Hobicaurikány
| Hobicaurikány (Uricani) | |||
.JPEG) |
|||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Románia |
||
| Történelmi régió | Erdély | ||
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió | ||
| Megye | Hunyad | ||
| Rang | város | ||
| Beosztott falvak | Kimpulunyág és Valea de Brazi | ||
| Polgármester | Dănuț Buhăescu Odagiu (Szociálliberális Unió), 2012 | ||
| Irányítószám | 336100 | ||
| Körzethívószám | 0x54[1] | ||
| Népesség | |||
| Népesség | 9222 fő (2002)[2] +/- | ||
| Község népessége | 10 227 (2002)[3] | ||
| Magyar lakosság | 407 | ||
| Népsűrűség | 41 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 750 m | ||
| Terület | 251,41 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Hobicaurikány
Pozíció Románia térképén
|
|||
| é. sz. 45° 20′ 11″, k. h. 23° 9′ 9″ | |||
| Hobicaurikány weboldala | |||
Hobicaurikány (Urikány, románul Uricani) város Hunyad megyében, Erdélyben, Romániában.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
A Nyugati-Zsil völgyében, Petrozsénytől 25 km-re nyugat–délnyugatra, a Retyezát és a Vulkán-hegység lábánál fekszik.
Nevének eredete [szerkesztés]
Két település, Hobiceny és Urikány egybeolvadásából keletkezett. Mindkettő egy-egy Hátszeg vidéki falu, Hobica és Urik nevét őrzi (amelyek a 19. század közepén egy politikai községet alkottak), és mielőtt állandó lakossággal települtek volna be, azok legelőterületéül szolgáltak. Az utóbbi nevét először 1786-ban (Urikány), az előbbiét 1835-ben jegyezték le (Hobiczeni). A Hobicza-Urikány név 1888-ban jelent meg. (1918 előtt románul is Hobiceni-Uricani vagy Uricani-Hobiceni alakban írták.)
Története [szerkesztés]
Urikánynak 1786-ban, Kimpulunyággal együtt 1312 lakosa volt, ezek 75%-a jobbágy, 17%-a zsellér. 1788-ban egy török betörés elpusztította.
1857-ben kokszolóművet alapítottak benne, ahol a Zsil-völgyben akkor kitermelt feketekőszenet dolgozták fel.
1891-ben a Zsil-völgy szénkészletének kitermelésére létrejött az Urikány–Zsil-völgyi Kőszénbánya Rt., az akkori Magyarország legtőkeerősebb bányavállalata. A név ellenére azonban magában a településen nem alapítottak jelentősebb szénbányát.
1916-ban heves harcok színhelye volt. Lakosságát Hátszeg vidékére evakuálták és a város hatszor is gazdát cserélt.
1947-ben kezdték el a kokszolható feketekőszén bányászatát a Balomir-fennsík peremén. 1956-ban épült meg a vasút. 1965-ben kapott városi rangot.
Népessége [szerkesztés]
A város népességének alakulása:
| 1850 | 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1920 | 1930 | 1941 | 1966 | 1977 | 1992 | 2002 |
| 461 | 873 | 1002 | 1243 | 1345 | 1306 | 1446 | 1317 | 1380 | 1408 | 3306 | 5997 | 11 546 | 9222 |
- 1850-ben a kettős települést 461 görög katolikus vallású román lakta.
- 1910-ben 1446-an lakták, közülük 1391 volt román, 16 német és 10 magyar anyanyelvű; 1413 görög katolikus és 25 zsidó vallású.
- A 2002-es népszámlálási adatok alapján 9222 lakosából nemzetiség szerint 8746 volt román és 407 magyar; felekezet szerint 7860 ortodox, 442 pünkösdista, 397 római katolikus, 208 református, 72 görög katolikus és 51 baptista.
Gazdaság [szerkesztés]
1989 előtt gazdasága egyoldalúan a fejlődését megindító szénbányászatra épült.
Látnivalók [szerkesztés]
- A Retyezát-hegység.
- Helytörténeti gyűjtemény a 2. sz. általános iskolában.
Híres emberek [szerkesztés]
- Itt született 1963. április 25-én Simó Márton költő, elbeszélő, szerkesztő.
Források [szerkesztés]
- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Romtelecom, 3–RDS
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Az Urikány-zsilvölgyi kőszénbánya jobb évet zárt (1911. július)
- Nagy Róbert: Külföldiek tőkebefektetései a dualizmus kori Erdélyben. Korunk 2005/10.
Képek [szerkesztés]
-
-
A görög katolikus paplak a 20. század elején (Adler Lipót felvétele)
|
||||||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
