Johann Friedrich Reichardt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Johann Friedrich Reichardt

Johann Friedrich Reichardt (Königsberg, 1752. november 25.Giebichenstein, Halle an der Saale mellett, 1814. június 27.) német zeneszerző.

Életútja [szerkesztés]

Bölcseleti tanulmányai után 1771-74-ben tanulmányozva beutazta Németországot és aztán Nagy Frigyes udvari karnagya lett; megalapította 1783-ban a vallásias hangversenyeket magyarázatokkal (programmal). Majd Olaszországot, Londont és Párizst járta be, nagy elismerést aratva mindenütt; hazatérve II. Frigyes Vilmos karnagya lett, de akinél szabad gondolkodása miatt bevádolták úgy, hogy 1891-ben hosszú szabadságot, 1894-ben (egy röpirata után) végleges elbocsátást nyert. III. Frigyes Vilmos ismét Berlinbe hívta 1797-ben, de a francia okkupációban Jérôme Bonaparte kasseli karnaggyá lenni kényszerítette. Számos olasz és német, és egy francia dalművet írt; passio-oratóriuma, kántátái, sok dala (csak Goethe's lyrische Gedichte cím alatt mintegy 60 dal), a lipcsei csata emlékére harci szimfónia (és 6 más szimfónia), 17 hangversenyldarab zongorára stb. szerzeményei magas színvonalon állnak. Előkelő zenei író és szerkesztő volt; munkássága: Musikalisches Kunstmagazin (2 kötet); Mus. Wochenblatt (1792); Mus. Monatsschrift (1792); Berlinische Mus. Zeit (1805-1806); Mus. Almanach (1796); Über die deutsche komische Oper (1774); Händel's Jugend (1775); An das mus. Publikum, seine Opern «Tamerlan» u. «Panthée» betreffend (1787); Briefe enes aufmerksamen Reissenden... (1774-76); Vertraute Briefe aus Paris (1802-1803, 3 rész); Leben des berühmten tonkönstlers H. W. Gulden (Enrico Guilielmo Florino, 1779) stb. Életrajzának 1. kötete jelent meg Schlettertől.

Forrás [szerkesztés]