Wilhelm von Humboldt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wilhelm Humboldt emlékműve a berlini egyetem előtt

Wilhelm von Humboldt, teljes nevén Friedrich Wilhelm Christian Carl Ferdinand von Humboldt báró (Berlin, 1767. június 22.Tegel, 1835. április 8.) porosz államférfi, korszakalkotó nyelvész, esztéta.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja Georg Alexander von Humboldt kamarás, II. Frigyes Vilmos király bizalmasa volt. Frankfurtban és Göttingenben tanult. Kezdetben jogi tanulmányokat folytatott, illetve ókori tudományokkal és a Kant-féle bölcsészet tanulmányozásával foglalkozott. 1789-ben volt tanítójával, Campeval Párizsba utazott, majd a következő telet Weimarban töltötte, ahol Schillerrel ismerkedett meg. 1790 tavaszán Berlinbe ment s filológiai tanulmányokba fogott.

Házasságkötése után többnyire feleségének türingiai birtokán lakott; 1794 óta pedig Jenában, ahol élénk eszmecserében állott Schillerrel s később Goethevel. 1797-ben elhagyta Jenát és családjával 1801-ig Párizsban lakott, ez idő alatt meglátogatta Spanyolországot. Ott tett nyelvtanulmányainak eredményét Prüfung der Untersuchungen über die Urbewohner Hispaniens vermittelst der baskischen Sprache című munkájában foglalta össze (Berlin 1821). 1801-ben visszatért hazájába, miniszterrezidens, majd 1808-ig követ lett Rómában, de ezen állása mellett elég ideje maradt tudományos és művészeti tanulmányainak folytatására. 1808-ban osztálytanácsossá nevezték ki a vallás- és közoktatási minisztériumban. 1809-ben megalapította a berlini egyetemet. 1810-ben bécsi nagykövetté nevezték ki, ahol hivatalos teendői mellett baszk tanulmányait is folytatta.

1813-ban ő képviselte Poroszországot a prágai béketárgyalásokon, melyeknek eredménye lett Ausztria hadüzenete Franciaország ellen. A lipcsei csata után Franciaországba kísérte a főhadiszállást és képviselte Poroszországot az 1814-es a châtilloni eredménytelen békekongresszuson. 1816. november 5-én Frankfurtban a szövetséggyűlés megnyitásán szintén ő volt Poroszország képviselője. A következő évben követként Londonba, majd 1819-ben a kétfelé oszlott belügyminisztérium egyik felének vezetését vette át, mely a rendi ügyek elintézésével foglalkozott. Mivel Boyen és Beyme miniszterekkel szövetkezett a karlsbadi határozatokkal megkezdett konzervatív fordulat ellen, egy 1819. december 31-ei kabineti rendelettel elbocsátották. Ezzel végképp bucsút vett a közélettől; csak 1830-tól hívták meg ismét az államtanács üléseire. Visszavonulása után többnyire tegeli kastélyában élt. A Magyar Tudományos Akadémia külső tagja volt. 1884-ben a berlini egyetem előtt neki és Alexander öccsének márvány emlékművet állítottak.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Adolph Müller:Schiller, Wilhelm und Alexander von Humboldt und Goethe in Jena
Stamps of Germany (Berlin) 1985, MiNr 731.jpg

Irodalmi munkái közül a legelsők összegyűjtve Ästhetische Versuche címmel jelentek meg (Braunschweig 1799), ezek Goethe és Schiller néhány művéről való bírálatok. Néhány más jeles esztétikai értekezésén kívül görögből való műfordításokat is adott ki: Aiszkhülosz Agamemnónját, Pindarosz két olimpiai ódáját stb. Jellemzően azonban az általános és összehasonlító nyelvtudomány területén munkálkodott. Kiemelkedő a Spanyolország őslakóiról a baszk nyelv alapján irt műve (Prüfung der Untersuchungen über die Urbewohner Hispaniens vermittelst der baskischen Sprache, Berlin 1821). Több értekezése a szanszkrit nyelvvel s irodalommal való foglalkozás eredménye (Über d. Dualis, 1828; Über die Ortsadverbien, 1830 stb.). Főmunkája ezen a téren az Über die Kawisprache auf der Insel Java, amely csak halála után 1836-40 között jelent meg. Korszakalkotó volt e munkának bevezetése: Über die Verschiedenheit des menschlichen Sprachbaus und ihren Einfluss auf die geistliche Entwicklung des Menschengeschlechts (Berlin 1836).

Egy barátnőjéhez intézett leveleiben esztétikai és filozófiai moralistaként jelenik meg (Lipcse 1847). Irodalomtörténeti értéket képvisel Humboldt és Schiller levelezése, amelyet Humboldt maga adott ki (Stuttgart 1830). Goethevel való levélváltása 1876-ban jelent meg.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sokrates und Platon über die Gottheit. 1787‒1790
  • Ideen zu einem Versuch, die Gränzen der Wirksamkeit des Staats zu bestimmen. 1791
  • Ideen zu einem Versuch, die Grenzen der Wirksamkeit des Staats zu bestimmen; Hörbuch gemeinfrei, LibriVox
  • Über den Geschlechtsunterschied. 1794
  • Über männliche und weibliche Form. 1795
  • Plan einer vergleichenden Anthropologie. 1797
  • Das achtzehnte Jahrhundert. 1797
  • Ästhetische Versuche I.: Über Goethe's Hermann und Dorothea. 1799
  • Latium und Hellas. 1806
  • Geschichte des Verfalls und Untergangs der griechischen Freistaaten. 1807‒1808
  • Über den zukünftigen Zustand Deutschlands. 1813 (Denkschrift)
  • Pindars „Olympische Oden“. Übersetzung aus dem Griechischen, 1816
  • Aischylos’ „Agamemnon“. Übersetzung aus dem Griechischen, 1816
  • Über das vergleichende Sprachstudium in Beziehung auf die verschiedenen Epochen der Sprachentwicklung. 1820
  • Über die Aufgabe des Geschichtsschreibers. 1821
  • Über die Entstehung der grammatischen Formen und ihren Einfluss auf die Ideenentwicklung. 1822
  • Über die Buchstabenschrift und ihren Zusammenhang mit dem Sprachbau. 1824
  • Bhagavad-Gitá. 1826
  • Über den Dualis. 1827
  • Über die Sprache der Südseeinseln. 1828
  • Über Schiller und den Gang seiner Geistesentwicklung. 1830
  • Rezension von Goethes Zweitem römischem Aufenthalt. 1830
  • Über die Verschiedenheit des menschlichen Sprachbaus und seinen Einfluss auf die geistige Entwicklung des Menschengeschlechts. 1836

Magyarul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Wilhelm von Humboldt válogatott írásai (Bp., 1985)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]