Fönlak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fönlak (Felnac)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Bánság
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Arad
Rang községközpont
Beosztott falvak Újvinga
Irányítószám 317125
Népesség
Népesség 2699 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 31
Község népessége 2931 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Terület 51,20 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Fönlak  (Románia)
Fönlak
Fönlak
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 07′ 02″, k. h. 21° 08′ 56″Koordináták: é. sz. 46° 07′ 02″, k. h. 21° 08′ 56″

Fönlak (románul Felnac) falu Romániában, Arad megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aradtól délnyugatra, a Maros mellett fekvő település.


Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Maros árterületén avar lovassírt tártak fel. Az itt talált 44 darabos bronz préselőminta-készlet a Kárpát-medence legnagyobb ilyen típusú lelete.

Fönlak nevét 1308-ban Fellok néven említette először oklevél. 1330-ban Fullak, 1333-ban Fellak, Fullak néven írták.

A település a Dorozsma nemzetség ősi birtokaihoz tartozott. Az e nemzetségből származó Botos János és Garai István 1330-ban megosztoztak itteni birtokaikon, de Fellakot nem osztották fel, hanem odaadták rokonuknak, Szentmihályi Miklós fiának, Mihálynak. Mikor azonban e család kihalt, újra visszaszállott a Harapkói Botos-családra.

1333-ban a pápai tizedjegyzék szerint már egyházas hely volt, melynek papja ekkor 1 fertó 16 báni pápai tizedet fizetett.

1428-ban Botos András, utána pedig fiának Györgynek a birtoka aki két hugára, Annára, Szekcsői Herczeg Pálnéra és Margitra, György bazini grófnéra hagyta, akik 1455-ben V. László királytól adományt is nyertek rá, később Mátyás király uralkodása alatt Kiss Balázs szerezte meg. A falu ez idő körül elpusztult és Kiss Balázs örökös nélküli halála után pusztaként a koronára szállt.

1478-ban Mátyás király a pusztát Nagylaki Jaksics Istvánnak és Demeternek adományozta, ők népesítették újra a lakatlanná vállt pusztát és Jaksics István kérelmére a király a falut Csanád vármegyéhez csatolta, 1491-ben pedig II. Ulászló király az idetelepülő jobbágyokat minden adó alól felmentette.

Jaksics István a faluba szerbeket telepített, majd a 15. század végén vagy a 16. század elején megerősített várkastélyt is építtetett itt. Később a birtokot fia Márk örökölte, kinek csak leánygyermekei voltak; azonban, hogy részükre az örökösödést biztosítsa, már 1530 őszén Fellak várát, összes tartozékaival együtt, elzálogosította nejének, Polixéniának és hat leányának és ehhez unokaöccseinek a beleegyezését is kieszközölte.

1533-ban I. János király a fellaki jobbágyokat minden országos adó alól felmentette, 1534 pedig vásárszabadalmat is adott a településnek, majd Izabella királyné 1547-ben megerősítette a Fellak lakosainak adómentességére vonatkozó kiváltságát.

1551 szeptemberének végén az őrség Mehemet beglerbég közeledésének hírére a vár tornyára kitűzte a félholdas török zászlót. A beglerbég mintegy 60 emberből álló őrséget helyezett el a várban. Temesvár parancsnoka, Losonczi István 1551 október 29-én ötszáz lovassal váratlanul meglepte a török őrséget, közülük 26-ot levágott, 34-et pedig elfogott.

1552, Temesvár eleste után Fellak vára ismét a törökök kezébe került és ez időtől kezdve külön nahié (járás) székhelye lett.

1557-1558-ban a temesvári defterdár 31 lakost írt össze itt, de a lakosok ekkor már mind szerbek voltak. 1582-ben pedig már csak 15 lakosa volt.

1596-ban Báthory Zsigmond fejedelem hadaival Temesvár felé való közeledtének hírére a török őrség kivonult Fellakból, a várat az erdélyi hadak szállták meg. Báthory ezután 1597-ben Fellak várát Lápispataki Segnyei Miklósnak adományozta.

1598-ban újból török kézbe jutott és a törököké is maradt 1695-ig.

A török hódoltság után a csanádi püspöké lett, 1717-ben pedig a Temesvári Bánsághoz csatolták. Ekkor 42 házból állt itt, lakosai szerbek voltak.

1779-ben Temes vármegyéhez csatolták. 1848-ig kamarai birtok volt.

A községhez tartozó Kispusztát a gróf Woracziczky család vette meg, Nagypusztán pedig Mailátfalvát telepítették.

A 20. század elején Temes vármegye Újaradi járásához tartozott.

Lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1910-ben 3095 lakosa volt, melyből 74 magyar, 1974 román, 870 szerb, 95 szlovák, 57 német volt. Ebből 117 római katolikus, 2948 görögkeleti ortodox volt. 2002-ben 2620 lakosából 2075 román, 259 cigány, 221 szerb, 31 magyar, 14 német, 11 ukrán, 7 egyéb nemzetiségű volt.


Fönlak környékén több mára már elpusztult település is feküdt:

Serfesd[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fönlaktól délre, a Monostor helység felé vezető útvonal mellett feküdt egykor Serfesd falu is, melynek legrégibb birtokosa a Dorozsma nemzetségbeli Garai család volt. Az ugyancsak a Dorozsma nemzetségből származó Harapkói Botos János 1330-ban Garai István fiaitól, Páltól és Andrástól követelte és meg is kapta a helység egy részét. A Botos család ezután egészen 15. század közepéig birtokosa is maradt Fönlaknak.

1455-ben pedig Botos György halála után V. László király a falut a két Botos lánynak adományozta, de Mátyás király ezt az adománylevelet nem vette figyelembe és uralkodása elején odaadta Kiss Balázsnak, kinek utódok nélküli halála után, 1478 januárjában a király mint pusztát Jaksics Istvánnak és Demeternek adta. Ettől kezdve Fenlak sorsában osztozott.

A község később előfordult még a Wesselényi Ferenc nádortól 1663 júl 20-án a Dóczi örökösök részére kiállított oltalomlevélben is, de akkor már azt sem tudták, hogy hol feküdt, mert az oltalomlevél Békés vármegyébe helyezi.

Szőllős[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mai Fönlak és Vinga között, Vingától éjszaknyugatra feküdt egykor Szőllős is, mely az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben az aradi esperességi kerület plebániái között fordult elő. Akkoriban két ilyen nevű község volt: Nagyszőllős és Aranyos-Szőllős. E két helység 1465-1495-ben a Muthnokiaké volt. 1495-ben Dócziné vette meg 1497-ben fiának Ferencnek adta, aki még 1520-ban is bírtokosa volt.

Az 1561 évi összeírásban azonban már csak Aranyos-Szőllős szerepelt, amely ekkor Dóczi Gáboré volt. A gróf Mercy 1723-1725-ös térképén pedig már ismét két Szőllős látható egymás mellett.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Institutul Național de Statistică. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate finale: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
Fönlak egy régi térképen