Németság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Németság (Șagu)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Bánság
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Arad
Rang községközpont
Beosztott falvak Féregyház, Németságipuszta, Temesfűzkút, Temeskeresztes
Irányítószám 317310
SIRUTA-kód 12153
Népesség
Népesség 2006 fő (2011. okt 31.)[1]
Magyar lakosság 54
Község népessége 3776 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Németság (Románia)
Németság
Németság
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 03′ 44″, k. h. 21° 17′ 06″Koordináták: é. sz. 46° 03′ 44″, k. h. 21° 17′ 06″
Németság egy régi térképen

Németság (Sagu) település Romániában, Bánátban, Arad megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Temesvárt Araddal összekötő DN 69-es út mellett fekvő település.[3]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Németság nevét már az 1332-37 évi pápai tizedjegyzék is említette Mezeság, Mezeuság néven. A falu már ekkor templomos hely volt, melynek papja a pápai tizedjegyzék szerint 1333-ban 13 báni, 1335-ben pedig 3 báni pápai tizedet fizetett. Nevét 1489-ben Sagh, az 1561 évi adólajstromban pedig Saagh, 1808-ban Ság vel Ságh, Segenthau vel Dreispitz néven írták. 1489-ben Ethele István, 1510-ben Ravazdi Péter, 1561-ben Kassai János volt a falu birtokosa. 1723-1725-ben a gróf Mercy-féle térképen Saag néven, lakott helységként található, az 1761. évi térképen azonban már csak puszta. 1770-1771-ben Carl Samuel Neumann lippai sótári tiszt, a telepítési bizottság egyik tagja, németeket telepített ide, ekkor kapta a német Segenthau és Dreispitz neveket is. Az új település 77 házból állt. 1781-ben Atzél István és Vörös Ignácz vásárolták meg a kincstártól.

1838-ban Borosjenei Atzél Antal birtoka volt, majd 1904-ig báró Atzél Lajos, a 20. század elején pedig gróf Szápáry Istvánné, báró Atzél Konstanzia birtoka volt. A faluban lévő kastélyt báró Atzél Antal és Lajos építtették, de utolsó tulajdonosa 1906-ban átalakíttatta és megnagyobbíttatta, és a községen kívül szép, kényelmes tisztilakot is építtetett.

1871-ben adták át az Osztrák (–Magyar) Államvasút-Társaság temesvári és a Tiszavidéki Vasút aradi pályaudvara közötti vasútvonalat, amelynek hat vasútállomásából az egyik Németságon volt.[4]

1910-ben 2025 lakosából 1881 német, 86 magyar, 53 román volt. Ebből 1950 római katolikus, 47 görögkeleti ortodox volt.

A trianoni békeszerződés előtt Temes vármegye Újaradi járásához tartozott. A községhez tartozott Németságipuszta is, és a falu határában; a szőlőhegyek környékén feküdt a középkorban Liki falu is.

Liki[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Liki 1465-1512 között a Muthnokiaké és a Mezőgyániaké volt. 1473-1520 között a Dócziak, 1483-1519 között a Dienessiek birtoka, 1520-ban pedig a Haraszthyaknak is voltak itt részbirtokaik.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate definitive: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
  3. Anton Zollner: Durch gewesene deutsche Dörfer des Banats: Segenthau. banater-aktualitaet.de Hozzáférés: 2014. aug. 7.
  4. Egy vasútépítés története. mult-kor.hu (2010. szept. 21.) Hozzáférés: 2014. aug. 7.
  5. Orosz László: Fritz Valjavec (1909-1960) és a Délkelet-Európa-kutatás. balkancenter.hu Hozzáférés: 2014. aug. 7.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ádám László et. al. Románia. Panoráma. ISBN 963-243-068-9 (1975) 
  • Temes vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.  
  • Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.  

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]