Kisjenő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kisjenő (Chișineu-Criș)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Arad
Rang város
Polgármester Burdan György
Irányítószám 315100
SIRUTA-kód 9459
Népesség
Népesség 6556 fő (2002)[2] +/-
Magyar lakosság 1995
Község népessége 7987 fő (2011. október 31.)[1]
Földrajzi adatok
Terület 119 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Kisjenő (Románia)
Kisjenő
Kisjenő
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 31′ 21″, k. h. 21° 30′ 57″Koordináták: é. sz. 46° 31′ 21″, k. h. 21° 30′ 57″

Kisjenő (románul: Chișineu-Criș) város Arad megyében. Lakosságát tekintve Arad megye kisvárosai köze tartozik.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyszalontától délre, Nagyzerénd és Erdőhegy között fekvő település.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kisjenő egyik utcája az 1932-es árvíz idején

A várostól nyugatra két kilométerre 3-5. illetve 10-11. századi településeket tártak fel.[3]

Kisjenő Árpád-kori település, nevét már 11851203 között említették az oklevelek, mint Jób esztergomi érsek birtokát.

Később Mike comes, 1236-ban pedig IV. Béla király adománya révén a Geregye nemzetségbeli Pál országbírót említették földesuraként. 1360-ban Thelegdi Tamás kalocsai érsek és rokonai osztoztak meg a birtokon. Az osztozáskor három utcája is megemlítésre került, ebből a „Varsányi-utcza” nevét az oklevél név szerint is megemlítette. Ennél az osztozkodáskor említették még földesúri kúriáját és két kőre berendezett vízimalmát is. 1366-ban már jelentős település lehetett, egy ez évi oklevél a községben a „Zadwi”-szigeten hat házsort említett.

Kisjenő a 14. században a Csanád nemzetségből származó Thelegdy család faluja volt, azonban azt 1561-ben a hűtlenségbe esett Telegdi István elveszítette. Ekkor János Zsigmondtól Béres Gáspár, Csáky Boldizsár és Spanit János eszközöltek ki rá adománylevelet.

A 17. században a Szemere, Veress, Kerékgyártó, Bódog és Bogyó családok birtoka, és az övék volt még az 1800-as évek végén is, majd Gerey Miklós és a nagyváradi 1. számú káptalan birtoka lett. 16901695 között a portyázó törökök elpusztították a települést, lakosai csak 1700 körül tértek vissza Derecskei nevű lelkészükkel együtt.

A fenti rész forrása: Vende Aladár, Bihar vármegye községei, Budapest, APOLLO IRODALMI TÁRSASÁG, 1901. A Bihar megyei Kisjenőre vonatkozik. Volt még egy harmadik Kisjenő falu is, Budapest mellett. Könnyű őket összekeverni. Az Arad megyei Kisjenő kezdetei:

Kisjenő első írásos említése 1177-ből való, Jenew, Kis-Jenew, Kyss-Jenew írásmódban is szerepel az oklevelekben. Szintye, Csuba, Bernót és Haraklyán szomszédja 1338-ban, majd 1374-ben a váradi káptalan tulajdona volt. A források szerint a csanádi püspöknek is vannak területei a vidéken: Bökényben, Kisjenőben, Pélben, Somoson és Váras-Kesziben. 1476-ban már Kis-Jenőként szerepel, de ekkor bihari falunak tartják, valószínűleg azért mert a káptalanhoz tartozott. A káptalan 1484-ben határjárást rendelt el, a Nadab felé, a keletre eső részre, az érszegi határra. Erdőhegy és Kisjenő lakossága és birtokosai békésen éltek egymás mellett a Fehér-Körös két partján az évszázadok folyamán. Egy összetűzésről tudunk, 1507-ből amikor az Erdőhegyi család fegyverekkel megtámadták a káptalan kisjenői hídját, mert elégedetlenek voltak a hídvám szedésével. A hidat 1489-ben említik először Corvin János tulajdonaként. Ezt támadta meg Erdőhegyi Balázs, Miklós és Bernát, majd felépítenek saját területükön egy új hidat. A támadás oka tehát anyagi eredetű és csak egy család, nem az egész település érdekeit szolgálta. Az Erdőhegyi család, 1507-ben Frangepán Beatrix kisjenői birtokait is háborgatta. Pereskedéshez vezetett az ügy, amelyben Frangepán Beatrixot Zalay Pál siklói nemes képviselte. 1552-ben 25 portával Biharban, majd 1564-ben Zarándba helyezik. Egy 1426-os oklevél említ egy írástudót is, aki Kisjenőben élt „Litteratus de Jenew” néven. Egy másik híradás szerint 1515-ben Kisjeney Bernát a bécsi egyetemen tanult. A körösköziek még a legnehezebb körülmények között is gondot fordítottak gyermekeik taníttatására.

