Arany (település)

Arany (Uroi)

A Kenyér-hegy látképe Ópiskiből
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Hunyad
Rang	falu
Községközpont	Piski város
Népesség
Népesség	400 fő (2002)^[1] +/-
Magyar lakosság	< 5^[2]
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Arany Pozíció Románia térképén Koordináták: é. sz. 45° 52′, k. h. 23° 2′45.8666666667, 23.0333333333
é. sz. 45° 52′, k. h. 23° 2′45.8666666667, 23.0333333333

Arany környéke 1764-1785 között

Arany (románul Uroi) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.

Fekvése [szerkesztés]

Piskitől két kilométerre, a Maros északi partján, az Erdélyi Érchegység lábánál fekszik.

Nevének eredete [szerkesztés]

Személynévi eredetű. Először 1333-ban Aran, majd 1360-ban Aryan formában jegyezték föl. Román neve először 1750-ben tűnik föl, Uroju alakban.

Története [szerkesztés]

A Kenyér-hegy Nagyrápolt felé eső oldalán feküdt a rómaiak Petrae nevű települése. A falut a középkorban valószínűleg magyarok lakták. Saját református papjáról csak 1640 körül esik említés, egyháza később mindig Nagyrápolt filiája volt.^[3] 1733-ban harminc unitus, 1760–62-ben 55 ortodox család lakta. Lakói egy részét a birtokosok 1748-ban sószállításra kötelezték. Ezután 1777-ben 17 egészséges és hét balesetben megsérült, 1810–11-ben kilenc egészséges és négy hajóvontatásra kötelezett jobbágyot írtak össze. A parasztok 1784-ben feldúlták Miske Sámuel és Méra Zsigmond nemesek házát. Legnagyobb birtokosai 1909-ben Földváry Sándorné, Sándor Lajos és Fáy Béla voltak.

Látnivalók [szerkesztés]

A falutól északkeletre emelkedő Kenyér-hegy (Aranyi-hegy, Aranyi-Magura) impozáns tömbje uralja a környék látképét. A hegyet alkotó negyedkori trachiandezitet már a rómaiak is bányászták, mára viszont felhagytak kitermelésével. Az idők folyamán az egykori hegy 40%-át elpusztították. Jellemző lelőhelye a pszeudobrookit nevű ásványnak, amelyet Koch Antal az itt talált minta alapján írt le 1878-ban. 2006-ban két gráci geológus új ásványfajként írta le az itt talált fluoromagneziohastingsitet.^[4] A homoki vipera előfordulása miatt természetvédelmi területté nyilvánították.
A hegy lábánál, a falu keleti végében, az országút mellett találhatóak a 16. században épült aranyi vár maradványai. A várat először 1590-ben említették, a 17. század első felében akkori földesura, Kapi András megerősítette.
A Maros partján fekvő szép, faerkélyes ortodox temploma a 19. században épült.

Népessége [szerkesztés]

1900-ban 522 lakosából 458 volt román és 59 magyar nemzetiségű; 458 ortodox, 34 református, 16 római katolikus és 14 zsidó vallású.
2002-ben 400 lakosából 394 volt román nemzetiségű; 359 ortodox, 24 pünkösdista, 9 baptista és 5 római katolikus vallású.

Jegyzetek [szerkesztés]

↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
↑ A statisztikai hivatal által rendelkezésre bocsátott 2002. évi helységenkénti adatsorok az 5 főt meg nem haladó entitások számát adatvédelmi okokból nem tartalmazzák.
↑ Dáné István: A V.-Hunyadi Zarándival egyesült egyházmegye- és azon egyházmegyébeni egyházak történelme. In Az erdélyi reformata anyaszentegyház névkönyve 1863-ra. Kolozsvártt, 1863, 12. o.
↑ Papp Gábor: A szilvanit, az ardealit és társaik. Geoda 2007/2.