Áltiszafa
 |
||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Japán áltiszafa (Cephalotaxus harringtonia) |
||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||
|
||||||||||||
| Fajok | ||||||||||||
|
Az áltiszafák (Cephalotaxus) a fenyőalakúak (Pinales) rendjébe tartozó áltiszafafélék (Cephalotaxaceae) családjának névadó nemzetsége.
Apró, inkább széltében lombosodó, Japánból és Kínából származó fák, amik nálunk ültetve inkább cserjék maradnak. Levelük örökzöld, szálas, rendesen kétsoros, alsó oldaluk határozottan sávos; violabarnára érő húsos magköpennyel borított barna magja van, amely csak a második évben érik be.
Philipp Franz von Siebold küldte az első Cephalotaxus-t Európába Japánból 1829-ben. Régészeti leletek vannak jura kori példányokról Grönlandról és Európából, valamint Észak-Amerika északnyugati részéről a miocén és pliocén korból.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Megjelenés
Örökzöld kétlaki, ritkán egylaki fák vagy cserjék. Ágaik átellenes állásúak vagy örvösek. A rügyek tojásdadok, számos pikkelylevéllel fedettek. A levelek 2 sorban fésűszerűen nőnek, tűszerűek, feltűnő erük van a felső részen és 2 széles kékes színű sztómasor a fonákon. A hím termőtáj hónalji részen nő, nem tejesen gömbszerű, 1 cm vastag; a pollenszemek szárnyasak. A női virágzatok a legfiatalabb hajtásokon nőnek, 1-3-asával, pikkelylevelekkel fedettek, a termés gyümölcsszerű, elliptikus, 2–3 cm hosszú, bőrszerű húsos külső köpeny borítja; 1-2 szárnyatlan magot tartalmaz, amelyek 2 év alatt érnek meg.
[szerkesztés] Elterjedés
Fajai Korea, Kína, Japán, Burma, Laos, Vietnam és India területén honosak. Az elterjedési területük központja Kína, ahol 7 faj őshonos. Az összes faj jól tűri az árnyékot, általában aljnövényzetet alkotó fák vagy bokrok Ázsia nedves kontinentális és szubtrópusi lomblevelű erdőiben. Néhány faj képes elviselni a hideg mérsékelt éghajlatot, de egyik sem szárazságtűrő, és a legtöbb károsodik teljes napos kitettségű területen. Minden faj fenyegetett vagy veszélyeztetett az őshonos tartományban, elsősorban az élőhelyek elvesztése miatt. Kertészeti változatai a világ többi részén is elterjedtek.
[szerkesztés] Felhasználás
Helyileg tűzifának használják. Indiában a magból kivont olajat gyógyszerként használják fel. Megállapították (akárcsak a Taxus nemzetség néhány fajáról), hogy rákellenes alkaloidokat tartalmaz, cephalotaxine-t és harringtonine-t. Ezek kiaknázása veszélybe sodorhatja a fennmaradását, de a vegyületek szintetikus előállítása megoldhatja a kitermelés problémáját (így volt ez a Taxus esetében is).
[szerkesztés] Források
- Kiss M.-Illyés Cs. Nagy fenyő és örökzöld lexikon. Pannon-Literatúra Kft. (2006) ISBN 963-9677-39-6
- Tripp, Kim E. 1995. Cephalotaxus: the plum yews. Arnoldia 55(1): 24-39.
