Kristyor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kristyór ideirányít. Hasonló névvel lásd még Biharkristyór.
Kristyor (Crișcior)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Hunyad
Rang községközpont
Beosztott falvak Gurabárza, Vályaárszuluj és Zdrápc
Polgármester Ovidiu Ilie Furdui (Szociálliberális Unió), 2012
Népesség
Népesség 2770 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 27
Község népessége 3841 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Terület 40,19 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Kristyor  (Románia)
Kristyor
Kristyor
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 07′ 39″, k. h. 22° 52′ 08″Koordináták: é. sz. 46° 07′ 39″, k. h. 22° 52′ 08″
Kristyor weboldala

Kristyor (Kristyór, románul: Crișcior, németül Kreischquell) falu Romániában, Hunyad megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brádtól hat kilométerre keletre, a Fehér-Körös bal partján, hat–nyolcszáz méteres magasságban fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve a Körös folyó román nevének kicsinyítő képzős alakjából való. 1439-ben Kirchorfalva, 1733-ban Kriscsor, 1760–62-ben Kristyor néven említették.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vegyes nemzetiségű bányásztelepülés volt Zaránd, 1876 után Hunyad vármegyében. Első említésekor a világosi váruradalomhoz tartozott. 1710-ben Steinville tábornok, Erdély főhadparancsnoka birtokolt itt egy jól jövedelmező aranybányát. 1742-ben csupán egyetlen zúzóműve működött.[3] Református egyháza 1766-ban 19 férfit és 21 asszonyt számlált. 1775-ben mind a nyolc református presbitere alá tudta írni a nevét. 1784. november 4-én református papja és magyar nemesei, a Kristsori család tagjai váltak a Horea–Cloșca-féle parasztfelkelés első áldozataivá, parasztsága pedig részt vett a felkelésben. 1785 augusztusában a helyi Costan Popa megszökött a gyulafehérvári várbörtönből, és izgatására gyülekezni kezdtek a falusi és a környékbeli parasztok. Ezután a helyi nemesek által értesített brádi katonaság fojtotta csírába az újabb felkelést. 1786-ban 931 lakosának 48%-a volt jobbágy, 32%-a zsellér és 11%-a nemes. 1839 előtt üveghutát alapítottak benne, amely ismeretlen időben szűnt meg.[4] 1846-ban a református lelkész hat leánynak és öt fiúnak tanította az írás–olvasást. 1848 őszén a fellkelők tizenkét református polgárát ölték meg, javarészt ismét a református gyülekezet zömét alkotó Kristyori család tagjait.[5] 1849 májusában Csutak Kálmán tizenegy lakosát végeztette ki.[6] A század második felében László József bányamérnök egy új aranyfoncsorozó malmot kísérletezett ki itt, amellyel a kinyert arany mennyiségét 20–40%-kal növelte.[7] 1891-ben gyógyszertár nyílt benne.[8] 1900-ban házai 63%-a fából, 37%-a kőből épült, 66%-ukat fedte zsindely és 34%-ukat zsúp. A századforduló körül a gurabárzai ipartelep fejlesztése több mint kétszeresére duzzasztotta lakosságát. 1956-ban vált ki belőle Gurabárza bányatelep, ahol római katolikus lakóinak többsége élt. A szocializmus alatt tizenkét blokkházat építettek benne, négyszáz lakással.

1880-ban 978 lakójából 882 volt román, 59 magyar és 12 német anyanyelvű; 680 ortodox, 222 görög katolikus, 42 református és 29 római katolikus vallású.

1910-ben 2247 lakójából 1523 volt román, 631 magyar és 75 német anyanyelvű; 1428 ortodox, 483 római katolikus, 175 görög katolikus, 76 református, 31 unitárius, 28 evangélikus és 26 zsidó vallású.

2002-ben 3046 lakosa közül 2953 volt román, 54 cigány és 27 magyar nemzetiségű; 2932 ortodox és 40 római katolikus vallású.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gótikus, faerkélyes ortodox templomát 1375–95-ben Bâlea kenézi vagy zsupán család egyik tagja építtette téglából és kőből. Korabeli falfestményei közül az egyik a déli oldalon Szent Istvánt, Lászlót és Imrét ábrázolja. Egy másik, rossz állapotú képen maga az alapító látható feleségével, Vișával és fiával, Iovával, amint felajánlja a templomot Szűz Máriának. A templom szentélyét a 19. században kibővítették.
  • A Brád és Kristyor közötti kisvasutat 1907-ben építették eredetileg azért, hogy a bánya hőerőművét szénnel lássák el. Később az ingázó bányászokat szállította Gurabárzára. Az 1970-es években megszüntették. Újabban turisztikai céllal felújították a vonalat.[9]
  • Református temploma a 18. században épült. A hívők nélküli gyülekezet harangját 2001-ben Dévára szállították.[10]
  • Falumúzeum.
  • A római katolikus templom 1933-ban épült. 2004-re felújították.[11]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magában Kristyor faluban egy betongyár és egy román–máltai vegyes tulajdonú textilipari üzem működik.
  • Andezitbánya.

Oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bányászati szakiskola.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Itt született 1888-ban Mátyás Ernő református teológus, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia professzora.
  • Itt született 1901-ben Ștefan Pașca nyelvész.
  • Itt született 1931-ben Furka Árpád vegyész.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Institutul Național de Statistică. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate finale: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
  3. Veress Endre: Hunyadmegye bányászatának múltja. A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat évkönyve 1910, 128. o.
  4. Csiffáry Gergely: Magyarország üvegipara 1920-ig. Eger, 2006, 260. o.
  5. Dáné István: A V.-Hunyadi Zarándival egyesült egyházmegye- és azon egyházmegyébeni egyházak történelme. In Az erdélyi reformata anyaszentegyház névkönyve 1863-ra. Kolozsvártt, 1863, 8. o.
  6. Verzeichniss der, während der jüngsten Revolution im Kronlande Siebenbürgen auf verschiedene Weise gefallenes Menschenopfer. Wien, 1851, 28–29. o.
  7. Magyar életrajzi lexikon
  8. Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 46. o.
  9. www.9am.ro
  10. udvardy.adatbank.transindex.ro
  11. Nyugati Jelen 2004. június 21.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]