Requiem (Mozart)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Requiem
requiem
K626 Requiem Mozart.jpg
Mozart kéziratából való oldal

Szerző Wolfgang Amadeus Mozart
Opus-szám K. 626
Keletkezés 1791, Bécs
Ősbemutató 1793. Január 2.
Megjelenés 1800, Bécs

Hangnem d-moll
Hangszerelés 2 basszettkürt, 2 fagott, 2 kürt, 2 trombita, tenor, alt, basszus-harsona üstdob, vonóskar
Időtartam kb. 49 perc

Wolfgang Amadeus Mozart a Requiemjét (K. 626) (d-moll) 1791-ben írta. Ez Mozart utolsó műve, talán a legnagyszerűbb és legelismertebb munkája.

Komponálása és befejezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mű szoprán, alt, tenor és basszus szólistákra, valamint kórusra íródott egy kisebb klasszikus zenekar kíséretével. Mozart 1791. december 5-i halálakor csak a nyitótétel (Requiem aeternam) volt teljesen befejezve (bár újabban úgy tűnik, hogy a zenekari rész néhány ütemét is valaki más írta hozzá). Az ezt követő Kyrie (egy rendkívül bonyolult dupla fúga), és a Sequentia legnagyobb része (a Dies iraetől a Confutatisig) csak a vokális részekben és a continuóban (basszus orgona) volt kész, bár néhány helyen a leglényegesebb zenekari szólamok röviden jelölve voltak, mint például a hegedű szólam a Confutatisban, és a zenei hidak a Recordaréban. A Sequentia utolsó tételének, a Lacrimosának csupán az első nyolc üteme készült el. Az Offertorium ezt követő két tétele szintén csak részben készült el – a Domine Jesu az énekelt szólamaiban, valamint a continuoban, és a Hostias csupán a vokális részekben. Az 1960-as években találtak egy vázlatot az Amen fúgára, ami a Sequentiát zárta volna le a Lacrimosa után.

Mozartot névtelenül kérték fel (a különc Walsegg von Stuppach gróf küldöttei), hogy írjon egy requiemet, és megkapta a fizetése felét előlegként. Halála után özvegye, Constanze szorgalmazta a mű befejezését (talán hogy a fizetség másik felét is megkapja):

  • Valószínűleg Franz Jakob Freystädtler volt az, aki először próbálta kiegészíteni Mozart művét. Ő a Kyrie hangszerelésén dolgozott, de más tételekhez nem nyúlt.
  • Ezután Constanze Josef von Eyblert kérte meg, hogy fejezze be a munkát, aki a Dies irae tételtől egészen a Lacrimosáig dolgozott a Requiemen, amikor is úgy érezte, nem képes befejezni a munkát, és visszaadta a kéziratot Constanzénak.
  • A feladatot ekkor egy másik fiatal zeneszerzőre, Franz Xaver Süssmayerre bízta, aki Eybler és Freystädtler munkáját is felhasználta a mű befejezéséhez. Süssmayr megírta a saját hangszerelését a Kyrie tételtől kezdődően, befejezte a Lacrimosát, és írt néhány új tételt, ami a requiemekben szokott lenni: Sanctust, Benedictust, valamint Agnus Deit. Ezután hozzáadott egy utolsó részt, a Lux aeternát, ami a két Mozart által írt nyitó tétel átdolgozása. Süssmayer és Constanze szerint is ezt Mozart utasításainak megfelelően sikerült elkészítenie.

Elképzelhető, hogy más zeneszerzők is segítettek Süssmayernek, vagy hogy Mozart által készített vázlatokat talált a Requiem kottái között. Gyanítják, hogy az ekkor már idősödő zeneszerző, Maximilian Stadler fejezte be a Domine Jesu hangszerelését Süssmayernek. Néhány zenetudós úgy sejti, hogy az Agnus Deit Mozart utasításai, vagy vázlatai alapján írták, mivel hasonlít Mozart egy korábbi művéhez.

Az elkészült kéziratot végül elküldték Walsegg grófnak, Mozart hamisított aláírásával, 1792-re dátumozva.

Bár vitatott, hogy a mű mekkora hányada magáé Mozarté, a zene minősége minden aggodalmat eloszlat – főleg a bevezető 7 ütem, az erőtől duzzadó Dies irae, a Confutatis tiszta erő és magasztos harmónia közötti ragyogó ellentéte, vagy a Kyrie által keltett sebesség és csodálat érzésének vegyülése, nem is beszélve a lélegzetelállító Lacrimosa tételről, ami egyetlen nagy ívben fokozódik sóhajtásból üvöltéssé és vissza az Amenig.