Márki Sándor, Arad vármegye és Arad szabad királyi város monográphiája, II, Arad, 1895, 233. Borsa Iván, III. Béla 1177 évi könyvalaku privilégiuma az aradi káptalan számára, Levéltári Közlemények, Budapest, 1963.

A 20. század elején Arad vármegye Kisjenői járásához tartozott.

Erdőhegy[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kisjenőhöz tartozó településrész még Erdőhegy is, mely Kisjenővel szemben, a Fehér-Körös jobb partján, egykor különálló település volt. A szintén elpusztult, illetve Erdőhegybe olvadt Köbli és Somos falvak a középkorban a Bábolnay és a gróf Cseszneky család birtokai voltak.

Erdőhegy nevét 1394-ben, majd 1446-ban említette először oklevél Erdewhegh néven, ekkor az Erdewheghi család birtoka volt.

1472 előtt az Erdewhegiek birtokának írták az oklevelek, azonban Erdewhegi Demetertől és Mihálytól azt testvérük János megölése miatt elvették és a koronára szállt, később Mátyás király Dengelegi Pongrác János erdélyi vajdának, székely és fenesi ispánnak adta. 1472-ben Dengelegi Pongrácz János erdélyi vajda, székely és fenesi ispán a korábban Erdewhegiektől elkobzott birtokot zálog címén rokonainak Csentei Benedeknek és testvérének Forgó Ambrusnak engedte át.

1808-ban Erdőhegy néven említették az oklevelekben. 1851-ben István főherceg és nádor birtokának írták. 1895-ben a közeli erdőkben érte halálos vadászbaleset László főherceget, István nádor unokaöccsét.

1910-ben Erdőhegynek 2394 lakosa volt, melyből 1875 magyar, 40 német, 473 román volt, Ebből 1423 református, 473 görögkeleti ortodox, 369 római katolikus volt.

A 20. század elején Arad vármegye Kisjenői járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1910-ben a városnak 2821 lakosa volt, ebből 1376 (48,8%) magyar, 1355 (48%) román és 49 (1,7%) fő német, melyből 1378 görögkeleti ortodox, 734 római katolikus, 469 református, volt.

2002-ben 8343 lakosa volt: 6007 (72%) román, 2006 (24,04%) magyar, 261 (3,12%) cigány és egyéb.[4]

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Római katolikus templom
  • Görög keleti templom
  • Református temploma ősi épület, mely még a 13. században épült, tornya azonban újabb kori. A templomot 1791-ben alakították át és akkor a szószék és az ablak között a falon feliratot találtak, melyből csak Gergely Miklós neve volt minden kétséget kizáróan megállapítható.

A város szülöttei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
  3. Lista monumentelor istorice 2010. Monitorul Oficial al României, 670 bis. sz. (2010. okt. 1.) Hozzáférés: 2014. jún. 29.
  4. A 2004-es román népszámlálás adatai

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kisjenő témájú médiaállományokat.
  • Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.  
  • Biharvármegyei helyi munkatársak: Bihar vármegye és Nagyvárad. In Magyarország vármegyéi és városai VI: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1901.