Áltiszafafélék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Áltiszafafélék
Japán áltiszafa (Cephalotaxus harringtonia)
Japán áltiszafa (Cephalotaxus harringtonia)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Áltiszafafélék (Cephalotaxaceae)
Neger
Típusnemzetség
Cephalotaxus
Sieb. & Zucc. 1842
Nemzetségek
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Áltiszafafélék témájú kategóriát.

Az áltiszafafélék (Cephalotaxaceae) a fenyőalakúak (Pinales) rendjének egyik családja. Egyes rendszerekben a közeli rokon tiszafafélékkel (Taxaceae) együtt alkotja a Taxales rendet.

Az áltiszafafélék és a tiszafák között hasonlóságot korábban a kutatók konvergens sajátosságoknak hitték, és ez ki is fejeződött a rendszerekben. Soó Rezső az áltiszafaféléket a valódi tűlevelűek rendjébe (Coniferales) helyezi, a ciprusfélék (Cupressaceae) és az araukáriafélék (Araucariaceae) közé, míg a tiszafáknak külön rendet nyit. Hortobágyi Tibor már külön osztályt nyit a tiszafáknak (Taxopsida), az áltiszafák viszont a tűlevelűek osztályában maradnak (Coniferopsida). A legújabb genetikai, sejttani, kemotaxonómiai vizsgálatok azonban egyértelműen tanúsítják, hogy az áltiszafák a tiszafák testvércsoportja, és a hasonló sajátosságok (törzsszerkezet, levelek egy síkban helyezkednek el az ágvégeken, egy magkezdemény alakul maggá stb.) nem konvergens tulajdonságok, hanem valóban a monofiletikus eredetet bizonyítják. Fontos viszont azt tudni, hogy az áltiszafafélék arillusa nem homológ képlet a tiszafákéval. Ugyanis a tiszafa magköpenye egy valódi makrosporofillum, míg az áltiszafák magvának külső rétege (mely teljesen burkolja a magot), nem más mint a mag külső burkának elhúsosodása (mely tele van gyantajáratokkal), ez alatt található a fás integumentum. Az áltiszafaféléket egyes korábbi rendszerek (pl. Jarmolenno) már morfológiai sajátosságaik alapján a tiszafák közé helyezték, nem sejtve a genetikai vizsgálatok későbbi eredményét.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Podani János. A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana. ISBN 963 463 632 2 (2003) 
  • Soó Rezső: Fejlődéstörténeti növényrendszertan
  • Hortobágyi Tibor: Növényrendszertan
  • Urania Növényvilág – Magasabbrendű növények I.
  • Andreánszky Gábor: Ősnövénytan