Szerkezete és szerzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1792-es Requiem:

Introitus Kyrie Sequentia Offertorium Sanctus Benedictus Agnus Dei Communio
Requiem aeternam Dies irae Tuba mirum Rex tremendae Recordare Confutatis Lacrimosa Domine Jesu Hostias Lux aeterna
vokál Mozart Mozart, Süssmayer, Eybler Mozart Süssmayer Süssmayer, (Mozart?) Mozart, (Süssmayer)
zenekar Mozart Mozart, Freystädler, Süssmayer Mozart, Eybler, Süssmayer Süssmayer, Eybler Süssmayer, Mozart, (Stadler?) Süssmayer Süssmayer, (Mozart?) Mozart, (Süssmayer)

Részletesebb felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Időnként az Osanna részeket a Sanctustól, illetve a Benedictustól, valamint a Cum sanctis tuist a Lux aeternától különálló egységként kezelik, ilyenkor az alábbi szerkezetet kaphatjuk:

  1. Introitus
    Requiem aeternam
  2. Kyrie
  3. Sequentia
    1. Dies irae
    2. Tuba mirum
    3. Rex tremendae
    4. Recordare
    5. Confutatis
    6. Lacrimosa
  4. Offertorium
    1. Domine Jesu
    2. Hostias
  5. Sanctus
  6. Osanna
  7. Benedictus
  8. Osanna
  9. Agnus Dei
  10. Communio
    1. Lux aeterna
    2. Cum sanctis tuis

Modern változatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A XX. század közepére számos zeneszerző lett elégedetlen a „tradicionális Süssmayr-féle kompozíció”-val, és írt alternatív változatot a Requiemre. Azóta többeknek elkészült saját variációja a Requiemre, például:

Beyer változata Süssmayer hangszerelését Mozart stílusában dolgozta át, ugyanakkor Robbins Landon Eybler félig elkészült munkáját megbízhatóbb forrásnak tartja Mozart szándékait illetően. A Maunder-féle „radikális” változat minden Süssmayer által írt részt elvet, de megtartja az Agnus Dei-t Mozart egy korábbi művéhez (K.220) való hasonlósága miatt. A Levin-féle verzió inkább egy szintézis a két szélsőség között, Süssmayer témáit felhasználva írja újra azokat a tételeket. Maunder és Levin is felhasználja az 1960-as években felfedezett Amen-vázlatot a Lacrimosa megfelelő lezárásához.

Legendák a Requiem körül[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elismertsége ellenére a Requiem Mozart egyik legtitokzatosabb műve, rengeteg legenda fűződik hozzá (főleg Peter Shaffer Amadeus nevű színdarabjának, illetve az ebből készített filmnek köszönhetően):

  • Legenda: Egy különös hírnök rendelte a Requiemet Mozart saját temetésére.
    • Valóság: Walsegg von Stuppach gróf rendelte. Valóban közvetítőn keresztül tárgyalt és titokban, úgy tűnik, hogy azért, mert sajátjaként akarta a Requiemet előadni.
  • Legenda: Antonio Salieri segített Mozartnak a halálos ágyán a Requiem befejezésében.
    • Valóság: Süssmayer fejezte be, Constanze szorgalmazására. (Úgy tűnik, Salierinek nem volt köze a Requiem egyetlen részéhez sem.)
  • Legenda: Mozart aktívan dolgozott Requiemjén egészen halála pillanatáig.
    • Valóság: Életének utolsó napjaiban már túl beteg volt ahhoz, hogy dolgozzon rajta. Valóban elénekelték neki a Requiemet (addig a pontig, ameddig elkészült) életének egyik utolsó napján (állítólag a Lacrimosán sírt, annyira meghatódott), és állítólag megpróbált dobszólamokat írni életének legvégén, de az Amadeus filmbeli bemutatás, miszerint a halála előtti estén átdolgozta, nem pontos.
  • Legenda: Eljátszották Mozart temetésén.
    • Valóság: Mozartot 1791. december 6-án egy, a járvány idején nyitott tömegsírba temették. Mozart barátja, Emanuel Schikaneder szervezett megemlékezést 1791. december 10-én, amikor is az egyik befejezett tételt (az Introitust) lehet, hogy eljátszották. Igazából nem tudni, hogy milyen zenét játszottak akkor.
  • Legenda: A Lacrimosa után minden zenét Süssmayer komponált.
    • Valóság: Bár a Lacrimosa nyolc ütem után félbeszakad, a vokális részek és a continuo a Domine Jesuban, valamint az énekelt szólamok a Hostiasban Mozart kezének nyomát viselik.
  • Legenda: Mozart részletes leírást adott Süssmayernek, hogy hogyan fejezze be a Requiemet.
    • Valóság: Tisztázatlan, hogy Mozart mennyit mondott Süssmayernak a Requiemről. Néhány zenetudós szerint mikor Mozart abbahagyta a Requiemen való dolgozást, még egészséges volt, és nem sejtette, hogy közeleg a halála (és így nem lett volna oka Süssmayernek bármit is mondania róla). Mikorra pedig már tudta, hogy a halálán van, már túl késő volt. Mások szerint Mozart és Süssmayer beszélgettek a Requiemről még a halála előtt. Valószínű, hogy sosem fogjuk megtudni biztosan a választ erre a kérdésre. Egy érvet néha felemlegetnek, mégpedig, hogy Süssmayer Mozart feleségének csak második (vagy harmadik) választása volt arra vonatkozóan, hogy ki fejezze be a Requiemet. – Ha Mozart részletes útmutatást adott volna Süssmayernek, valószínűleg a lista elejére került volna.

Referencia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • C. R. F. Maunder, Mozart's Requiem: On Preparing a New Edition, 1988
  • Christoph Wolff, Mozart's Requiem: Historical and Analytical Studies, Documents, Score, 1994