Óbodrog

Óbodrog (Bodrogu Vechi)
A kolostor
Közigazgatás
Ország	Románia
Fejlesztési régió	Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Arad
Rang	falu
Községközpont	Pécska
Irányítószám	317235
Körzethívószám	0x57
Népesség
Népesség	4 fő (2011) +/-
Magyar lakosság	1
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Óbodrog Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 8′ 17″, k. h. 21° 10′ 22″46.1380555556, 21.1727777778
Óbodrog weboldala

Óbodrog (románul Bodrogu Vechi, szerbül Стари Бодрог) falu Romániában, Arad megyében.

Fekvése

Aradtól 12 km-re nyugatra, a Maros jobb partján fekszik.

A kolostor története

A falu román ortodox kolostora mellett alakult ki, de mára elnéptelenedett. A kolostor 1843-ig a Maros szigetén állt, akkor az áradásokat követő szabályozásnak köszönhetően a jobb partra került.

Első, bencés kolostorát III. Béla 1405-ös másolatban fennmaradt, 1177-es oklevele említi először, Hodust alakban. 1233-ból azt is tudjuk, hogy sótömbök formájában rendszeres királyi adományban részesült. Védőszentje 1278-ban Péter apostol, patrónusa Pál szörényi bán volt. Mivel 1293-ban már nem létezett, feltételezik, hogy a kunok lázadása idején pusztult el.

Bár a második, immár ortodox kolostor alapításának idejét biztosan nem ismerjük, de valószínű, hogy nem volt folytonosság a bencés és az ortodox kolostor között. A szerb egyházi hagyomány szerint Jaksics Demeter alapította 1498-ban, de 1775-ben egy hivatalos jelentés alapítását Luxemburgi Zsigmond uralkodásának idejére teszi, templomát pedig a szerbiai stiláris párhuzamok alapján a 15. század első felében építhették. Külső északi falán a 19. század végén még látható volt egy, az 1523-as évre utaló felirat. A helyi hagyomány egy újraalapításról is tud, amely azután esett, hogy egy bika kitúrt a földből egy régi ikont. A kolostor előbb Bodrog (Bodruch, 1422), majd az első kolostor Hodosmonostora neve után, 1784-től Hodos-Bodrog néven vált ismertté, és románul máig ezt a nevet viseli. Több évszázadon át szerb kalugyerek lakták, 1567-ben két szerzetest írtak össze benne. 1716-ban Savoyai Jenő erőddé alakította. Ötven éven keresztül császári csapatok állomásoztak benne, és csak 1766-ban adták vissza a funkcióját vesztett erődöt a szerzeteseknek. A 19. század első felében költöztek a szerbek helyére román szerzetesek. Az 1900-as években a román ortodox egyház egyetlen kolostora volt a szűkebb Magyarország területén, mert a Bánát románok lakta részén fekvő kolostorok a szerb ortodox egyházhoz tartoztak. 1914-ben öt, a 2000-es években 25 szerzetes lakta. A falut az 1970-es és 1975-ös áradást követően hagyta el lakossága.

Lakossága

• 1910-ben 388, ortodox vallású lakosából 387 volt román anyanyelvű.

• 2002-ben 13 lakosából 12 volt román és egy magyar nemzetiségű; 11 ortodox és két római katolikus vallású.

Látnivalók

• A kolostor régi, három karéjos alaprajzú temploma valószínűleg a 15. század első felében épült. Belsejét a Nikodém diakónus által 1658-ban készített freskók díszítik, amelyeket 2009–2010-ben restauráltak. A templomot az 1900-as évekig három oldalról emeletes épületek vették körül. Mai lakó- és fogadóépületei akkor épültek.

Források

• Dumitru Țeicu: Geografia ecleziastică a Banatului medieval. Cluj-Napoca, Presa Universitară Clujeană, 2007
• A kolostor honlapja (magyarul)
• A kolostor lapja a www.virtualarad.net portálon (románul)