helyen sikert aratott. 1939 júniusában Pál jugoszláv régensherceg tiszteletére a Führer ünnepi előadást óhajtott végignézni az Operában. A nemzetiszocialista operának tekintett A nürnbergi mesterdalnokokat vezényelte. Hitler kedvenc operájának, a nemzetiszocializmus hivatalos művészi szimbólumának előadása hódolat jele volt a Führer és vendégei előtt.

1940 végén Karajant elküldték a meghódított Franciaországba, hogy képviselje a német nemzetet, rokonszenvet ébresszen iránta és bemutassa a német kulturális fölényt. Párizsban nagy propagandamunkát végzett.

Karajan állandó ingázásai a városok között a házasságába került. Berlinben ismerte meg Anna Marie Gütermannt (Anita), egy varróselyemgyáros dinasztiából származó hölgyet. Anitának egy a rezsim szemében megbocsáthatatlan hibája volt: ereiben zsidó vér folyt. Nem túl sok, még annyi sem, hogy az ún. Nürnbergi faji törvények hatálya alá essék, de több annál, ami Karajan pályája szempontjából előnyös.

A háború első éveiben Furtwängler és Karajan között művészi konkurenciaharc folyt. Furtwängler már kezdetben bizalmatlan volt a sajtóban oly nagy helyet elfoglaló fiatal riválisa iránt. Goebbelst uszította Karajan ellen. Goebbels: „Furtwängler botrányt csap Karajan miatt. Karajan hagyja, hogy a sajtóban istenítsék. Ebben Furtwänglernek igaza van. Végül is ő a világnagyság. Ezt le fogom állítani.”

Karajant a rezsim arra próbálta használni, hogy a politikailag olykor kényelmetlen Furtwängler ellen kijátssza, hogy Furtwänglert művészi síkon félretegye. Karajannak Furtwängler ellenlábasaként kellett működnie. Gőzerővel folyt kettejük között a harc, amely végül Furtwängler győzelmével végződött. Furtwängler, aki az intrika nagymestere volt és nem tűrt maga mellett rangos karmestert minden eszközzel harcolt Karajan ellen.

1941-ben bombatalálat következtében leégett a berlini Operaház. Furtwängler tiltakozásai ellenére átmenetileg a Filharmóniába Furtwängler sikerei színhelyére helyezték át. Furtwängler előnye Karajannal szemben az volt, hogy nem volt párttag. Hagyta, hogy Goebbels mint elismert világnagyságot az utolsó pillanatig a rezsim szolgálatába állítsa, anélkül hogy egy korai és talán meggondolatlan lépéssel belépjen a pártba. Valóban sok zsidó muzsikuson segített a háborúban, de végül a háború utolsó hónapjaiban cserben is hagyta őket. Furtwängler nem politizáló, politika fölött álló művészként úgy gondolta, hogy aktívan politizál a nemzetiszocializmus ellen. Saját kijelentése szerint már 1933-ban pontosan tudta, hogy mi a nemzetiszocialisták álláspontja a zsidósággal kapcsolatban, engedte hogy a háború utolsó évéig a birodalom kultúrpolitikájának szekerébe fogják és eközben nem vette észre, vagy politikai naivságában nem ismerte fel, hogy a nemzetiszocialisták saját céljukra használják, és ennek következtében a nemzetiszocializmust elutasító magatartása következetlenségnek tűnik.

1942-ben Karajan azt vette észre hogy kijátszották. Úgy gondolta, hogy a főintendásnak a keze van a dologban. Tietjen azt mondta Goebbelsnek, hogy Karajan mértéktelen követelésekkel lépett fel. Ezekkel akarta Furtwängler elleni harcát győzelemre vinni. Tietjen Goebbelsnél keres védelmet és meg is kapja. Karajan a hatalmi rendszernek esett áldozatul, amelynek a karrierjét is köszönhette. Az Állami Zenekar hangversenyei mellett Karajan továbbra is kapott feladatokat a nyilvánosság kizárásával.

1942-ben másodszor is megnősült. Megelégedett a polgári esküvővel. Ez tette lehetővé számára, hogy kihasználva az egyház nyújtotta jogot, harmadik feleségét egyházilag is nőül vegye. Karajan a háború után az osztrák “nácitlanító” bizottság előtt azt vallotta, hogy a negyedrészben zsidó nővel kötött házassága miatt 1942-ben párttörvényszék elé került, ahol bejelentette kilépését a pártból. Ugyanez a bizottság azt is elhitte Karajannak, hogy 1935-ben Aachenben a forma kedvéért csatlakozott a párthoz. Ez nem fedi a valóságot, mert 1933-tól 1937-ig a pártba belépni nem lehetett, csak úgy, ha valaki tagja volt már valamilyen csoportnak (SA, SS). Hitler egyes esetekben kivételeket engedélyezett. Karajan, aki Goebbels és Göring védence volt, kivételezett helyzetbe került, de soha nem lépett ki a pártból, a tagsági kartonján ugyanis ennek semmi jele sem volt. Karajan későbbi nyilatkozatai a be- és kilépéséről csak a kínos múlt elködösítésére szolgáltak. Goebbels személyes utasítást bocsátott ki, hogy hagyják békén Frau von Karajan családfáját.

Hat héttel a háború befejezése előtt sikerült Karajannak és feleségének együtt elhagynia Berlint. Az ürügy amellyel az életmentő vízumot kérte, az volt, hogy egy németek felügyelete alatt álló milánói rádióban felvételeket kell készítenie. Ilyesmire nem került sor, itt kapta a hírt a birodalom összeomlásáról.

Karajan egyike volt azoknak a művészeknek, akiknek pályája a nemzetiszocialista államban indult és akiknek fejlődését a politikai körülmények alakították. Amikor a Harmadik Birodalomban a zene nem létező, csak elképzelt apolitikus szigetére vonult vissza, azt hitte, hogy ott meg is menekül. De a zene és a politika összefonódása a Harmadik Birodalomban a rendszer lényegéhez tartozott. Később bármikor, amikor szó esett a Harmadik Birodalomban játszott szerepéről, Karajan férfias módon vállalta múltját, soha nem gyakorolt meakulpát. Azt nyilatkozta: „semmiféle lelkiismeret furdalásom nincs… ugyanúgy csinálnám megint.”

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]